Kinek és mennyi százalékot adjak?

Kinek és mennyi százalékot adjak?
Befektetők, tanácsadók, alapítók és társalapítók, egy startup azonban csak száz százalékban osztható. Ki mennyit érdemel és ki mennyit ad hozzá?

Mennyit ér egy kapzsi tanácsadó, egy komoly tőkét ígérő befektető? Pontosan annyit, amennyi hasznot a projekted számára hozhat. A pénz hiányában szenvedő startupok legtöbbször előnytelen kompromisszumokra kényszerülnek azokban az országokban, ahol nincs kultúrája a tőkebefektetésnek. Igen, Magyarországon is.

Különösen nagyok az anomáliák abban a tekintetben ha a nagy rizikóra hivatkozva itthon több befektető, a részben EU-s pénzekből úgy fektet be, hogy cserébe többségi tulajdont szerezne. 50-70 százalékot adni egy befektetőnek kész öngyilkosság. Az ilyen borzasztó tulajdonrész vesztés egyáltalán nem jellemző Amerikában. A több lépcsős befektetési modell esetében elképzelhetetlen is, mivel a befektetések egymásra épülnek.

Az első körös befektetésekben általában nem szokás 10 százaléknál többet kérni. Ez egy logikus és reális seed, preseed indulást tesz lehetővé.

Mennyit ér a tanácsadó?

Az amerikai modellben külön poolt alakítanak ki a tanácsadók számára, amelyben 12-15 százalékot tartanak fenn az értékes üzleti tanácsadóknak. Ebből a kevésnek tűnő tulajdoni hányadból több nagy tapasztalattal rendelkező tanácsadó is megnyerhető. A hazai gyakorlat ezzel szemben a sikerdíjat részesíti előnyben, amely rendszerint a tanácsadónak előnytelen hiszen a saját munkáját önmagának kell meghitelezni, akár hónapokig.

A tanácsadó nem 8 órás állás, ne akarjuk hagyományos munkatársként értelmezni a munkáját. Ő az aki, ha profi egy telefonnal sikerre viszi a céget. A kapcsolataiból határozzuk meg az értékét.

Mennyi az annyi?

Ha összeadjuk az alapítók érdekeltségeit valahogy úgy kellene befektetőt találni az első lépésben, hogy a seed fázisban ne veszítsünk 15 - 20 százaléknál többet. Ez az induláshoz elegendő első befektetés akkor hatékony, ha a befektető nem csak pénzzel, hanem továbbsegítő kapcsolatokkal is képes a csapat sikerét megalapozni.

Számos esetben a következő körben ezek a korai fázisú befektetők még nem szállnak ki a vállalkozásból, mivel a cégérték ekkor még nem sokszorzódik.

A százalékos kérdések azért is izgalmasak, mivel a befektetők pontosan tudják, hogy meddig motiváltak az alapítók. Kivásárolni csak akkor szeretnek bárkit, ha már látható, hogy merre mozog a cégérték, mekkora a piac, milyen potenciál van a termékben, szolgáltatásban.

Az egyenlet tehát végül valahogy úgy áll össze, hogy 15 százalékból több tanácsadót is kaphatsz, ha ügyesen lavírozol, ezért cserébe komoly és értékes skillekkel gazdagíthatod a csapatot. A befektetőt itthon gyengébb feltételekkel, külföldön nehezebben, de jobb feltételekkel cserkészheted be. Persze mindenkinek más válik be, de az biztos, hogy a jól elosztott részesedések a sikert megalapozó tényezőnek számítanak.

Az alapítók dilemmája tehát a szükséges pénz, az elérhető kapcsolatok és a megfizethető munkatársak körül körvonalazódik.