Mondandómban rámutattam a versenypiac könyörtelen törvényeire. Arra, hogy azokat nem tudjuk csak úgy, következmények nélkül “felülírni”. Olyanok, mint a természet törvényei: érzéketlenek és a lehető legtágabb értelemben véve is embertelenek.
De legalább nem bosszúállók.

“Egy ördög sincs sincs a pokolban. Mind itt vannak a felszínen - velünk.” (Bocs, William)
Jó hangulatú, cinikus, néha fekete humorral fűszerezett előadásommal igyekeztem
meg-megnevettetni a közönséget, hiszen szeretünk sírva vigadni, haláltáncot ropva “túlélni” akár a hétköznapokat is. (lásd még: mázas emberek)
Igen! De mi volna akkor, ha nem csak holnapra várnánk, hanem a mának is szentelnénk egy kis figyelmet?
Az alábbi (fél-)igazságok felsorolásával zavartam meg a teremben a közrendet és nyugalmat. Figyelem! Közhelyek felsorolása következik! (BTW.: Melyik közhelyben nincs igazság?)
- Nem az igazság kimondása a veszélyes, hanem az arra érkező csípőből kimondott fröcsögő ítélet! ( lásd még önreflexió.)
- Miért embertelen - akár saját akarata ellenére is - a Versenypiac és miért próbál ez ellen önmaga is tenni?
- Miért a Versenypiac dönti el, hogy sikeresek leszünk-e vagy sem? Miként dolgozhatunk a keze alá úgy, hogy befolyásolhassuk döntésében?
- Az intrikus versenypiac olyan mint a sakk - minden lépésre lesz egy válaszlépés!!! (Stratégia, és verseny az idővel, játék az élet bábuival)
- Miért értünk jobban más dolgához mint a sajátunkéhoz?
- Miért vesztesek már eleve a piti emberek?
- Hogyan tehetné szerintem nélkülözhetetlenné magát pl. egy szolgáltató, például egy reklámügynökség? (pl. hogy nem nézi le saját munkáját)
- A ma és a holnap tervezésének harmóniája és problematikája
- Miért a legjobb barátom a paranoia és hogyan tudom egy flexipórázon tartva kezelni?
- Megindokoltam, hogy miért vagyunk elnézőek a versenypiacokat és a kreativitást romboló másolókkal szemben, miközben a kolbászlopást is megvetjük... Érted?!
- Kijelentettem, hogy "etika az, ami másnak nincs"
- Életünk minden egyes eredménye végülis saját cselekedeteink indikátoraként működik.
Azt is elmeséltem, hogy szerintem mi is a siker 3+2 kritériuma.
Végül pedig elmagyaráztam - az életemben tapasztaltak alapján -, hogy miért szoktam le a nagyotmondásról. (?)
kb. 7002-en hallgattak meg.
Előadásom végét egy kedves színjáték koronázta: Barátom, Rédey Iván - a rendelkezésemre álló 25 percet nem kivárva már a 32. percnél kedves mosollyal az arcán, de elég durván leszedett a világ közepéről azaz az ÉN színpadomról!
Még kiáltottam egyet, hogy "Óvakodjatok a nárcisztikus emberektől!" - persze Ivánra mutogatva- és a biztonság kedvéért, az utolsó erőmmel még meg/kijelöltem a fejlődés útját. Oravecz Joe pont ezt a pillanatot örökítette meg (lásd a lead kép).
Legközelebb a versenypiac kereskedelmi és marketing oldalairól mesélek majd - persze csak akkor, ha ezek után még meg mernek hívni…
A közönségnek meg nagyon szépen köszönöm, hogy harsány nevetéssel és nagy tapssal jutalmazták rövidre sikeredett stand-upomat, amellyel bearanyozták a hét hátralévő napjait és így vidáman meneteltem a pünkösdi hétvégébe.
Viva la Dolce Vita!
Köszönöm Zabari István és Rédey Ivánnak a felkérést.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!