Csermely Ákos: Miért lettél orvos? Hogy lettél sebész?
Dr. Domán István: Műszaki pályára készültem. Gyerekkoromban jó kézügyességem volt, jól rajzoltam, de ezt a képességemet nem igazán fejlesztettem. Mire oda jutottam, hogy az építész karra felvételizzek, addigra ez a készség kicsit megkopott, és bár jártam rajztanárhoz, végül azt tanácsolta, hogy inkább keressek más pályát, mert ez valószínűleg nem sikerülne. Érdekelt még a biológia, így azt az irányt választottam.
Az orvosit elvégezve a sebészet irányába fordultam, mert ez foglalkoztatott a leginkább. A baleseti sebészeten töltöttem egy évet, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az a fajta akut ellátás, az állandó rendelkezésre állás, meg a vele járó stressz nem az én világom. Aztán adódott egy lehetőség, így egy év után az ortopéd sebészet felé fordultam.
Hét évet dolgoztál az Egyesült Királyságban. Hogy jött ez?
Dr. Domán István: Az egész úgy jött, hogy az uniós csatlakozással 2004-ben - akkor már tíz éve praktizáltam - lehetőség nyílt arra, hogy a diplománkat elfogadják az EU-ban, így szabaddá vált az orvosok előtt is a külföldi munkavégzés. Több kollégám is élt ezzel a lehetőséggel és látva, hogy sikeresek, jól érzik magukat külföldön, így azután 2005-ben én is megpróbáltam. Kezdetben egy olyan állásom volt, amit többen töltöttünk be, két-két heteket dolgozva majd egymást cserélve. Akkor még ingáztam Magyarország és az Egyesült Királyság közt, de már pár alkalom után megtetszett az a fajta munka, ill. légkör, ami ott volt. Nem az adminisztrációra helyezték a hangsúlyt, hanem megteremtették a lehetőségét annak, hogy az orvos kizárólag a gyógyítással foglalkozhasson. Az volt az elvárás, hogy csak operáljunk, de azt a legmagasabb szinten, és ehhez minden körülményt biztosítottak megfelelő szupporttal, az adminisztratív oldalról, műtői segédlettel, megfelelő eszközökkel és szervezettséggel. Másfél éves oda-vissza járást követően, 2007-ben a családdal kiköltöztünk és egy teljes munkaidős állást töltöttem be 2013-ig.
Mit csináltál ott?
Dr. Domán István: Egy olyan, úgynevezett Treatment Center-be kerültem, amit az angol kormány azért hozott létre anno, mert rendkívül hosszúak voltak a várólisták bizonyos ortopéd sebészeti, szemészeti és egyéb műtétekre. Volt, hogy akár két évet is kellett várni egy ilyen beavatkozásra. Ezt megelégelte az akkori politikai vezetés és megteremtette annak a lehetőségét, hogy egészségügyben járatos, külföldi befektetők pályázhassanak bizonyos volumeneknek ellátására. Fel kellett építeniük egy kórházat, amit természetesen megfinanszíroztak nekik, és ott bizonyos számú, szerződés szerinti műtétet el kellett végezni. Ehhez mindenképpen külföldről, jellemzően az EU-ból származó orvosokat toboroztak, hogy az állami egészségügyi rendszerből, ahol eleve kevés volt egészségügyi személyzet és a szervezettség sem volt megfelelő, ne vonjanak el további erőforrásokat.
Ezek milyen műtétek voltak?
Dr.Domán István: A mi esetünkben ez egy kizárólag ortopédiai beavatkozásokat végző kórház volt, ahol 4 legújabb technológiával felszerelt műtő, hatalmas fekvőbeteg osztály, a diagnosztika teljes spektruma (CT, MR, UH, RTG) állt rendelkezésre. Alapvetően csípő- és térdprotézis műtéteket hajtottunk végre, mert ezekre volt a legnagyobb igény. Ezen felül kisebb, artroszkópos térd, valamint láb- és kézműtéteket végeztünk nagy számban. Éves szinten több száz operációt végeztünk futószalagszerűen, amivel nagymértékű specializálódásra és tapasztalatra tettünk szert. Magyarországon nem jellemző, hogy az ember ennyi idő alatt ilyen sok műtétet elvégezzen.
