Az Evolution konferencia két napján számos érdekes előadást lehetett hallani, maga volt a kánaán azoknak, akiket érdekelnek a digitális gazdaság rejtelmei, kihívásai és imádja a hárombetűs rövidítéseket.

Viszont - s ez tényleg tök jó - a tematikában erősen megjelentek a HR szempontok is. Magyarul: akár tetszik, akár nem, az ember az ő érzéseivel ott lapul minden (digitális)folyamat mögött, de az ember dönt nem csak egy Facebook-kampányról, de akár a papírnehezék beszeréséről is. Furcsa mi?

Vagyis nagyon nem mindegy, hogy a munkavállaló milyen fizikális, illetve lelki/mentális állapotban tölti el a munkaidejét. Azt pedig tényleg csak halkan tesszük hozzá, hogy a psziché nem gombnyomásra működik, vagyis hiába üti el az óra az ötöt, a dolgozó - ha vannak neki - a munkahelyi problémáit viszi magával az otthonába, de úgy összessgében minden általa betöltött térbe.

Sokak számára lehet ismerős az elgépiesedett munkavállaló képe annak minden jellegzetességével, aki már hihetetlenül unja a banánt, rutinszerűen, elképesztő monotonitással végzi a munkáját, nem tud fejlődni, nem figyel rá senki és egyre mélyebbre süllyed e destruktív folyamatba, a kiégés ezer és egy tünetével küzdve. E tényezők mind építőkockái az ő nyomorának, de van valami, ami szintén kötőanyaga ennek az építménynek.

A munkahelyen megélt idő kulcsfontosságú a munkavállaló szenpontjából - így lehetne szummázni Sárvári György coach előadásának egyik vezérgondolatát. A másik vezérgondolat: semmit sem lehetlen, így kellő energiaráfordítással és jó helyetfelismeréssel megtörhető a negatív spirál. De erről picit később.

De előbb nézzük meg, hogy mi mit is jelent. A szakember a heideggeri időfelosztást hozza példaként, ami szerint szó van betöltött- vagyis énidőről, illetve az úgynevezett külső-, másképpen struktuált idő is megjelenik. Utóbbi keretei között akar az ember elérni mindenféle célokat és "próbálunk hatékonyak lenni". Az énidő kérdésére egy példa: egy konferencia más személyek által strukturált folyamat, amire nincs, vagy kevés ráhatása van a résztvevőnek, míg egy kávészünet a konferencián egyértelműen az énidő kategóriáját jelenít meg, hiszen abban a 15 percben ő dönt. A coach szerint egyébként a munkahelyek többségén uralkodó strukturált idő ember próbáló, amiből nagyon nehéz "átkapcsolni" az én- vagy megélt idő dimenziójába.

Innen nézve logikus a felvetés, hogy vajon ez az "átkapcsolás" lehetséges-e munkahelyi kerek (munkaidőben) között?

Engedd, hogy a munkavállalód kreatív legyen!

Úgy gondolom - folytatta Sárvári György - hogy a kreativitás a megélt időt jelenti, amit nagyon nehéz úgy bekapcsolni, ha közben határidők, előre kijelölt célok szorongatják az embert.

S tényleg: ki az, aki utasításra meg tud szülni egy korszakalkotó ötletet?

A szakember szerint a kretivitást olyan játékos térnek kell felfogni, ahol új és egyedi dolgok születnek, méghozzá időnyomás nélkül, ez pedig üzletileg is hatékony lehet. Adódik a kérdés, hogy e folyamatnak hol lehet a színtere, melyek azok a fórumok, ahol a munkavállaló a strukturált időt kizárva "eljátszhat a gondolataival", amelyek eredményét persze a vállalat érdekében hasznája később föl.

Tényleg a meeting...?

Meeting - mondta ki a varászszót Sárvári György. Úgy látja, hogy a jó meeting lehetőséget ad a kreativitás számára, ahol a vállalat életére nézve akár forradalmi hatással bíró új értékek, ötletek is születhetnek. Lehetséges a gépiességből való kiemelkedés az "átkapcsolással", ehhez pedig a meetinget tartja a legjobb eszköznek, amelyet úgy kell strukturálni, hogy megnyíljanak a kreativitás terei. Sok a jó tapasztalat, de van még hová fejlődni, mert sok vállalat nem kezeli helyén a meeetinget, miközben "ez a vállalkozás szíve". Ha e keretek között jön létre a kreatív idő és az együttműködés szabadsága, akkor -  keretek és fegyelem mellett - de mégis felszabadító módon megjelenhet a szabad játékosság.

Az sem mindegy, hogy ki vezeti ezeket az "összejöveteleket", persze az első gondolat szinte mindig az, hogy a meeting irányítása és levezetése a főnök dolga. Nos, ez nem feltételnül van így. Jó ha van egy facilitátor, aki simán lehet egy alacsonyabb szinten dolgozó kolléga olyan képességekkel, amelyek képesek a megfelelő módon irányítani a folyamatot és a kommunikációt. A jó főnök felismeri ezt a tényt.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!