A magyar lakosság nyitott-e arra, hogy új átképzési formák felé tekintsen?

2020. április 21. 14:50E-volution

A koronavírus nagyobbat üt a munkaerőpiacon, mint ahogy akár néhány héttel ezelőtt gondoltuk. Számos olyan dolgot kényszerített ki és gyorsított fel, amit az „előző életünkben” pedzegettek bár, de konkrét lépéseket kevesen tettek ezek felé – a távmunkára, a digitális stratégiákra és úgy általában a digitalizációra és digitális szakemberek képzésére, valamint az alternatív munkavégzési lehetőségekre gondolok. Pedig talán soha nem volt még ennyire fontos, hogy tudásintenzív, magas hozzáadott értékkel bíró munkaerő jelenjen meg a vírus által megtépázott gazdaságban. A kérdés, hogy a magyar lakosság nyitott-e arra, hogy új átképzési formák felé tekintsen – többek között a hirtelen megváltozott helyzetnek köszönhetően?

Bár a változás és a változás iránti igény az élet természetes velejárója, a koronavírus váratlanul és alaposan forgatta fel a dolgos mindennapjainkat. Az aktív munkavállalók 55%-a más munkarendben dolgozik, részmunkaidőben, homeoffice-ban – ez azt jelenti, hogy több millió ember mindennapi munkavégzési rutinját rúgta fel a vírushelyzet, egyik napról a másikra. Eddig is felgyorsult világban éltünk, most viszont rendkívüli hirtelenséggel zuhant ránk a vírushelyzet miatt létrejövő változások sora. Persze a munkaadók és munkavállalók már korábban is feszegették a munkaidővel és munkahellyel kapcsolatos kereteket, de a vírus hatására ezek a keretek viharos hirtelenséggel dőltek le. Új, más munkakultúra fog rohamosan elterjedni nem csak Magyarországon, hanem világszerte, nagyobb teret fog kapni a távmunka, az otthoni munkavégzés, ami új megoldásokat és új technológiák egyre gyorsuló bevonását jelenti majd a mindennapokban - olvasható az nrc oldalán.

Hirtelen mindenki tudja mi az a Teams, Zoom és társai. Nem pusztán a munkavégzés körülményei, hanem maga a munka is más lesz. A PwC 2019-es „How will AI impact the Hungarian labour market” című tanulmánya szerint 2030-ra 900.000 munkahelyre lesz hatással a digitalizáció, az automatizáció, egyes iparágakban a robotizáció, a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia.

Könnyen lehet, hogy nem kell 10 évet várni erre, hiszen a változás nem halogatható tovább egyetlen ágazatban sem.

A változások nem lesznek könnyűek, mert a változás nem csak azt jelenti, hogy innentől pizsiben, jobb esetben felül ingben, alul melegítőnaciban dolgozunk egész nap, a munkahelyi kávé helyett az otthonit szürcsölve, miközben szuperjó szoftvereket, programnyelveket tanulunk dalolva a digitális átállás jegyében.

Az aktív munkavállalók 7%-a már most elvesztette a munkáját a koronavírushoz köthető leépítések miatt, további 15% ideiglenesen nem dolgozik.

Ők a jelenlegi helyzetben, amikor a cégek visszafogják költéseiket, ráadásul a toborzás is jelentősen akadozik, egzisztenciális kihívásokkal fognak küzdeni már a közeljövőben. A munkahellyel rendelkezőknek pedig komoly pszichés nyomással kell szembenézniük, hiszen az aktív munkavállalók kétharmadának, azaz több millió embernek megfordult a fejében, hogy veszélyben van a kialakult helyzet miatt a munkája. Sőt 29%-ukban komoly félelemérzet munkálkodik – nyilván közöttük erősen felülreprezentáltak a turisztikai szektorokban, a termelő és feldolgozóiparban, az építőiparban és a gépjármű iparban dolgozók – és mindössze negyedük tűnik teljesen nyugodtnak az egzisztenciáját tekintve.

Most a félelem (is) motivál

Az ember ma már nem zárja le a tanulmányait a formális, megszokott iskolarendszerben, hanem a releváns tudás megszerzése formális és informális keretek között tovább folytatódik. Az elmúlt években is jellemző volt, hogy az élethosszig tartó tanulásban hittünk, hiszen – figyelem, vaskos közhely következik – a felgyorsuló világban versenyképesnek kell maradni egyéni szinten is.

Ha abszurd kijelentéssel szeretnénk élni, azt mondhatjuk, hogy az élethosszig tartó tanulás paradigmájának jót tesz a vírushelyzet.

Ennek az az egyszerű és szívszorító oka, hogy minél inkább tart valaki attól, hogy elveszíti a munkahelyét annál valószínűbb, hogy be fog iratkozni valamilyen továbbképzésre, amitől a munkaerőpiaci pozíciójának stabilabbá tételét várja.

A 18-59 éves lakosság (gazdaságilag aktív és nem aktív részét is beleértve) megdöbbentően magas arányban (44%) mondta azt, hogy szeretne valamilyen iskolarendszerben, valamilyen papírral igazolható végzettséget adó tudást szerezni a közeljövőben – igaz, konkrét elképzelése arról, hogy mit is szeretne tanulni, mindössze 17%-nak van, a többiekben egyelőre egy homályos kép van a területről, amiben fejleszteni szeretné magát.

Ha nem alakult volna ki a mostani helyzet, akkor is viszonylag magas arányokról beszélhetnénk, de a közeljövőben valamilyen átképzésben vélhetően résztvevők több mint 30%-a arról számolt be, hogy a vírushelyzet okán fellépő hirtelen bizonytalanság közrejátszott abban, hogy valamilyen új szakma, tudás után nézzen. A teljes cikk itt érhető el.