Az elmúlt picivel több mint negyven évben a flow volt már szinte minden és annak az ellenkezője is, hiszen olykor az emberi létet megváltó, az önmagunkhoz való visszatalálás eszközét jelentette, miközben olykor nem csak a mindennapok szintjén hangzik el a villamoson, hogy a „flow egy marhaság”. Ráadásul, a flow – pontosabban az azt megélő emberek – olykor átállnak az Erő sötét oldalára is. Viszont mostanság – amikor egy átlagember az őt ért ingerektől egy picit minden nap megőrül – a flow megítélése újra felívelő pályára állt, hiszen ez az állapot alapvetően a cselekvés és a létezés pozitív oldalait emeli ki és erősíti föl.
Amikor szereted, amit csinálsz
Mint azt tudjuk, Csíkszentmihályi Mihály 1975-ben elméletével új fejezetet nyitott a pszichológiában, gyakorlatilag a talpáról a feje tetejére állította a tudományterületet, megrajzolva a pozitív pszichológia kontúrjait. „A flow-élmény egy teljesen összpontosult, a motivációt a maximumig fokozó élmény, melynek során az ember képes teljesen egy dologra figyelni, és megfelelően átélni saját érzelmeit a legjobb teljesítmény, vagy tanulás végett. A flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy ösztönösen, akár kitörő örömöt érzünk, miközben egy adott feladatot oldunk meg, de a flow-t úgy is le szokták írni, mint egy lebegést, amikor csak az adott feladatra fókuszálunk.” Egy picit egyszerűbben: az áramlásélményt akkor tapasztalja meg az ember, amikor olyasmit csinál, amit szeret, ami kikapcsolja és ami feltölti.
Ugyan Csíkszentmihályi szerint alapvetően minden ember lépes a flow elérésre, azért mégis csak meghatározta az autotelikus személyiséget mint olyat, amelyik könnyebben éri el az áramlást; az ilyen emberek az átlagnál kíváncsibbak, kitartóbbak, illetve alacsony az én- vagy önközpontúságuk. Nem valamilyen távoli – külső – cél elérése miatt csinálnak valamit, hanem magáért a cselekvés kedvéért.
Az is biztos, hogy a flowállapot megélése nagyságrendileg javíthat az ember életminőségén – persze csak akkor, ha ebben az állapotban olyan tevékenységet végez, amivel sem magára, sem másokra nem jelent veszélyt. Ugyanis a flow-állapot éppen annak jellemzői miatt képes arra, hogy „építés” helyett „romboljon” is.
Mi történik veled, amikor áramlásban vagy?
Amikor az ember áramlásban van, többek között megszűnik az időérzékelése, az erős fókuszáltság mellett semmivé lesz az éntudat, megjelenik a feladatra való százegy százalékos összepontosítás, egyértelművé válnak a célok. Emellett teljesen eggyé válik a feladattal vagy tevékenységgel, megszűnik az adott helyzet fölötti kontroll s megindul a belső érzelmi jutalmazás is. Innen nem is olyan nehéz belátni, hogy vannak helyzetek és tevékenységek, amikor a flow-állapot kifejezetten horrorisztikussá válhat. „Egy sorozatgyilkos is kerülhet flowba, ez az érzés képes lehet arra, hogy bűnelkövetésre motiváljon” – hívja föl a figyelmet Vécsey Zsadány, az ALEAS Sims. társalapítója. De szintén problémás helyzetet jelent az is, amikor valaki annyira elmerül egy adott tevékenységben, hogy önveszélyes helyzetbe sodorja magát. Érdekes, hogy az amerikai hadseregben jó ideje azon fáradoznak, hogy miképpen lehetne magas szinten előidézni a csoportflow-t a nagyobb „hatékonyság” érdekében.
