„A hálózatok fönntartanak a krízisben is”

„A hálózatok fönntartanak a krízisben is”
Barabási Albert László Behálózva című könyvének 20 éves évfordulója alkalmából a kutató visszatekintett az elmúlt időszakra, hogy mi változott a könyv első kiadása óta és milyen területeken hogyan befolyásolják az életünket a hálózatok, amelyek fönntartanak a krízis helyzetekben is. Ma már több mint 30 országban adták ki a könyvét, most pedig teljesen új szerkesztésben és fordításban jelenik meg az OpenBook kiadó jóvoltából.

A Behálózva könyv megjelenése előtt 5 évvel ’95 és ’96 között Barabási megalkotta az első hálózat-vizualizációját az IBM-nél, és eldöntötte, hogy hálózatkutatással fog foglalkozni. Ennek a gondolkodásnak az első terméke egy algoritmus volt, amely létrehozta az első hálózatát. „Ezzel azt szerettem volna modellezni, hogy milyen hálózat jön létre a föld alatt, ha vizet injektálunk be a földbe porózus környezetben” – mutat rá Barabási. Mint elmondta, ebben a négyzetrácsként megjelenő hálóban, amit egyedül hozott létre, benne van a fizikus énje.

25 évvel később már egy kutatókból és designerekből álló csapattal egy sokkal komplexebb hálózatot hoztak létre olyan algoritmusok felhasználásával, amiről még álmodni sem tudtak az első vizualizációnál.

Megszületett a hálózatelmélet és felnőtt

Barabási míg ’95-ben még próbálta meggyőzni a közösséget, hogy érdemes hálózatokkal foglalkozni, ma ez már annyira nyilvánvaló, hogy doktorátust lehet szerezni hálózatelméletből már a CEU-n is. Több tucat kutatóintézet csak hálózatelmélettel foglalkozik, nemzetközi konferenciák épülnek rá kutatók részvételével. Az elmúlt két év különösen segített abban, hogy a hálózatkutatás felnőjön, ugyanis a covid miatt mindenki egy kicsit hálózatkutatóvá vált. Akik már olvasták a Behálózva című könyvet, emlékezhetnek a vírusok terjedéséről szóló fejezetre. Már akkor arról írt a könyvében, hogy azok a kapcsolati hálók, amelyeken keresztül egymással érintkezünk, lehetőséget adnak a gondolatok, jó ötletek, innováció terjedésére, de ugyanakkor a vírusok terjedésére is. A kérdés nem az, hogy lesz-e olyan víruskitörés, amely a világot be fogja hálózni, hanem hogy mikor és milyen mértékű lesz a hatása.

A Covid ráébresztett, mennyire össze vagyunk kapcsolódva a világ különböző részeivel

Barabási a könyvében arról beszélt, hogy előbb-utóbb eszközünk lesz arra, hogy meg tudjuk jósolni, hogyan fognak a vírusok terjedni. Amire a Covid jött, ezek az eszközök már működtek, le voltak tesztelve az Ebolán, a Zica víruson, a SARS-on, a H1N1 víruson keresztül, hogy milyen mértékben és sebességben fogja elérni a világot. „Amikor 2019 decemberében megjelent a Covid, akkor az eszköztár készen volt, de hiányzott a társadalmi érzékenység és a politikai eltökéltség, hogy tegyenek valamit, amikor lehetett volna. A probléma az volt, hogy nem volt felelős, aki hajlandó lett volna meghallani és lépni ennek érdekében.” Akkor Alessandro Vespignani fizikus, hálózatkutató a Fehérház modellező csapata lett, akik a világ különböző részein történő beavatkozásokat vitatják meg. „Ők voltak, akik megjósolták, hogy a határok lezárása nem fogja megállítani a vírusokat, hanem késlelteni fogja 2-4 hetet, amikor az ország olyan intézkedéseket tud hozni, aminek következtében a hatás csökkeni fog – ha nincs hasonló intézkedés, értelmetlen a határok lezárása” – mutat rá Barabási.

A Covidon keresztül a hálózatelmélet kilépett a kutatók konferencia közegéből, a szaklapokból és megérkezett a nagyközönséghez. A köznapi emberek elkezdtek beszélni a reprodukciós rátáról, hogy hány kontaktusuk van átlagosan és mit kellene tennünk. „Ráébredt az egész társadalom arra, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolódva a világ különböző részeivel, milyen lehetőségek vannak ebben, ugyanakkor milyen védhetetlenek vagyunk a vírusokon keresztül.

Mi változott az elmúlt 20 évben?

A hálózatkutató eljátszott azzal a gondolattal, hogy ha ma írná meg a Behálózva című könyvét, biztosan beszélne az internetről, a szociális hálókról (Facebook, Twitter), a Covidról és nem az Aidsről beszélne példaként, de a könyv struktúrája, üzenete és alaptörvényei nem változtak, csak a példákat kellett volna frissíteni – ezért nem nyúlnak bele a könyvbe, de pontokba szedte, mi változott az elmúlt 20 évben:

• A szociális média megjelenése – Facebook, Twitter, stb.

• A hálózatok mögötti algoritmusok

• Megjelent egy gondolkodás a cégek teljesítményéről a hálózatok szempontjából -meg lehet keresni egy cég belső struktúrájának a gyengeségeit

• Forradalom az agykutatás: az elmúlt néhány évben kezdtek megjelenni az első neuron alapú térképek – azt fogják hozni, mint amit a genetika az orvostudományhoz

• Megszületett a hálózat orvostudomány (posztgenetikai gondolkodás) – a fehérjék egymáshoz való kapcsolása a sejten belül egy olyan hálózatot hoznak létre, amin keresztül megértjük a betegséget (egy mutáció megbontja a hálózatot)

A Behálózva alapkönyvvé vált, még 20 évvel később is érdemes elolvasni, új generációk fedezik fel a könyvet. „Ha arra vagyunk kíváncsiak, melyek azok a törvények, amelyek befolyásolják a hálózatokat és az életünket ezeken keresztül, a Behálózva a mai napig érvényes. Ami megváltozott, az a rálátásunk a hálózatok fontosságára, a receptivitásunk ezeken keresztük és a rengeteg új rendszer. Az én kihívásom az volt, hogy meggyőzzem a tudományos közösséget arról, hogy érdemes a hálózatokkal foglalkozni, most arra törekszünk, hogyan tudjuk azt a tudást, ami az elmúlt 25 évben megjelent, beépíteni úgy az életünkbe, hogy ezáltal jobban éljünk, kommunikáljunk. A Covid nagyon nehéz volt, de azért tudtuk átélni, mert a hálózatok segítségével továbbra is kapcsolatban tudtunk egymással lenni. Bízunk benne, hogy a hálózatok továbbra is így segítenek minket, hogy fönntartanak a krízisben is” – zárta gondolatait Barabási Albert László.

Az előadás:

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Szilágyi Katalin

A digitalhungary.hu főszerkesztője és újságírója, rendszeresen ír a Business Class Magazin kulturális, startup és gasztronómia rovatába. Korábban jelentek meg cikkei különböző szakmai lapokban: …