Siker a Szilícium Völgyben

Azt mondják, a „Völgy” nem mindenkié. Az egykori aranyásók mai internetes követői az üzleti világban próbálnak szerencsét. Ám ahogyan az aranyláz idején, ma is csak kevesen találják meg a legnagyobb aranyrögöket. Hogyan boldogulhat egy kezdő cég itthon és a Szilícium Völgyben?

Egyre több a startup verseny, konferencia nálunk, számuk több mint fél tucat. Sőt, mellettük hatalmas a nemzetközi érdeklődés is: az amerikai Seedcamp, a völgybeli Singularity University, a finn Startup Sauna, az osztrák Startup Live is szervez magyar versenyeket. Tavasszal pedig már a New York Times is közölt cikket a hazai startup világról, kiemelve a három globálisan is befutott magyar feltörekvő céget: a Prezi-t, LogMeIn-t, és a Ustream Inc.-t.

Érdekes azonban, hogy a három magyar globális sikercég közül mind a három Amerikában, közelebbről a Szilícium Völgyben megtelepedve találta meg a szerencséjét. Persze úgy, hogy a mérnöki-fejlesztői munka egésze, vagy nagy része mai napig a kreatív (és olcsó) agyakkal dolgozó Magyarországon folyik, de a céges forma amerikai. Így a fogyasztók, partnerek szemében pedig mindhárom sikervállalat amerikai központú, globális cégnek tűnik.

A kiköltözés persze még önmagában nem garancia a sikerre, ám az a hatalmas előnye, hogy már a kezdeti időkben kiderül egy projektről, hogy életképes-e a világ legnagyobb informatikai piacán. Ha ott – és persze az ázsiai országokban – meg tudja vetni a lábát az ötlet és a hozzá társított üzleti modell, akkor működik. Ha ott nem működik, itthon, vagy a régióban hiába ismerik és szeretik sokan, a globális versenyben nem tud talpon maradni. (Lásd például az Iwiw.hu vagy, még régebben, az Altavizsla.hu kereső történetét.)


Horváth László, az amerikai központú, online marketingügynökség, az ActiveMedia elnöke néhány nagyon fontos tanulságot von le a Facebook (és társai) kibocsátás utáni áreséséből.

Horváth László szerint, nem minden vállalatnak jelent jó alternatívát a tőzsdei bevezetéssel egybekötött részvénykibocsátás (Initial Public Offering, IPO). Ott vannak ugyanis a stratégiai, szakmai nagybefektetők: azoknak a vállatoknak a tulajdonosai, amelyek a kisebb, innovatív és rugalmas cégek felvásárlásával folyamatosan bővítik a portfóliójukat. Éppen ezért az igazán ígéretes kisebb cégeknek az üzleti angyalok és a kockázati tőkések, kevéssé rózsás IPO kilátások mellett is, évről-évre fognak tőkét adni.

Másképp gondolkozó befektetők
Horváth László úgy látja: ami most zajlik, az a Facebook, mint vállalat értékelésének a „földet érése”, hiszen a befektetők nem elsősorban márkaként, hanem mint bevételtermelő képességgel megáldott cégként tekintenek rá. A gyengébb számadatok pedig indokolják is a jelenlegi árat. Az ActiveMedia elnöke ugyanakkor aláhúzza: „a Szilícium Völgy a nagyban gondolkodó, nagyban kockáztató vállalkozóké.” Aki kicsiben működik, rövid távon gondolkodik, az rengeteg áldozatot hozhat, mégsem lesz sikeres. Mindez pedig fontos üzenet a hazai feltörekvő vállalkozásoknak.

Színezd újra!
Nálunk egészen más a kultúra, mint Kaliforniában. Aki egyszer mondjuk eredmény nélkül költi el befektetői pénzét, vagy csődvédelmet kér cégére, azt legtöbbször a hazai szakmai közvélemény leírja. Persona non grata lesz a hazai tőkések szemében, fekete bárány a hasonló szakmában dolgozók közt. Ehhez képest a Völgyben nem is igazán tekintik partiképesnek azt, aki egy-két zsákutcába – persze nem csalásba, bűncselekménybe, hanem üzleti kudarcba – nem futott még bele.

Jön a zöld ipar és az enegetika
A wall street-i öreg rókákat nem lehet becsapni. Profit nélkül nincsen stabil árfolyam – szól az ezredfordulós dotkom lufit is átélő piac ítélete. Hiába a netes cégek hatalmas ismertsége, az évi több száz százalékosra ígért növekedési ütem; ha mondjuk a várt háromszoros helyett csak két és félszeres a bevétel emelkedése, a befektetők tömegesen ábrándulnak ki a magasan árazott részvényekből.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a világsikerre vágyó innovatív vállalatok számára beszűkülnek a lehetőségek. A tőkebefektetők nem keresik többé a „jövő Facebookját”. Az internetes tartalmak, szolgáltatások ingyenessége komoly gáttá válik manapság. Mert mi az az innovatív szoftver, vagy szolgáltatás, amiért az interneten pénzt lehet kérni? Erre a választ magának Rupert Murdock sajtómágnásnak sem sikerült megadnia.

Van persze néhány olyan kivétel, olyan slágertermék, vagy réspiaci szolgáltatás, amelyre pénzért is van online kereslet, illetve az Apple modelljében is nagyon sok a fizetős tartalom. De egy kis, kezdő informatikai cég egyre esélytelenebb. Ha ki is találnak egy-egy okos megoldást, akkor az Amazon, az Apple, a Google vagy akár a Microsoft is heteken-hónapokon belül kijöhet ugyanazzal, vagy nagyon hasonlóval. Nem szükséges, hogy a globális cég terméke jobb legyen, hiszen az óriáscégek az egész világot elérik, marketing erejük révén pedig még olyan szoftvertermékeket, megoldásokat, vagy oldalakat is be tudnak vezetni, amelyek éppen elfogadható minőségűek, illetve amelyek használatára ők maguk teremtik meg az igényt.

Most inkább az olyan stratupok kora jöhet el, akik kézzelfogható fejlesztéseket hajtanak végre. Megtalálják a rák lehetséges ellenszerét, javítják az emberek egészségét, életminőségét, valódi, értékkel bíró újdonságot visznek a biotechnológia vagy a nanotechnológia világába. Vagy épp az energiatermelést, illetve a zöld ipart rengetik meg alapjaiban.