Az offline kereskedelem utóvédharcai – avagy a határok végleg elmosódnak!

Az offline kereskedelem utóvédharcai – avagy a határok végleg elmosódnak!
Most, az utóbbi egy évben érkezett el az a pont a kereskedelem világában, amikor lassan tényleg feleslegessé válik az e- előtag akkor, amikor a kereskedelemről beszélnünk! Mert ma már szinte minden kereskedelem e-kereskedelem... Viszont a legfontosabbért, a lehetséges, fizetőképes vevők figyelméért soha nem látott, vérre menő harc zajlik. E harc győztesei pedig nem véletlenül a keresők és a közösségi oldalak.

A kereskedelem alfája és ómegája, ha tetszik aranytojást tojó tyúkja a nagybetűs Figyelem, az emberek figyelme. Persze mondhatjuk, hogy az emberek bizalma, minőségérzete, stb. is fontos, ám ezt kellő figyelem megszerzése és az első vásárlások során megfelelő ár/minőség arány nyújtása esetén később is meg lehet szerezni, kemény munkával pedig meg is lehet tartani. Tehát a fő cél: a figyelem marad. Így volt ez már több ezer éve is, de az utóbbi években valami egészen elképesztőt művelt ezekkel a hagyományos alapokkal az internet. És nem is önmaga a net, hanem az a tény, hogy az emberek 90+ százaléka, ha bármire szüksége van, az internetre, sőt, pontosabban a keresőbe, és/vagy valamely nagy közösségi oldalra látogat el. Sőt, a mélyben meglévő igényét is ott „piszkáljuk fel” valamire az impulzusvásárlásra szakosodott csapatok, vállalatok.

Hol lehet még hirdetni? Hol érheti meg egyáltalán?
Egyre fogynak, illetve erőtlenednek el azok a nemrég még erős az inflexiós (belépési) pontok, ahol a fogyasztók (vagy a kkv-k) figyelme elkapható, vagy megszerezhető volt:

  • Az utcán hirdetni, ahol mindenki a telefonjába merülve baktat!?
  • Érdemes a tévében hirdetni, aminek nézése közben a többség vagy elkapcsolja a reklámot, vagy csak lehalkítja és közben a mobilon, esetleg a tableten vagy a laptopon lóg? Ott is főként a Facebookon, esetleg egy chat-alkalmazásban, vagy a keresőből indul, ha valami kell neki. (Persze nálunk ma a tévé olcsó, és az oda legyártott reklámfilm újrahasznosítható a weben, tömegtermékeknél pedig kell a tévé nagy elérése, igen.)
  • Fél tucat igazi inflexiós pont maradt tehát ma már, de majdnem mindegyik online, még jobbára a tévé is...

Melyek a megmaradt inflexiós pontok?
Melyek azok az inflexiós pontok, ahol még megragadható a totálisan elaprózott és elképesztően türelmetlen (pár másodperc után elkapcsolok, elfordulok, tovább lépek, Adblockert telepítek!) figyelem:

  • a közösségi média: „ha a barátom-ismerősöm is kedveli, akkor engem is érdekel”
  • a chat appok,
  • az e-játékok
  • az e-mail,
  • a videotartalmak (részeben a tévé, de egyre inkább a videomegosztók) és – a kereső.
  • illetve valamelyest az írott (hallott, látott) tartalom, pontosabban a tartalomnak becsomagolt hirdetés, de ide is az emberek 80-90 százaléka a keresőből vagy a közösségi médiából jut. Azaz az utolsó pontban említett tartalmak viszont csak szigorún a keresőn, vagy a közösségi médián keresztül átszűrve, „fátyol mögül” jutnak el az emberek 90+ százalékához!

Mivel tehát még fogyasztanak valamennyi írott, hallott, látott hírt, tartalmat az emberek, itt jön be ugyebár a tartalommarketing, a natívok, a PR-cikkek szerepe. Ezeknek is az a leghatékonyabb módja, ahol a véleményvezérekkel, szponzorált értékelésekkel, összehasonlításokkal és egyéb élelérzés-cikkekkel és műsorokkal operálnak a hirdetők. (Mivel a média ma szinte sohasem originális, minid egymástól és a sajtóügynökségektől „kölcsönzik” a tartalmakat a tartalomgyártók, így a jó tartalommarketing és PR nem csak a brandépítésben konvertálhat, hanem közvetlenül vásárlásra is buzdíthat. Pl. látok, olvasok egy tesztet, ahol nagyon dicsérik az X telefont.)

Eladni, eladni és megint csak: eladni!

