Pécsi Ferenc média bloggeri ritmusból azonnal ki is próbálta a lehetőséget, s a tőle megszokott gyakorlatiassággal a tizedik bejegyzés után elemezni kezdte a Linkedin által kínált lehetőséget.

Természetesen itt is félig tele és félig üres pohár érzetét fejtegeti, amely szerint a 10 bejegyzése alatt kezdetben több, majd későbbiekben kevesebb érdeklődést tapasztalt.

A bejegyzésre kisebb szakmai polemizálás indult, amikor is Hűvös Ágnes megírta, hogy mit is lenne érdemes publikálni a platformon. Olvasva a két különböző terület szakemberének a gondolatait arra gondoltam, hogy talán érdemes lenne publikálni a Linkedinen, ha tudnék annyira angolul.

Miért is? Mindkét szakember esetében az írásaik nyelve magyar volt, amely jelentősen rontja az esélyt arra, hogy a 300 millió felhasználó nagyobb százaléka felkapja a sztorit. Az angol nyelvű szakcikkekhez azonban ki kellene lépni a konfortzónánkból, hiszen akkor tudnánk elszakadni a most megszokott olvasótáborunktól.

Más kérdés, hogy az angolul olvasók érdekesnek találják az ismeretlen magyar szerzők publikációit, a legnagyobbakhoz képest, akik már régóta írnak a Linkedinen. Az olvasók kíváncsiságát triggerelő szerkesztők azonban szinte bizonyos, hogy nem figyelnének fel az általuk ismeretlen bloggerként azonosítható 1-10 bejegyzéssel rendelkező kevés olvasóval debütáló szerzőre.

A vita itt bennem lezárult, érdemes lenne publikálni a Linkedinen, főleg angolul, ha lenne kedvem és kitartásom a kellő figyelem megszerzéséhez. Ez azonban nem valószínű, hogy itt hamarabb menne, mint egy saját blog felépítése esetén.

A Linkedin egyébként főleg sztárírókra hajt, akiket címlapra tehet ezzel is építve egy szakmai közösséget, ha másra hajtan nem szüntette volna meg a blogjaink becsatornázását, a csoportokban a szavazást és számos egyéb közösségi funkciót.

A Linkedin 300 millió felhasználója egyébként csak látszólag aktív közösség, egyre többen mondják, hogy ritkán használják, akkor is leginkább álláskeresésre.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!