Akkor mint ortopéd sebész, aki csípő- és térdízületeket műt, mondhatni, hogy kicsit visszataláltál az eredeti elképzelés szerinti műszaki, gépészeti területekhez? Precizitásban, gondolkodás módban van némi rokonság?
Dr Domán István: Igen, van rokonság. Az ortopéd sebészetben is hasonló mechanikus szemlélet uralkodik, mint az építészetben. Nagyon fontos nálunk, hogy a mozgató rendszer megbomlott statikáját és mozgásait helyreállítsuk. Ha az ember nem szeretett gyerekkorában babrálni apró építőkockákkal, fémépítővel, és hasonló játékokkal, akkor ez nem az ő szakterülete.
Ha két mondatban kéne megfogalmaznod: mi az, amit Nagy-Britanniában egyértelműen elsajátítottál, amit lehet, hogy itthon nem tanulhattál volna meg?
Dr. Domán István: Egyik az önállóság, a másik a betegekkel kapcsolatos kommunikáció. A konzultáns ortopéd sebészek munkájára sokszor használták a „one-man show” kifejezést, arra utalva, hogy az angol egészségügyben önnállóan dolgoznak, egyedül hoznak döntéseket, szemben a magyar egészségüggyel, ahol az orvosok egymásnak asszisztálnak, megbeszélik az eseteiket és ezáltal a felelősség valamennyire megoszlik. Ennek megszokása kezdetben nehéz volt, de egy idő után már természetessé vált. Az orvos-beteg közötti kommunikációban az Egyesült Királyságban a közös döntéshozatal volt a jellemző, a betegek nagyon tájékozottak és részt akarnak venni a kezelésükkel kapcsolatos döntésekben. A konzultáció sokszor olyan szintű beszélgetésbe torkollott, mintha egy másik kollégával beszélgetnék. A páciensek tudták, mivel jár egy beavatkozás, tudták, hogy annak esetlegesen milyen szövődményei, hatásai lehetnek. Magyarországon még többnyire a paternális kapcsolat a jellemző, bár talán már kezd változni, a páciensek közül egyre többen néznek utána dolgoknak az interneten, egyre tájékozottabbak.
Mikor jöttél haza, és mi volt a döntésed oka?
Dr. Domán István: A Treatment Center szerződése több éves sikeres működés után lejárt és sajnálatunkra már nem lett meghosszabbítva. Nem azért, mert a betegek nem szerették, hanem egyszerűen azért, mert a régióban a működésünk eredményeként olyan mértékben elfogyott a tervezett műtétek száma, hogy az adott állami kórházakban ez már problémát okozott. Ezt követően a család miatt még egy pár évet az ottani magánellátásban töltöttem el, ami azért kicsit nehezebb terület. Nagyon sok orvos próbált a magánkórházakban dolgozni, és akkoriban relatíve kevés volt az olyan beteg, aki ezt megengedhette magának még a gazdag Angliában is.
2013-ban visszaköltöztem Magyarországra, majd pár évet az állami egészségügyben, egy megyei kórházban főorvosként dolgoztam. Pár év után elkezdtem a magánellátásban is dolgozni, hét éve pedig már kizárólag csak ott dolgozom. Ennek legfőképpen az volt az oka, hogy az állami ellátásban az ember osztályvezető főorvosként is korlátok közé volt szorítva, több szempontból is. Egyrészt nem minden esetben tudtam olyan eszközökkel, olyan implantátumokkal dolgozni, amiket az adott esetben a legmegfelelőbbek lettek volna, másrészt meg szervezési okok (pl.: a műtőkhöz való hozzáférés,) miatt is gyakran kellett konfrontálódni. A magánellátásban az a szerencsés helyzet, hogy az ember a szakmai igényeinek, az elképzelésének megfelelően tud dolgozni. Legyen szó akár implantátumokról, akár műtéti technológiáról, nincsenek igazából korlátozó tényezők.
