Ha innen nézem, kulturális tartalom, ha onnan nézem, reklám.

Lehet-e úgy tudatosan kulturális élményt létrehozni, hogy azt egy márka fejleszti? Milyen egy briefre írt színdarab? (In: Internet Hungary, 2017)

Mire a reklám elkészül, már olyan, mintha fogalmunk sem lenne arról, mi zajlik a tereken, a piacon, a fejekben, a pszichében.

Az élet néha szívás. Miért igyekszik a márka távol tartani magát ettől? Mert a gazdája kerülni akarja a negatív asszociációkat? Hát nem sokkal érdekesebb egy mélységekkel rendelkező karakter? “Márkaszemélyiség”, mondjuk. Nem egydimenziósra gondolunk. A saját személyiségünk sem az. Hacsak nem zombik vagy papírmasé figurák vagyunk. Az érdektelenség szerintem sokkal veszélyesebb. A márka akkor jó, ha él.

A Disney is túllépett a jó és rossz szerepeken. A Netflix hőseinek többsége összetett személyiség. Pont a reklám marad le? Miért kell máshogy viselkedünk? Muszáj, hogy stilárisan más legyen egy reklámüzenet és egy alkotó művészeti alkotássá transzformált gondolata?

Márkaként is kultúrafogyasztókkal kommunikálunk, csak a benyomáskeltés után a mozgósítás is feladatunk. Lehetőséget látok abban, hogy a reklám a kultúra szerves eleme. Szerintem lehet a nézői figyelem megerőszakolása helyett olyan tartalmat készíteni, ami érinti őt.

Lehet-e úgy tudatosan kulturális élményt létrehozni, hogy azt egy márka fejleszti?

Ha innen nézem, kulturális tartalom, ha onnan nézem, reklám. El tudok képzelni egy briefre írt darabot. Megmutatom, hogy egy márka beépülhet egy kulturális termék DNS-ébe.

Ha a márkád tényleg személyiség, kérlek, engedd meg neki néha, hogy élrevasalt nadrágja meggyűrődjön és jól fésült frizuráját szétfújja a szél!

Internet Hungary 2017