„Az adatok a mi látásunk, anélkül nem tudjuk érzékelni a valóságot”

„Az adatok a mi látásunk, anélkül nem tudjuk érzékelni a valóságot”
Rab Árpád jövő- és trendkutatót, az információs társadalom, az emberek és a technológia foglalkoztatja. Elmondása alapján leginkább az izgatja, hogy miért fejlesztette ki a különböző technológiákat az ember és hogyan változik, merre halad a világ.

„Három lépésben megtanuljuk az adatalapú jövőkutatást és azt, hogyan teheti mindenki jobbá az életét, ezzel mintegy mellékesen tönkretéve az enyémet, de ne is foglalkozzunk ezzel” – vezeti fel előadását humorosan Rab Árpád.

A kutató szerint két dolgot kell leszögezni: a kultúra túlélési stratégia, és maga a digitális kultúra újraprogramozza az emberiséget azért, hogy megtarthassuk azt az életszínvonalat, amit az elmúlt száz évben elértünk. Ennek egyik következményeképp a Föld "összezsugorodott", elindult a globalizáció, egy technológia ma már órákon belül elterjed a földön. Megnőtt a lakosság száma, aminek súlyos következménye a cégekre nézve, hogy nagyon erős verseny alakult ki, hiszen amíg 500 fős közösségekben éltünk, addig csak az adott országban élő versenytársaink környezetében kellett győznünk, most pedig az egész világgal kell felvennünk a versenyt.

Folytatva a gondolatmenetét kifejti, egy másik következménye annak, hogy a digitális kultúra elterjedésével "összezsugorodott" a Föld, hogy digitális szűrőn keresztül érzékeljük a valóságot. Az információk, tények, hírek, képek, bejegyzések mind valamilyen digitális környezeten keresztül érkeznek hozzánk. „Igazából a valóságot egy olyan környezeten keresztül érzékeljük, ami furcsa, mert nem valóságos, 0 és 1 sorozata, másrészt teljes mértékben befolyásolja az életünket. Az adatokkal – mint napjaink olajával – foglalkoznunk kell, azok a mi látásunk, anélkül nem tudjuk érzékelni a valóságot, a cégünk működését. Ha nem foglalkozunk velük, olyan, mintha megvakítanánk magunkat” – mutat rá Rab Árpád. Önmegfigyelő társadalomban élünk – jegyzi meg – ma már a sportolás nem is olyan egyszerű, hiszen rengeteg eszközzel tudjuk magunkat már mérni.

A jövőkutató rámutatott arra, hogy ma egy nap alatt több adat termelődik, mint az emberiség történetének ötezer éve alatt, magunkról több gigabájtnyi anyagot gyűjtünk önként az okostelefonunk, okosóránk, naptárunk segítségével. Ugyanez igaz a cégekre is. „Különböző, nagyon izgalmas háttérfolyamatai vannak annak, hogy mi önmegfigyelőkké váltunk, de a cégek esetében az önmegfigyelővé válás nem lehetőség vagy körülmény, hanem kényszer, ami nélkül nem tudnak létezni.”

Három lépés, amivel megváltoztathatjuk a világunkat

Hogyan lehet jövőt kutatnunk egy céggel? – teszi fel a kérdést Rab Árpád. Szerinte ehhez négy dolgot kell megtennünk: gondolkodjunk tudásalapú cégben, építsünk adatvagyont, ezeket az adatokat menedzseljük és figyeljünk a trendekre és a villanásokra.

Egy jó adatstratégiának számos leírása lehetséges a technológiától kezdve a különféle folyamatábrákon át, verziók és kompatibilitások, de lényegében öt kérdésre ad választ:

  • Mi történik?
  • Miért ez történik?
  • Mi változik?
  • Miért változik ez?
  • Mit tehetek ezek ellen?

A szakember szerint bár mindez egyszerűnek hangzik, a kérdéseknek a megválaszolása nagyon nehéz, mégis egy jó adatstratégának ezt kell tennie, ráadásul ezt mindig újra át kell gondolni és frissíteni kell.

