Az okok a felmérés szerint összetettek: „nem érzik elég jónak a terméküket, versenyképesnek az árazásukat, vagy egyszerűen csak azt gondolják, még nem állnak készen arra, hogy más piacon is megmérettessék magukat” – ahogy a Kosárérték cikke idézi.
További ok lehet a „megfelelő e-kereskedelmi tanulmányokkal, tapasztalattal és nyelvtudással rendelkező képzett munkaerő hiánya, a hosszú távú stratégia hiánya, a logisztika fejletlensége, rugalmatlansága, a megfelelő helyismeret, piacismeret hiánya, illetve az ebből fakadó jogi és adminisztrációs problémák”. De vajon csak ezen tényezők állnak a relatív sikertelenség mögött?
Szembetűnő, hogy a DKSZ okai inkább tűnnek objektívnek, olyan külső tényezőknek, amelyek túlnyomórészt a környező országok kereskedőit is visszatarthatnák attól, hogy a magyarországi piacra lépjenek, miközben tudjuk, hogy sokkal több külföldi kereskedő lép be a magyar piacra, mint fordítva. Ezen tényezők mellett, vitaindító jelleggel további 9 lehetséges gátat mutatok be lentebb, amik véleményem szerint hozzájárulhatnak a hazai kereskedők itthon maradásához, és inkább tűnnek a magyar piac egyediségének, így képesek magyarázni ezt a sajátosságot. Persze mindezek a tényezők mindaddig csupán hipotézisek maradnak, amíg egy kutatásban meg nem vizsgálják, hogy mekkora szerepet játszhatnak a vonatkozó kérdésben. Amennyiben azonban ezek a gátak valósnak bizonyulnak, érdemes lenne megfontolni, hogyan lehetne minimalizálni vagy legalább csökkenteni negatív hatásaikat. Amíg nem tudjuk ugyanis a vállalkozói passzivitás igazi okait, addig küzdeni sem fogunk tudni ellenük.
Történeti tényezők
1. A „Monarchia” hatása: Ocskay László, az OANDER ügyvezetője vetette fel a Kürt Akadémia 2022 tavaszi e-kereskedelmi meetup beszélgetésén, hogy a cseh e-kereskedők régióban is kiemelkedő sikere mögött feltehetően a cseh ipar Osztrák-Magyar Monarchiában betöltött meghatározó szerepe is állhat. A cseh mérnökök, a gyártói kapacitás, a képzés, a piac mind fejlettek voltak a monarchia idején, ami később is éreztette hatását. Talán ez a történeti háttér vezethetett oda is, hogy Csehország volt a világon az egyik, amely jó ideig sikerrel vette fel a harcot a Google-lel: a keresőóriás évekig nem talált fogást a helyi keresést domináló Seznamon. Ehhez képest a Monarchiában a magyar szerep elsősorban agrárterületre és az ahhoz kapcsolódó iparra fókuszált. A Monarchia felbomlása óta persze eltelt több mint száz év, de az akkori környezet, vállalkozói hajlam, az iskolarendszer, a piaci ismeretek, a fogyasztók elvárásai búvópatakként hatnak a jelenre is.
2. Kivándorlás és kontraszelekció: a második hipotézis szerint az elmúlt 150 évben több hullámban is jelentős számban vándoroltak ki honfitársaink (a dualizmus korában, a Horthy-korszakban, 1956-ban, a Kádár-rendszerben és a rendszerváltás óta is). Az igazán kockázatvállalásra hajlamos, vállalkozó kedvű emberek jelentős része tehát kivándorolt Magyarországról; kevesebben maradtak, akik tudnak olyan vállalkozást felépíteni és irányítani, ami képes nemzetközi jelenlétre. Aki külföldön akart szerencsét szerencsét próbálni, ha tehette, elment az országból. Ezt persze ellensúlyozhatná, hogy ugyanők visszatérnek Magyarországra, és magukkal hozzák a különböző tőkéiket (pl. anyagi, kapcsolati- és tudástőke). Ugyancsak ellensúlyt képezhetne, hogy Trianon óta több millió magyar él a környező országokban, ami lehetőséget adhatna az ezekre a piacokra való betörésre a hazai e-kereskedőknek. Valamiért mégis inkább fordítva látszik működni az e-kereskedelem, és inkább a román, cseh, szlovák vállalkozók jelennek meg nálunk.
Fejben dől el – a vállalkozó pszichológiája és a magyar nemzetkarakter
3. A magyar pesszimizmus: „A közvélemény-kutatások kivétel nélkül mindig feltárják legfontosabb tulajdonságukat, a pesszimizmust, még ha örök reménykedők is” – írja Richard Hill a Mi, európaiak kötetében a magyarokról (1999-es kiadás, 286. oldal). Ezen hipotézis szerint a magyar vállalkozóknál sok esetben már előre fejben eldől, hogy meg sem próbálják a külföldi piacra lépést, mert úgysem sikerülne. A magyar örök pesszimista, bizonytalan, kishitű és „sírva vígad”. Persze ezt ellensúlyozhatná a magyarok kreativitása, találékonysága (ahogy a külföldi mondás tartja, a magyar mögötted megy be a forgóajtón, de előtted jön ki).
4. Motiválatlanság: “Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” – tartja a közmondás. Ezen hipotézis alapján a magyar e-kereskedőknek eleve kicsi a motivációja, nem elég „éhesek”, beérik a magyar piaccal. Persze ez összefügg azzal, hogy a magyar piac a közel 10 millió lakosával egy új vállalkozásnak túl nagy ahhoz, hogy már induláskor a külföldi piacokban gondolkodjon valaki, ellentétben mondjuk egy balti start-uppal. Sok részpiacon a növekedés pedig sokáig biztosított otthon is: mire „kinövik” a piacot, addigra meg már eléggé betokosodott a szervezet.
5. Kényelem: a hipotézis központi feltételezése, hogy a magyar vállalkozó szereti a komfortzónáját: kényelmes, nem szívesen vállal kockázatot, ha amúgy jól mennek a dolgai, és az „így szoktuk csinálni” logikája mentén nem veszteséges a vállalkozása. Az nem hozza lázba, hogy ugyanebből, másképpen sokkal többet ki lehetne hozni, ha azzal fel kellene adnia a kényelmes rutinokat. A teljes cikk itt folytatódik.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