Ahogyan a hagyományosé, úgy az e-gazdaság lényege is: eladni, eladni, és eladni minden áron! Minden más csak ezután következhet. Persze hozzátehetjük: nyereséggel, pontosabban kellő nyereséggel eladni. Mert lehet akármilyen innovatív, világmegváltó ötletem, legalább egy befektetőnek el kell adjam, hogy ő higgyen benne és pénzt tegyen bele. Persze a befektetőket sem ejtették a fejükre: akkor adnak tőkét egy újdonságra, ötletre, ha az piacképes, azaz eladható! A kör be is zárult. Ha nem tudok eladni, nem tudok pénzt szerezni ahhoz, hogy olyat készítsek ami eladható...

A fogyasztói kereskedelem, a kiskereskedelem változásai

Mi a helyzet a kereskedelemmel, beleértve a szolgáltatások (például a pénzügyek, vendéglátás, stb.) kiskereskedelmét?

Érdemes megnézni a nagyvárosok belső részeit: egykor butikok, műszaki üzletek, játékboltok, háztartási üzletek, papírboltok, és bankfiókok – és ki tudja még hányféle üzlet – utalták a belvárosi főutakat, sétálóutcákat mindenütt a fejlett világban. Ma, a net korában, mi maradt? Az impultusvásárlásra építő dolgok: a szuvenír, a second hand ruhák, vagy a weben erős márkák bemutatótermeinek széles skálája (különösen a kütyü és a luxus-világban vagy a személyes kapcsolatot sokszor még igénylő pénzügyi- vagy ingatlanos szolgáltatásokban). Emellett akadnak még kézműves shopok, dizájnboltok, galériák, no meg a vendéglátás. Kábé ennyi...

Az emberek a napi vásárlásaik nagy részét hipermarketekben, plázákban ejtik meg, de a nagyobb beszerzési döntések már ott is a mobillal a kézben, az árakat összehasonlítva születnek, akár mobilról azonnal rendelve is. Gyorsan, hatékonyan, fájdalommentesen. Ön mikor rohangált egyetlen termék után órákig, vagy akár napokig a városban, mint egykor, nem is olyan régen? Legfeljebb, ha a webáruház nem volt eléggé átlátható, akkor telefont ragadott. De azt is egyre ritkábban, nem? Arra is ott vannak-lesznek a chatbotok.

Kipróbálni, kézbe venni, vagy csak összekattintani és, ha nem kell, visszaküldeni?
Igen. Megvannak még a fent felsorolt bástyák ugyan, de leginkább kirakatba, mutatóba maradtak, maradnak meg ezek. A B2C-ben (a fogyasztói piacokon) az offline világból legtovább az élelmiszer és a ruházati kereskedelem, meg valamelyest persze a plázák (mert az életérzést, szabadidős tevékenységet is ad) tartják magukat. Illetve valamiképp még az emlegetett átadópontok-bemutatótermek maradtak, hiszen sok dolog van, amit szeretnénk kipróbálni, kézbe venni vásárlás előtt – legalábbis mi, akik elmúltunk már 40 évesek. A fiatalok ma már bútort, ruhát, sőt cipőt is szívesen vesznek otthonról, a weben. Összekattintanak pár tucatnyi ezt-azt. A futár kihozza, majd ami nem jó, egy későbbi pillanatban visszaviszi. Lásd a Zappos.com cipőbolt sikermodelljét. (A céget, amely azóta is önálló brand alatt hasít, 2009-ben az Amazon vásárolta fel 1,2 milliárd dollárért, azaz több mint 340 milliárd forintért!)

Cég és cég közti beszerzések – B2B
A fejlett világban (így nálunk is) a B2B-ben már a telefonálgatás és a faxok rég kimentek a divatból, ahol pedig a honlap még nem webáruház vagy nem mindenki használja, ott is az e-mail megrendelés működik.

Nem szűnik meg, csak átalakul!
És persze ott vannak a szolgáltatók, mint a pénzügyek, az utazási irodák (bár ezek is kihalófélben offline módon), illetve az olyan személyes szolgáltatók, például vendéglátás, fodrász, kozmetika, az egészségügyi dolgok (masszőr, rendelők), satöbbi – itt személyes jelenlét kell még jó darabig. De külön érdemesség, hogy immár ez utóbbiaknál is mennyire együtt mozog az online és az offline világ. Nem, nem szűnik meg még évtizedekig az offline kereskedelem, ahogyan nem szűnt meg a mozi és a rádiózás sem a televízió és az internet megjelenésével. Csakhogy igen alaposan átalakul. A nyertesek pedig azok lesznek, akik ezt az átalakulást a lehető legjobban megértik, megfejtik.

(Erről lásd majd a közeljövőben részletesen a következő cikkünket)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Halaska Gábor

Dr. Halaska Gábor Figyelő hetilap rovatszerkesztője, startup szakértő diplomáit az Államigazgatási Főiskolán és az ELTE Jogi Karán szerezte. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik újságíróként. …