Nem titok, hogy azért vagyok most itt, mert ti egy robot segítségével ültettek be térdprotézist és csípőprotézis műtéteknél is számítógép vezérelt eljárásokat alkalmaztok. Honnan jött az információ az új innovációkról, hogyan tudtál bekapcsolódni az alkalmazásába?
Dr. Domán István: A robottechnológia alkalmazása már a kilencvenes évek második felétől elkezdődött az ortopéd sebészeten belül. Robbanásszerű fejlődésük azonban csak az elmúlt tíz évre tehető. Én már régebb óta kapcsolatban állok egy olyan implantátum gyártó céggel, aki a csípőműtétek területén olyan innovációval jelentkezett, ami felkeltette az érdeklődésemet, ezért megkerestem őket. Nyugat-Európában is csak egy-két országban volt akkortájt elérhető a páciens mozgásaihoz igazított, személyre szabott csípőprotézis implantátum pozicionálás, amely áttörés jelent a csípőprotézis műtétek területén. Ennek a cégnek pár éve megjelent a térdsebészeten belül is egy innovációja, egy robotrendszer, ami kimagaslóan jó a piacon a többi versenytárshoz képest. Több funkcióval bír, alkalmazása egyszerű és sokkal előnyösebb a betegek számára is.
Magát a csípőprotézis beültetést hogyan érdemes megtervezni? Van értelme a személyre szabott, egyedileg gyártott implantátumoknak?
Dr. Domán István: A személyre szabottságnak az én olvasatomban két típusa van. Az egyik az a valójában egyénre gyártott implantátum, amikor jellemzően egy CT vizsgálat alapján 3D-ben leképezik a csípőnek az anatómiáját, és egyedileg legyártják a protézist.
A másik egyénre szabási lehetőség pedig az implantátum pozícionálásában van, vagyis milyen helyzetbe ültetjük be az implantátumot az adott egyénnél. Az ún. OPS (Optimized Positioning System) eljárás áttörést jelent bizonyos szövődmények elkerülésében és az implantátumok élettartamának növelésében. A protézisek tartósságáért leginkább felelős kopófelszínek legújabb generációja már akár 3 évtizedes élettartamot is biztosíthatnak, időnként azonban előfordul, hogy az implantátumok idő elött elhasználódnak, cserére szorulnak. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a műtét során a medencecsontba fekvő helyzetben beültetett ún. ízületi vápa komponens a beteg álló, ülő és egyéb testhelyzetében más és más pozícióba kerül. Az ágyéki gerinc ugyanis a keresztcsonton keresztül a medencecsont előre-hátra billenő mozgását eredményezi. Ez az ún. „spino-pelvikus mobilitás”, melynek mértéke személyenként eltérő és a gerinc különféle betegségei vagy merevítéssel járó műtétei által jelentősen befolyásolt. Az abnormális spino-pelvicus mobilitás a protézis komponensek kopófelszíneinek idő előtti elhasználódásához, vagy akár a protézis ficamodásához vezethet. Tehát az egyénenként eltérő ágyéki gerinc és medencemozgások analízise alapján, vagyis személyre szabott helyzetben történő pozicionálás legalább olyan fontos minthogy jó implantátumot alkalmazzunk. Az analízishez szükséges speciális röntgenfelvételeket, valamint az alacsony dózisú CT vizsgálatot Budapesten végezzük, de a funkcionális analízis és tervezés már Ausztráliában történik. Ha megvan a pontos műtéti terv, a másik kérdés, hogy hogyan lehet nagy pontossággal a tervben meghatározott helyzetben pozícionálni a vápát. Ezt ún. sebészi navigációval valósítjuk meg. Ez utóbbi lehetővé teszi a műtéti terv rendkívül precíz kivitelezését. Az általunk alkalmazott miniatürizált Naviswiss navigációs rendszer a navigációs rendszerek legújabb képviselője, mely méreténél fogva nem nehezíti a műtéti folyamatokat és alkalmazása rendkívül gyors és pontos.
