Van olyan, aki gyorsan "a szőnyeg alá söpri" azt, ami történt. Adott helyzetben így tudja kezelni, hogy nem kezeli, hanem igyekszik megfeledkezni róla. Előfordul, hogy valaki úgy dolgozza fel, hogy gyorsan levonja a tanulságokat és már lép is tovább. Úgy, mint az élsportolók, akik nem rágódhatnak egy rosszul sikerült próbálkozás miatt, hiszen a győzelemért minden újabb pillanatból ki kell hozniuk a maximumot.

Egy megoldás az is, amikor valaki nem beszél az esetről, vagy ha mégis, akkor a hiba következményét tényként kommunikálja mások felé. A felelősség kérdése fel sem merül, nemhogy magára vállalná.

Bármilyen esetet képes megbonyolítani viszont az, ha a hibázással a szégyen is együtt jár. A szégyen egy olyan stigma, amit gyakran csak az érzékel, aki hordozza és akár hosszú időn keresztül is nagy hatással lehet rá.

Mert sokkal óvatosabb leszel - nehogy újra megtörténjen!

Mert visszafogod magad a cselekvéstől - nehogy újra megtörténjen!

Mert talán nem is vagy méltó a folytatásra - hiszen egyszer már megtörtént!

A szégyen a legtöbbünk számára nem ismeretlen érzés. A szégyen, ami nem múlik el akkor sem, ha becsülettel felvállalod a tévedésedet. A szégyen, ami csak önmagad tökéletlen mivoltának szeretetteljes elfogadásával kezelhető.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!