Nem csak az átlagember, de az egyszerű médiamunkás számára is megdöbbentő kutatást tett közzé közelmúltban a neves Oxford University Újságírás Kara (Study of Joirnalism) és a Reuters Institute, olyan támogatókkal a háttérben, mint a BBC vagy a Google. E hatalmas, közel 400 oldalas tanulmány egyik fő megállapítása szerint már az 55 év felettiek közül is többen tartják az internetet fontosabb hírforrásuknak, mint a napilapokat (lásd a mellékelt képeket). Ráadásul nem is csupán egy önbevalláson alapuló kis webes felmérésről van szó. A kutatók kilenc (!) országban közel 11 ezer (10843) embert kérdezett meg olvasási szokásairól. A kutatásban a brazil nagyvárosi régióktól kezdve, Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság, valamint USA és Japán is részt vett. Nem mondható tehát, hogy a legkülönfélébb kultúrák ne képviseltették volna magukat a fejlett országokból.

Van még remény!

Ledőlni látszik tehát az a tévhit, amely szerint a kiadók világszerte úgy gondolják, hogy a középkorú és az idősebb olvasók még jó ideig fenntarthatóvá teszik a papír alapú hírmédiát jelenlegi üzleti modelljét. Igaz a hatalmas kutatásnak van egy jelentős szépséghibája: online adatfelvételt alkalmaztak. Azaz az eredmények úgy fordíthatók le: az online jelenlévő középkorúak és idősek közt igaz az, hogy elsődleges hírforrásuk az online média.

A kutatás vezetője, az Oxford Egyetem Újságírás Szakának igazgatója, David A.L. Levy ugyanis arra jutott, hogy a fejlett világban az offline olvasók idősebbek, kevéssé jómódúak és a formális végzettségük is alacsonyabb. Ez persze egybecseng azzal amit a legtöbben gondolunk erről. Csakhogy, tegyük hozzá rögtön, a hirdetők ez utóbbi csoportot ritkábban keresik. A médiát éltető reklámipar kedvencei ma a jól élő (AB sztátuszú), városi, sőt inkább nagyvárosi lakosság. Természetesen vannak kivétlek, de egy médiavállalat stratégiája önmagában ezekre nem építhet.

Nyilván a megoldás erre az a több éve folyó gyakorlat, hogy a központi hírgyárak (akár szeriőz, akár bulvár, akár mindkét tartalomban érdekeltek) egyre erősítik online jelenlétüket. Csakhogy mire a hírszerkesztőségek felismerték és kiépítették online jelenlétüket, addigra már erős, csak online létrejött és ott megerősödött portálok alakultak ki. Elég, ha Magyarországon az Index, az Origo, vagy mondjuk gazdasági téren a Portfolio.hu dominanciájára gondolunk.

Ráadásul az online hírgyárak működtetése nem sokkal olcsóbb, miközben a bevételek akár 5-10-szer is kisebbek lehetnek, hiszen a tartalomért nem nagyon lehet pénzt kérni (lásd Murdoch elhasalt próbálkozásai), a bannerek ára (és akár csak azok nyereségrátája) pedig meg sem közelíti a velük összemérhető print felületetek pár évvel ezelőtt jellemző árát. Át kell gondolni a print üzleti modellt.

Mi követezik mindebből? Valószínűleg az, hogy tovább erősödik a piactisztulási folyamat. A nyomtatott napilapok és hírmagyarázó hetilapok száma minden fejlett országban tovább fog csökkenni. Kevesebbet tart majd el ezek közül a zsugorodó olvasókör. Csak a nagyobb, erősebb márkáknak és a nívósabb réteglapoknak van esélyük a túlélésre. Tegyük hozzá: nekik is főleg akkor, ha már van nívós online jelenlétük, illetve a nyomtatott lapok táblagépes, online olvasható verziói is elérhetők, és kellő számú digitális olvasót tudnak rávenni arra: néhány centet fizessenek a .pdf formátumú újságokért. Illetve sikerrel állnak rá az interaktív (beágyazott videókat, játékokat stb.) tartalmazó modern pdf-ek gyártására.

A jövő ugyanis ez, hiszen már egyetlen drágább könyv áráért (nálunk 15-20 ezer forintért) vadonatúj táblagéphez vagy e-könyv olvasóhoz lehet jutni, és már Magyarországon is 340 ezer felett van a táblagépek száma (Tablet Report, a KutatóCentrum 2012 végén zárt felmérése). Ez év végére a becslések szerint félmillió felett lesz a tabletek száma. Az már más kérdés, hogy ezeken hány újság-előfizetés vagy fizetett (és nem letöltögetett) e-könyv van fenn. Magyarán van még némi idő a nyomtatott modellek áthangolására, ám egyre kevesebb.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!