A térdekről mit tudsz mondani, hogy a csipőprotézishez hasonlóan szintén akár harminc évet is működhet egy ilyen protézis, amit a robot segítségével építetek be
Dr. Domán István: Azt tudjuk mondani, hogy a hagyományos eljárással, kopás (arthrosis) miatt végzett műtétek esetén a térdprotézis 20 éves túlélése protézis regiszterek alapján több mint 90%. Ez azt jelenti, hogy a betegek 90%-nál nem kellett cserélni a protézist, tehát tökéletesen működik.
És most, ezzel a robottal hány százalékos a gyógyulás esélye?
Dr. Domán István: Egy új technológiáról van szó, ezért ehhez kapcsolódóan még nem tudjuk pontosan, milyen mértékű az implantátum túlélési aránya, ezt majd retrospektíven tudjuk majd biztosan megmondani. Azt biztosan kijelenthetjük, hogy legalább addig működik, mint egy hagyományos módon beültetett térdprotézis. Mivel a robot segítségével személyre szabott helyzetben és pontosabban tudjuk beültetni a komponenseket, így ideálisabb terhelési viszonyok érik a protézist. Véleményem szerint ezzel egyrészt tovább hosszabbodhat a protézis élettartama, másrészt a térdfunkciók is jobbak lehetnek és jelentősen javul a betegelegédettség. Míg a hagyományos eljárással végzett térdprotézis műtéteknél a betegelégedettség 80% körüli, addig az OMNIBotics robot rendszerrrel végzett műtéteknél saját tapasztalatunk alapján és közlemények alapján is jóval magasabb, mintegy 96-97%-os.
A hagyományos eljárással végzett térdprotézis műtéteknél észlelt alacsonyabb elégedettség hátterében nem sebészi faktorról van szó (pl.: rossz a sebész), hanem egész egyszerűen a hagyományos módszer nem teszi lehetővé azt a sok mérést és az adatok alapján történő döntés hozatalt, melyre a robot rendszer képes.
Ez mit jelent például egy műtét után a páciens számára? A rehabilitációs időszak is rövidebb?
Dr. Domán István: Igen, azt tapasztaljuk, hogy rövidebb. Ennek több oka van. Egyrészt kíméletesebb a műtéti technika, másrészt a szalagbalansz helyreállítása miatt a páciensek hamarabb tudják terhelni az operált térdüket és elhagyni a segédeszközöket. Néha egészen elképesztő felépülésekről is beszámolnak a páciensek. Vannak olyan betegek, aki a műtét utáni 6 hetes kontroll alkalmával arról számolnak be, hogy megerőltetés nélkül képesek nehezebb fizikia aktivitásra, pl. sportolni. Több olyan elképesztő videó felvételt is rendelkezésre bocsátottak a betegek, melyeken 6 héttel a műtét után korcsolyáztak, síeltek vagy teniszeztek. Ezek a honlapomon meg is tekinthetők (www.drdoman.hu). Nyilván nem mondhatjuk azt, hogy mindenki ennyi idő után képes lesz erre, de kijelenthető, hogy mindenki profitálhat a technológiai alkalmazásából, akárcsak azzal, hogy könnyebben vészeli át a rehabilitációs időszakot.
Mondjuk eldőlt, hogy az adott páciens esetében robottal támogatott eljárás fog zajlani. Hogyan tovább? Hogy történik például az adatfelvétel? Milyen adatokat vesztek föl?
Dr. Domán István: Az általam alkalmazott amerikai OMNIBotics robotrendszernek az a jelentős előnye a többi hasonló robothoz képest, hogy nem igényel előzetes képalkotó vizsgálatokat, mint pl.: CT-t vagy MR-t, hanem valós időben nyerünk adatokat az anatómiai pontokról a műtét során.
Nem igényel? Ezt egy különálló gép végzi el?
