Apple sztori: 72 milliárdot érne az 500 dollárja

Apple sztori: 72 milliárdot érne az 500 dollárja
Bemutatjuk, hogyan jött létre a világ talán legikonikusabb cége, az Apple.

A korábbi Google sorozathoz hasonlóan pár lépésben most a nagy konkurens, az Apple történetét fogjuk átvenni.

Az Apple-t 1976 április 1-én alapították, igen, bolondok napján és bizony a cég hosszú, immáron 43 éves történetében volt is pár olyan szakasz, amikor maximum egy bolond gondolhatta azt, hogy ebből a süllyesztő szélén kétségbeesetten kapaszkodó társaságból egyszer még a világ egyik legbefolyásosabb vállalata lesz.

500 dollárért!

Ahogyan a Google sztori, úgy az Apple története is sufniszinten kezdődött, annyi különbséggel, hogy nem egy egyetemi koliszobában, hanem egy garázsban. A legtöbben a két Steve-et, Jobsot és Wozniakot tekintik az Apple alapítóinak, ám egy harmadik barátjuk, Ronald Wayne nélkül ma nem lenne se iPhone, se iMac. Az történt ugyanis, hogy Jobs meggyőzte Wayne-t, vásárolja meg a cég részvényeinek 10 százalékát és így ő legyen a mérleg nyelve, ha Jobs és Wozniak között nézeteltérés lépne fel valamilyen ügyben. Wayne-nek, kb. 12 napra volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, ez nem volt jó ötlet és gyorsan, 500 dollár ellenében meg is szabadult a részvényeitől, melyek ma 72 milliárdot érnének.

A találkozás

Na, de kezdjük az elejétől. Jobst és Wozt (ez Wozniak beceneve) 1971-ben mutatta be egymásnak egy közös barátjuk, a későbbi Apple egyik első alkalmazottja, Bill Fernandez. A két Steve viszonylag gyorsan megtalálta a közös hangot, mivel mindketten odáig voltak a technológiai témákért, valamint a mások ugratása és szívtatása is közös hobbijuknak bizonyult. Az utóbbiak égisze alatt kezdtek el együtt dolgozni. Az első húzásuk az volt, hogy tönkre vágták Jobs egykori iskolájának az érettségi ünnepélyét. Annyit csináltak, hogy az esemény dramaturgiai csúcspontja környékén egy középső ujjával bemutató festményt lepleztek le az ünnepélyt befogadó teremben.

Ezt követően átnyergeltek a telefonbetyárkodásra, amit már csak azért is tehettek meg könnyedén, mivel sikerült egy blue boksz-nak nevezett készüléket építeniük, mellyel képessé váltak távolsági hívásokat ingyen lebonyolítani. Természetesen ezután megpróbáltak audienciát kérni a pápától, ami kis híján össze is jött nekik.

Ekkoriban Jobs munkahelye még az Atarinál volt és a cég Breakout nevű játékán (itt lehet játszani a Google-ön keresztül ezzel a klasszikussal, hangot tessék levenni!) dolgozott, amibe bevonta Wozniakot is, hogy segítsen neki elérni, hogy a program futtatásához kevesebb processzor chipre legyen szükség. A melót sikeresen elvégezték, amiért Jobs elég jó prémiumot is kapott, aminek egy kisebb részét Wozniakkal is megosztotta.

Az első Apple számítógép

A két barát a Homebrew Computer Clubba is együtt jártak, melynek lelkes, számítógép-hobbista tagjai 1975-től kezdve rendszeresen összegyűltek a kaliforniai Menlo Parkban. Woz itt látott először MITS Altair-t, ami mai szemmel nézve alig több, mint egy lámpákkal és áramkörökkel megpakolt doboz, viszont Woz-t lenyűgözte a gép hátterében lévő csináld magad életérzés szabadsága, mivel az Altair-t készletben lehetett venni és a vevőnek kellett a saját preferenciái alapján összeállítania. Wozniak azonban látta a „Lego” szükségtelen komplexitásában megbúvó buktatókat is, így elhatározta, hogy egy olyan, sokkal egyszerűbb konstrukciót kellen építeni, amit többen is tudnának használni. Ez az egyszerűségre való törekvés a mai napig részét képezi az Apple filozófiájának.

Így Wozniak elkészítette első számítógépét, aminek egy erősen írógépre hajazó billentyűzetet tervezett, illetve alkalmassá tette arra, hogy képes legyen csatlakozni a sima mezei tévékészülékhez. A későbbiek folyamán Apple I-nek keresztelt gép lett minden modern számítógép archetípusa. Bár jellemző Wozra, hogy nem a világot akarta megváltani ezzel, hanem csak el akart dicsekedni, hogy mi mindent képes ő csinálni ilyen kevés forrásból.

Az Apple I (Wikipédia)

2006-ban az NPR rádiónak adott interjút, amelyben szóba került az Apple I-is, erről Wozniak így beszélt: „Amikor megépítettem ezt a gépet, nem azért volt, hogy kijelöljem a világnak, hogy merre kell tovább menni a fejlődés útján, sokkal inkább arra szántam, hogy megmutassam a körülöttem lévő embereknek, hogy milyen okos vagyok, és hogy besöpörjem az elismeréseket azért, mert sikerült összeraknom egy lényegében filléres gépet”.

Egyébként nem sokon múlt, hogy ez az egész meg sem történik, mivel a ma általunk ismert, rock koncerteket finanszírozó, celebekkel tévében táncoló excentrikus Wozniak meglehetősen félénk és bizonytalan gyerek volt még a hetvenes évek közepén. Ahogyan a Sydney Mornig Heraldnak elmondta: „Akkoriban úgy éreztem, hogy nem vagyok túl naprakész a számítástechnikai fejlődés terén”. Kis híja volt, hogy nem hagyta a fenébe az egészet és nem maradt ki a klubból is.

Volkswagen kisbusz az Apple motorja

Hogy ez nem történt meg az többek között Steve Jobsnak köszönhető, aki amint meglátta Woz számítógépét, egyből felismerte a benne rejlő zsenialitást, és azon nyomban eladta a Volkswagen kisbuszát, hogy abból finanszírozhassa a gép sorozatgyártását. Ebbe persze már Wozniak is beszállt, aki pedig a HP számológépét adta el, ami pár fokkal drágább holmi volt a hetvenes évek közepén, mint ma (2019-es árfolyamon számolva olyan 1000 dollár körüli pénzbe került), majd 1976 április elsején Jobs és Wayne társaságában megalapította az Apple Computer Inc.-t.

(via Macworld)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lóska Márton

Fiatal voltam és kellett a pénz, ezért relatíve korán beszálltam az internetes újságírásba, ami folyamatosan változott az évek alatt, ahogyan az internet is (emlékeztek még a Facebook ...