Bankrablások a dinamittól a légkalapácson át a kreatív szoftveres megoldásokig

Bankrablások a dinamittól a légkalapácson át a kreatív szoftveres megoldásokig
Hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt fél évszázad alatt a mobilbankrablás.

Az emberiség nagyjából azóta próbálja mások vagyonát ellopni, amióta ismeri a vagyon fogalmát. Mindegy, hogy javakról, tőkefelhalmozásról, értékekről vagy készpénzről beszélünk, a mechanizmus örök: van az enyém, van a másé, a rablás pedig azt célozza, hogy ellenszolgáltatás nélkül elvehessük azt, ami a másé. A bankrablások ebben a sztoriban csak mellékszálat alkotnak; a szerepük csak annyival nagyobb, amennyivel több pénzt tárolnak bankokban, mint bárhol máshol a világon - írja a Qubit.

A hagyományos bankrablás viszont kockázatos. Túl sok tényezővel kell számolni: a biztonsági személyzettel, a páncélszekrények típusaival, a kamerákkal és a riasztókkal, illetve a kivonuló rendőrséggel. A bankrabláshoz technikai készségek kellenek a biztonsági rendszerek hatástalanításához, stratégiai érzék a menekülési útvonalak megtervezéséhez, empátiahiány a kekeckedő túszok kezeléséhez, lőfegyver és emberölési hajlam a menekülést megakadályozó terrorelhárítás-elhárításhoz. Nehéz szakma – ahogy azt John Dillinger, a viszkis rabló és a KFT együttes is tanúsíthatja.

Egy készpénzkiadó automata feltörése minden szempontból kisebb kockázattal jár. Egyszerűbben befogadható, feldolgozható méretű problémát jelent. Kevesebb és könnyebb kérdéseket kell megválaszolni. Hol van? Beltéri vagy kültéri? Miből van? Milyen vastag a páncélja? Mekkora a tömege? Mivel rögzítik? Mihez rögzítik? Van kamerája? Vannak körülötte kamerák? Mennyi pénz lehet benne? Milyen operációs rendszer fut rajta? Van védelem nélküli USB portja? Sebezhető a firmware-je? Mi hat rá: a jacking, a forking, a légkalapács vagy a markológép?

A pénzautomaták gyakorlatilag számítógéppel kombinált páncélszekrények, így aztán ki a számítógépet, ki a páncélszekrényt próbálja feltörni. Minél diszkrétebb megoldásokkal kísérleteznek, annál kisebb a várható haszon – de annál alacsonyabb a lebukás kockázata is. Az ártatlanabb ATM-hekkelések egy biciklilopás rizikójával járnak (és nagyjából akkora nyereséggel is), míg a legkeményebb lopási kísérletek csak a XIX. századi postakocsirablások eszelősségéhez mérhetők. A cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!