Dr. Domán István: Nem. A rendszernek része egy sebészi navigációs modul. Ennek a működési elve optikai nyomkövetésen alapszik. Ez azt jelenti, hogy egy fényforrás infravörös fényt bocsát ki, az eszközeinkhez és a robot egyes részeihez pedig prizmacsoportok vannak rögzítve, amelyek visszaverik a kibocsátott infravörös fényt, melyet két kamera érzékel. Kalibrálást követően egyes anatómiai pontokat és az ízület felszíneit végig simítva meg tudjuk jeleníteni egy képernyőn a térdízületet alkotó csontvégek 3 dimenziós virtuális mását és a végtag tengelyét. A hagyományos műtétnél ez sajnos, nem így működik. Ahhoz, hogy például a térdízületet alkotó csontok tengelyét meghatározhassuk fel kel fúrjuk a csontok velőűrét és egy hosszú rudat bevezessünk, melyhez kapcsolódhatnak az egyéb eszközeink. Ez az eljárás egyrészt kevésbé pontos, másrész szövődmények forrása lehet. Minderre a robot alkalmazásakor nincs szükség.
Mik a további előnyei a robot alkalmazásának?
Dr. Domán István: További előny, hogy képesek vagyunk a térd körüli lágyrészek, oldalszalagok feszességét mérni és a mérési eredményeket figyelembe véve pozicionálni a komponenseket. A műtét kezdeti stádiumában egy digitális szalagfeszesség mérővel, az ún. OMNIBalance-al meg tudjuk mérni a belső és külső oldalszalag feszességét a térd teljes mozgástartományban. Ugyanis a belső és külső oldalszalagok közötti balansz a térd kopásos folyamatait rendszerint kisérő tengelydeformitások kialakulása kapcsán megbomlik és ennek a visszaállítása kulcsfontosságú a természetes érzet és a magas betegelégedettség szempontjából.
A mérési eredményeket grafikus formában egy monitoron látjuk. Miután mindez megtörtént, a számítógép egy gombnyomásra ajánlást ad a megfelelő méretű protézis komponensek olyan térbeli helyzetére, amely mellett a végtag tengelydeformitása helyreáll, a mozgásterjedelem maximalizálódik és ami a legfontosabb, a szalagbalansz helyreáll. Ebben a stádiumban a sebész még apró változtatásokat eszközölhet, amennyiben szükségesnek érzi, de ha elfogadja a felajánlott tervet, akkor a robot levezényli a szükséges csontos rezekciókat. A végén próba komponensek felhelyezésével ellenőrizhetjük az elért helyzetet: a térd végleges tengelyét, a teljes mozgástartományt és a szalag balanszt. Után már csak be kell, hogy ragasszuk a végleges protézis komponenseket.
Hány éves volt a legidősebb páciens, és hogy sikerült az ő rehabilitációja?
Dr. Domán István: A legidősebb beteg 85 körül volt, ha jól emlékszem. Igazán életkori korlátok nincsenek, általános egészségi állapot az, ami a döntő. Egyébként csípőműtétet már jóval 90 fölött is végeztünk.
Eldobhatta a botot, és anélkül is tudott járni?
Dr.Domán István: Igen, bár idősebb betegeknél azért kissé lassabban történik minden, de nyilván ők is profitálnak abból, hogy kevesebb a fájdalmuk, kevesebb a duzzanat, hamarabb válik mobilissá, hamarabb hagyhatja el a segédeszközeit és tud visszatérni a mindennapjaiba. A mozgás-visszaállítás egy idős betegnél nagyon fontos, mert hogyha beszűkülnek a mozgásfunkciók, akkor annak a keringési- és légzőrendszer is a kárát látja.
Egy protézis annyi féle, ahány ember, nem? Előre gyártjátok a térdprotézist vagy egy méretsorból válasszátok ki?
Dr. Domán István: Ennél a rendszernél egy méretsor van, amiből a számítógép a megfelelő méretű protézist választja ki és pozícionálja, amely így a legideálisabban illeszkedik. Létezik olyan technológia is, amikor egy CT vizsgálat alapján legyártják magát a protézist, ez a valójában személyre szabott, „Custom made” eljárás, azonban a robotasszisztált eljárás esetén érdekekes módon mégis jobban vannak a betegek, elégedettebbek. Több tanulmányból is kiderült, hogy a beteg elégedettség egyik legfontosabb eleme a szalagok egyensúlyának visszaállítása. A szalagok balanszát hagyományos módszerekkel nem mindig tudjuk megfelelően biztosítani, de az OMNIBotics robot rendszerrel ez lehetséges.
