A kínaiakat mindez azonban nem zavarja, lévén már számos magán- és kormányzati rendszerhez hozzászoktak az évek során, amelyek összegyűjtik, összesítik és továbbítják digitális és offline viselkedésüket. Bár Kínán kívül hátborzongató digitális panoptikumként emlegetik, az ún. társadalmi hitelrendszert a kínaiak egy olyan valami eszközének látják, amely régóta hiányzik az ázsiai országban: ez pedig a bizalom. A bizalomért cserébe pedig az örökös megfigyelés és a magánélet elvesztése csak kis ár.

Számos fejlődő országhoz hasonlóan Kínában is az a helyzet áll fenn, hogy az ország gazdasági növekedése meghaladta a polgárok és a vállalkozások közötti bizalmat előmozdító és koordináló intézmények létrehozására való képességet. Vegyünk egy példát: több mint egy évtizeddel azután, hogy a kínai tejtermelőkről kiderült, hogy hamisított, alacsony fehérjetartalmú tejet árultak és emiatt rengeteg csecsemő került veszélybe, a kínai szülők még mindig nem bíznak az ország tejiparában, sőt mi több, az eset miatt az élelmiszergyártókat szinte általános bizalmatlanság övezi.