Az Apple már a 80-as években is a spanyolviasz újrafelfedezéséből élt

Az Apple már a 80-as években is a spanyolviasz újrafelfedezéséből élt
Folytatásos cikkünket egy reklámfiaskóval kezdjük, majd egy Steve Jobs-os cliffhangerrel fejezzük be.

Amikor Jobsék leforgatták a mindent vivő reklámfilmjüket Ridley Scottal, azt hitték, hogy beletenyereltek a tutiba és innentől kezdve minden ilyen simán fog menni. Nagyobbat nem is tévedhettek volna.

A terven sokat nem változtattak, a következő Apple reklámot is a Super Bowlon tolták le egy évvel később és Ridley Scottól sem mentek túl messzire, mivel az új kisfilm rendezésére testvérét, Tony-t kérték fel. Ezzel még önmagában nem is lett volna baj, a gondok ott kezdődtek, hogy a Lemmingeknek elkeresztelt reklámfilm meglehetősen furcsa lett.

A vakon a szakadék felé lépkedő irodai alkalmazottak képével lényegében az itt mindenki hülye rajtunk kívül narratívájába próbáltak besimulni, csak hát ezt a mentalitást Amerikában annyira nem szeretik. Így a Super Bowlon jeges csend fogadta a filmet, holott az egy évvel korábbi Apple reklám láttán kishíján lebontotta a nép a standiont örömében.

A szövegszerkesztők alfája és omegája: a PageMaker

Ettől a mellényúlástól eltekintve azért nem lehetett azt mondani, hogy rosszul megy az Apple szekere. A Macintosh gyönyörűen indult, vitték mint a cukrot, viszont egy dolog még hiányzott. Egy ütős, izmos alkalmazás, mint amilyen anno a VisiCalc volt az Apple II-nél. Ez lett a szövegszerkesztő forradalmat elindító PageMaker és az Apple LaserWriter. Az előbbi egy grafikus interfészre tervezett szövegszerkesztő program, az utóbbi pedig az első tömeggyártásba kerülő lézeres nyomtató volt. Ez akkoriban a hihetetlennek tűnő nyolc 300dpi-s oldal/perc sebességgel dolgozott, és ehhez hasonlóan kemény volt az ára is, majdnem 7000 dollárt kértek el érte (mai értéken, kis híján ötmillió forintot).

Az Apple hatás: újra feltalálni a spanyolviaszt

Persze ezek egyike sem minősült hatalmas felfedezésnek, hiszen nem ez volt a világ első lézeres nyomtatója, ahogyan a PageMaker sem volt az első szövegszerkesztő program, ahogyan az iPhone sem az első okostelefon volt. Azonban az Apple-re jellemzően ezek a termékek elütöttek a fősodortól, és ez volt az, ami valóban számított. Ráadásul a nyomtatónak volt egy olyan tulajdonsága, amivel egyből piacvezetővé vált. Az Apple LaserWriter ugyanis a kicsomagolása pillanatától kezdve hálózatkompatibilis volt, így meg lehetett vele azt csinálni, hogy a rendszergazdák fogtak egy sor Mac gépet, hálózatba kötötték azokat és megosztották a nyomtataót ezek mindegyikével. Ráadásul egész komoly irodák lefedettségét tudták így biztosítani, ugyanis egy korabeli híradás szerint akár 31 gépet is képesek voltak így összekötni és egyetlen nyomtatóval kiszolgálni.

Ezt fejelte meg a PageMaker azzal, hogy a menő hardverhez egy hibátlan szoftver is társult. Akkora mérföldkő volt ez a program a számítástechnika történetében, hogy 1987-re évente közel 20 milliót értékesítettek belőle.

Mielőtt becsap a ménkü

Szóval ott tartunk, hogy a nyolcvanas évek közepén járunk, minden csúcsszuper, hasít a cég, mint a vöcsök, és senki nem sejti, hogy mindjárt belecsapódik az exkrementum a ventillátorba.

Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk, hogy pontosan mi is történt, érdemes egy pár hónapot visszamenni a sztorinkban. Ugyan Steve Jobs volt az Apple legismertebb arca már ebben a korszakban is, ráadásul a cég alapítói között volt, viszont nem volt a vállalat vezetője, mivel az igazgatóság úgy volt vele, hogy még túl fiatal és tapasztalatlan volna ehhez a melóhoz. Ne felejtsük el, hogy Jobs ekkor még a 30-at se töltötte be.

Két zseni egy csárdában

Így az igazgatóság döntése alapján az akkor épp 32 évesen nyugdíjba vonuló Mike Markkula helyét John Sculley vette át a cég élén, akit még pár évvel korábban azzal a szöveggel csábított át Jobs a Pepsitől, hogy: „Egész életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább velem jössz és megváltod a világot?”

A két zseni gyorsan barátságot kötött és az a hír járta róluk, hogy képesek egymás megkezdett mondatait is befejezni. Ám a mézeshetek nem tartottak sokáig. A vezetési stílusuk olyannyira különbözött, hogy így visszatekintve már egyáltalán nem tűnik meglepőnek a konfliktusuk. Ugyan Sculley már az elejétől helytelenítette, ahogy Jobs az alkalmazottakkal bánt, ám mégsem ezen, hanem egy sokkalta pragmatikusabb kérdés miatt kerültek szembe egymással, ez pedig a Macintosh beárazása volt...

De ez már a következő felvonásra marad! :)

Leadkép: bloody-disgusting.com

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!