A műtét alatt rá tudtok egy olyan adatbázisra kapcsolódni, amely a világ bármelyik területén hasonló robottal elvégzett, sikeres műtétek adatait tartalmazza? Van lehetőségetek ilyen adatokhoz hozzáférni?
Dr. Domán István? Igen. Maga az egész algoritmus - az eddig beprogramozott adatok segítségével - úgy működik, hogy a számítógép a meglévő adatok és a mérési eredmények alapján ajánlást ad arra, hogy milyen pozícióban ültessük be a protézis komponenseket. Szükség szerint a műtéti tervet a sebész felülírhatja, finomíthatja. Minden elfogadott terv az esetleges változtatásokkal rögzítésre kerül és felkerül a felhőbe. A világon több lokációban vannak ilyen robotok kihelyezve, sok műtét történik, tehát nagyon sok összegyűlt adatról beszélhetünk. Az adatok elemzésével folyamatosan fejlesztik a rendszert és az algoritmust. A cél az lenne, hogy eljusson a technológia odáig, hogy egyáltalán ne kelljen finomítani a számítógép döntését a műtét során.
Lelkileg hogy fogadják a páciensek, hogy valami más, nem megszokott fog történni? Hogy prizmákkal felszerelt robotokat fogtok ráhelyezni a lábára?
Dr. Domán István: Azt minden esetben tisztázzuk, elmondom a betegeknek, hogy itt nem a gép fogja őket operálni, a gép csak segíti a munkánkat. Ezek szemiautonóm rendszerek, amelyek minden lépésnél jóváhagyást igényelnek, a lényegi feladatokat mindig a sebész végzi. Ez a gép gyakorlatilag utat mutat, mint például egy autós GPS, ami megadja, hogy A-ból B-be hogyan tudunk a leggyorsabban, legpontosabban eljutni. Itt is hasonlóról van szó.
Mit gondolsz? Hosszútávon elképzelhető, hogy ez a robottechnika teljesen átvegye az orvos, mármint a te munkádat, vagy ez ezen a szinten megáll, és tovább finomodhat?
Dr. Domán István: Folyamatos fejlődés van, azt látjuk. Ennek a robotrendszernek is megjelenik egy új verziója az elkövetkező hónapokban, amely még több funkcióra lesz képes. Egy határ azért biztosan van, szerintem az orvost nem lehet totálisan helyettesíteni, hiszen a személyes kontaktus az élet minden területén fontos, hát itt még inkább, gondoljunk csak az empátia szükségességére. Azt vetítik előre egyébként a jövőkutatók, hogy egyre több funkciót fognak átvenni a gépek, de inkább valami olyasmit kell elképzelni, hogy nagyon szoros együttműködés jön létre a gépek és az orvosok között. Tehát egyre több dolog lesz gépiesítve egyszerűen azért, mert nagyobb a pontosságot biztosítanak és a sok adat feldolgozásával segítenek jobb döntéseket lehet hozni. A tapasztalat alapú döntéshozataltól egyértelmű az elmozdulás az adat alapú döntéshozatal irányába. A számítógép vezérelt rendszerek segítségével a betegek gyorsabb gyógyulását, jobb életminőségét tudjuk biztosítani. Azonban a folyamatokból nem tudjuk teljesen kivenni az orvost, mert a folyamatokat mindig ellenőrizni szükséges. Nem tartunk még ott, hogy totálisan átadjunk mindent egy gépnek.
Sokféle tartalommal telítődött a robot kifjezés mióta Karel Čapek 1921 ben írt színdarabjával terjedni kezdett a köztudatban. A beszélgetésünkből kitűnik, hogy ma már ez nem a jövő, hanem napjaink valósága. Fájós derekak és térdek esetében az orvos legjobb segítőtársa.
Kedves István köszönöm, hogy megismertettél minket ezzel a szakterülettel, köszönöm a beszélgetést. (X.)
Elérhetőségek:
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