„Az első lépés önmagunk megismerése, ami a cégekre is ugyanúgy igaz, mint a magánéletben” – hívja fel rá a figyelmet. Minden cégben folyamatok zajlanak, valamiféle termelési lánc mentén különféle feladatok vagy digitális eszközök mozognak, és ezek végén egy valamiféle érték teremtődik. Az első lépésünk tehát, hogy ezeket a folyamatokat adatok segítségével le tudjuk írni. Rab Árpád szerint minden értékteremtő folyamatunkban a céghez hozzá kell rendelnünk egy adatot. Ehhez föl kell térképeznünk az adatforrásainkat, ami vezetőknek is nagy kihívás. „Érdekesség, hogy mindenki többet tud rólunk szinte, mint mi magunk akár a munkavállalóinkról, hiszen a Facebook 70 like alapján jobban ismeri a munkavállalót, mint saját kollégái. Ha mérni fogjuk a folyamatokat, látni fogjuk, hogy hogyan változnak az adatok. Hogyan lehet ezeket az adatokat tesztelni? Tudnunk kell az adatok körülményeit: mikor jön létre? Ki hozta létre és milyen céllal?” – mutatja az irányt. Ma Magyarországon egyébként 150 olyan ingyenes adatforrás van, amit egy cég tud használni. Nemrég a magyar adatvagyon gazdálkodás stratégia hatalmas lökést és forrásokat kapott, amiket a szakember szerint érdemes megnézni, de első körben a saját adatforrásainkat nézzük át.

Második lépésként elkezdjük a jövőkutatás részt. Már abból, hogy magunkat ismerjük, rengeteg értékes adat, jövőkép kiesik. „Például ha követem a munkavállalóm adatait, elkezdem látni azt, hogy kevésbé dolgozik jól, akkor már prognosztizálni tudom azt, hogy mikor fog kiszállni. Egy jó telefon szolgáltató napra meg tudja mondani, mikor fog kiszállni az ő ügyfele, és nem csak akkor, amikor a hűségnyilatkozata lejár. Azzal, hogy önmagunk adatait felépítettük, a rövidtávú jövőt már előre tudjuk vetíteni” – fejti ki az előadó.

Rab Árpád rámutat arra, hogy két leegyszerűsített gondolkodással szoktunk találkozni. Egyik az, amikor egy tényt meghosszabbítunk: láttam egy önvezető autót, biztos mindenhol önvezető autók lesznek. Csakhogy a világ ennél jóval bonyolultabb, ez a gondolkodás félrevezető. A másik leegyszerűsített gondolkodás pedig, amikor valamiről azt gondoljuk, hogy ha egy szolgáltatás egy célcsoportnál működik, akkor mindenkinél fog. A kutató arra figyelmeztet, hogy ezt a két hibát soha ne kövessük el, mert csak veszíteni fogunk, inkább figyeljünk a jövő felépítésére. Beszélt a jövőkutatásban alkalmazott gondolatirányító módszertanról, amikor megnézünk egy hatást, amit kivált egy változást, és ezt követően elkezdjük leírni, milyen területen hat és annak a területnek milyen másodlagos hatása van. Példának hozta fel, hogy ha valakinek teherautós cége van, és megjelennek az elektromos autók, akkor figyelembe kell venni a változásokat és lehetőségeket és lejegyezni magunknak. „Ez egy gondolattérkép, amit mi magunk vázolunk fel, majd ezekből esnek ki forgatókönyvek, hogy vajon merre halad a világ. A trükk az, hogy gondolkozzunk visszafele a jövőből a jelenbe a saját adataink alapján, és úgy tudunk most változtatni” – hívja fel a figyelmet Rab Árpád, aki nyomatékosította, hogy soha ne egyszerűsítsünk, hanem építsünk holisztikus felhőket.

A teknős alatt még egy teknős
A kutató szerint a parttalanság is ugyanolyan veszélyes, mint a leegyszerűsítés: „minden tényezőt nem lehet figyelembe venni, minden teknős alatt lesz még egy teknős, viszont pont önmagunk megismerésénél érezni fogjuk azt, hogy melyik az a határ, hány szintet kell kiépíteni egy ilyen felhőben ahhoz, hogy az működjön.”

Utolsó lépésként újra megemlítette a digitális világunk nagy lélekszámát, a zárt környezetben zajló hatalmas versenyt, amiben szerinte csak a hatékonyság és a rugalmasság tud minket átsegíteni. „Ha nincs minden folyamatról mért adatunk, akkor nem ismerjük önmagunkat, akkor az csak illúzió. A vezető bízik az intuíciójában, és a bevétel alapján meggyőzi magát, hogy az sikerül, utána pedig meglepődik” – érzékelteti. Rab Árpád szerint ha mi végezzük el a jövőkutatásokat, akkor tényleg meg fogjuk előzni a többi céget. Nem kell különösebb anyagi befektetésekre gondolni, inkább önmagunk megismerése és sok gondolkodás. „Amikor stratégán, jövőkutatáson vagy trendkutatáson gondolkodunk, akkor érdekekre, emberismeretre és villanásokra (változásokra) vadászunk, ezekre kell a leginkább odafigyelnünk” – zárja javaslatait Rab Árpád.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Szilágyi Katalin

A digitalhungary.hu szerkesztője és újságírója, rendszeresen ír a Business Class Magazin kulturális, startup és gasztronómia rovatába. Korábban jelentek meg cikkei különböző szakmai lapokban: …