Május utolsó napjaiban került nyilvánosságra egy új kormánytervezet, ami alapján modernizálná a kormány a személyi igazolványokat, és bevezetnék az úgynevezett e-személyi igazolványt, a jelenleg használt, hagyományos plasztikkártya helyett. Az „e” betű arra utal, hogy az új okmány elektronikus ügyintézésre, illetve elektronikus aláírás helyettesítésére is alkalmas lesz. Diákigazolványként, útlevélként, adóazonosító kártyaként is funkcionál majd, és akár közlekedési kedvezmények igénybevételét is könnyítheti, segítheti a tervezett igazolvány.

A bejelentést követő napoktól szeptember legvégéig vizsgáltuk a nyilvános magyar weben az e-kártyával kapcsolatos említéseket, és a tartalmakban felmerülő összefüggéseket, illetve legtöbbet említett témákat, a fejlesztés támogatóinak és bírálóinak érveit.

Közel ezer alkalommal említették az e-kártyát a magyar weben, az új dokumentum véleményárfolyama pedig igen kedvezőtlenül alakult, ugyanis a fejlesztés ellenzői igen élesen keltek ki az újítás ellen, több érvet is felsorakoztatva, igen kemény szavakkal bírálva a kártyát, illetve a bevezetését. A legtöbb említés semleges szövegkörnyezetben foglalkozott az igazolvánnyal, de az említések több mint egy tizede negatív színben látta a személyazonosítás jövőjét. A bevezetést támogató, a kártyát pozitívan megítélő felhasználók kevesebben voltak, mint a bírálók, az említések csupán kevesebb, mint öt százaléka üdvözölte a kormány tervezetét.

Sűrűn előforduló érv a kártyáról szóló internetes diskurzusokban a kártya elvesztése által okozott kellemetlenség, miszerint figyelmetlenségünk következménye nem csak egy hosszadalmas sorban állást okozhat egy okmányirodában, hanem egész személyazonosságunkat elveszíthetjük, ha balszerencsések vagyunk, am igen komoly biztonsági kérdéseket vet fel a modern azonosító kártyával szemben.

Ütköztek az vélemények a kártya árával és az ügyintézési idővel kapcsolatban is, továbbá a személyiségi jogokkal és adatkezelési elveket érintve is merültek fel érvek mind támogatói, mind pedig ellenzői oldalon is. A kártya ára mellett a bevezetés költségei is felmerültek anyagi oldalon, megoszlottak a vélemények akörül, hogy a magánszemélyek által első kártyacserénél kifizetendő 1500 Ft kedvező-e, illetve hogy a kormány által erre a célra elkülönített több mint három milliárd forintnak lenne-e jobb helye a költségvetés más területein is.

Sokszor előforduló érv a kártyát bírálók billentyűzetéből az aggodalmaskodás, hogy a kártyával egy helyen lesz tárolva minden adatunk, így sebezhetőbbé válnak az állampolgárok az adatlopásra irányuló rosszindulatú átverésekkel, szélhámosokkal szemben. Ezzel kapcsolatban megfogalmazódtak félelmek egyfajta „szuperadatbázisokkal” kapcsolatban is, többen tartanak arról, hogy a kártya segítségével, ugyanis minden adatunkat tartalmazza, születhetnek olyan adatbázisok, ahol a nevétől kezdve az összes orvosi diagnózisáig minden elérhető, és rendkívül könnyen összepárosítható, ezáltal azonosítható.

Az Üllői úti vénaszkenner óta tudjuk, hogy a biometriai azonosításhoz igen negatív a közvélemény hozzáállása, így nem volt meglepő az, hogy több olyan felhasználó is volt, akik biztonsági kockázatot véltek felfedezni, illetve felesleges adattárolásnak gondolják a kártyával elérhető ujjlenyomatot is.

A Nagy Testvér vigyázó szemeitől való félelemtől a technológiai fejlődésig igen széles spektrumon mozogtak a vélemények a kártyával kapcsolatban. Egy valami biztosnak tűnik, márpedig az, hogy januártól bevezetésre kerül az új dokumentum, így jövő ilyenkor már a tapasztalatokról, használhatóságról értekező tartalmak válthatják fel azokat a cikkeket, hozzászólásokat, amelyek a bizonytalanságtól tartanak, vagy éppen a zsebünkben hordott jövő bevezetésének örülnek.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!