Megjelenik a manipuláció
De az áramlás negatív hatásai az élet számos területén megjelenhetnek, hiszen a tevékenységben és a pillanatban való teljes feloldódás nem kívánt következményekkel járhatnak a munkavégzésben, a sportban vagy a szerencsejátékban. Fontos kérdés az is, hogy vajon a flowba került emberek kihasználhatók, manipulálhatók-e akár egy munkahelyen, akár bármilyen más környezetben.
Vécsey Zsadány szerint egész iparágak épülnek arra, hogy egy adott tevékenységhez – legyen szó termékről vagy szolgáltatásról – hozzákapcsolódhasson a flow. Például a videójáték-iparban először ismerték föl az áramlás motivációs erejét s ezért úgy tervezik meg a digitális interakciókat, hogy a felhasználó gyorsan flow-állapotba kerüljön, ugyanis ez jelentősen növeli a játékélmény minőségét, ezáltal a játék szórakoztató-interakciós erejét is. „A pályák és a kihívások kialakítását pszichológusok segítik, akik a forgatókönyvíróknak segítséget nyújtanak a visszacsatolási ciklusok kialakításában, vagy a nehézségi szintek helyes meghatározásában” – hívja fel a figyelmet a szakember. Viszont az igazi trükk a videójátékoknál tökéletesre fejlesztett „trial and error” megközelítés is flow-t generáló tényező; e szemlélet nem bünteti a hibázást, hanem arra ösztönzi a felhasználót, hogy újra-és-újra próbáljon egy feladatot, kihívást megoldani, egészen addig, amíg nem jár sikerrel.
Eufória és kapcsolatvesztés
Egy kutatás szerint – miközben annak rendje és módja szerint bizonyosságot nyert a flow pozitív dimenziója is – azért kellemetlen dolgok is kibuktak. A kutatásban vizsgált – a legnagyobb hullámokat meglovagló – szörfösök miközben valóban megélték a flow-t, pozitív hangulatról és önértékelésről, nagyobb teljesítményről számoltak be, addig a függőség bizonyos jelei megmutatkoztak. Egy-egy szörfös olyannyira az eufórikus érzések rabjává vált, hogy sem a családi kötelezettségek, sem a sérülés lehetősége vagy éppen a halál közelsége nem tántorította el őket, illetve elveszítették a társadalomban való részvétel és működés képességét is. A kutatók arra jutottak, hogy ezek a szörfösök – mivel nem voltak képesek a viselkedésük kontrolljára – a negatív függőség spiráljába kerültek. Persze nem állították, hogy a flow és a függőség között szoros összefüggés lenne, de eléggé valószínűsítették azt. Vécsey Zsadány viszont egyértelműnek nevezte a flow és a függőség közötti kapcsolatot; például a már videójátékok addiktív, káros hatását hozta föl mint az egyik legjobban kutatott területet. Elfordulnak olyan drámai esetek is, amikor a játékosok szó szerint a székekben halnak meg, mert a flow-függés elnyomja a testük által küldött vészjelzéseket is. Adam Alter pedig „Ellenállhatatlan” című könyvében nagyon részletesen elemzi és élő példákkal vezeti le, hogy a flow-val mixelt függőség milyen súlyosan érinheti az emberek életminőségét.
Ha a flow-élmény üldözésének és megélésének egyik következménye az, hogy közben az ember elveszíti a kontrollt a mindennapjai felett, akkor csak és kizárólag negatív áramlásról beszélhetünk.
Felmerül a kérdés: hogyan is lehet megtörni egy ilyen negatív spirált? Vécsey Zsadány az értelmes életcélokat és az egyensúlyt emelte ki. S miközben az áramlás mégis csak személyes élmény, sokat segít az, ha az egyén „társadalmi beágyazottsága” is – tehát vannak barátai, családja – rendben van.
A flow egyik legnagyobb tanulsága: az egyénnek meg kell találnia a helyes egyensúlyt. Mert ahogyan maga Csíkszentmihályi is fogalmazott egyszer: a „flow” lehet „wolf” is.
A flow és a játék nem kerüli el az idei Internet Hungary konferencát sem.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!