Tények és vélemények – interjú Bognár Bálinttal

Tények és vélemények – interjú Bognár Bálinttal
Egyértelműen szét kell választani, mi az, amit tényként és mi az, amit véleményként tárunk az olvasó elé. A tényeket pontosan, hitelesen kell leírnunk, ha véleményünk van, azt meg kell védenünk mindenkivel szemben – mondja Bognár Bálint, a 24. hu termékmenedzsere, aki – egyebek mellett – a fake news jelenségről is beszél interjúnkban.

 

– Magyarországon több tucatnyi közéleti, politikai híroldal van; nem sok ez egy 10 milliós országban? Ausztriában vagy Csehországban miért elég ennél lényegesen kevesebb?
– Azt gondolom, hogy ezeknek a szereplőknek egy jelentős része nem hosszú távra tervez és nem a hirdetési piacról próbál megélni. Sok szereplő van, és négyévente valóban megsűrűsödik a felbukkanásuk, de az életük, pályájuk nem tart sokáig. Maximum egy fél tucat olyan szereplő van, aki évek múlva is stabil szereplője lesz a piacnak.

– Az utóbbi időszakban mintha elharapódzott volna az a gyakorlat, hogy az újságíró leírja, amit hall, meg sem kérdezve az érintetteket; és legfeljebb ha valakinek valami nem tetszik, majd helyreigazítást kér. A helyreigazítás ronthatja az újság és a szakma hosszú távú érdekeit és hitelét. Mi erről a véleményed?
– Nagyon egyértelműen szét kell választani, mi az, amit tényként és mi az, amit véleményként tárunk az olvasó elé. A tényeket pontosan, hitelesen kell leírnunk, ha véleményünk van, azt meg kell védenünk mindenkivel szemben. A helyreigazítások mennyisége egy újság hitelességét határozza meg. Ha helyre kell igazítanunk, akkor hibáztunk, nem végeztük elég alaposan a munkánkat. Mivel a célunk, hogy egy megbízható kiadványt csináljunk, így fontos, hogy amit leírunk, az vállalható és hiteles legyen. Ugyanakkor elmegyünk akár a bíróság elé is, ha úgy véljük, hogy igazunk van. Az elmúlt félévben összesen egy esetben kellett helyreigazítanunk - akkor is csak egy félmondatot az egész cikkből. míg körülbelül egy tucat esetben megalapozatlannak bizonyult a helyreigazítási kérelem.

– Szerinted mennyire lehet üzemszerűvé tenni a fake news-t?
– Ez egy működő gyakorlat, ami nagyon ijesztő és jelen van a mindennapjainkban. Eltűntek azok a kapaszkodók melyek korábban segítettek az embereknek abban, hogy eldöntsék, hogy mi igaz és mi nem. Ezzel párhuzamosan megnőtt a médiumok felelőssége is, amivel sajnos sokan nem tudnak élni – inkább visszaélnek.

– Hogyan tudtok ez ellen felkészülni? Ugyanis számomra ez azt jelenti, hogy az olvasó elfogadja a lapok esetleges hiteltelenségét. Hogy lehet ezzel együtt élni?
– Nehezen. El kell fogadnunk azt a helyzetet, hogy devalválódott a sajtótermékek hitelessége. Innen indulunk el, innen kell bizonyítanunk nap, mint nap, hogy egy hiteles, megbízható kiadványt csinálunk.

– Mennyire kell egy hírportálnak középen állni, vagy fölvállaltan jobb- vagy baloldalinak lenni? A magyar értelemben vett jobb- vagy baloldalinak lenni?
– Szerintem nem kell se középen, se jobb se baloldalon állni: hiteles tartalmat kell adni, hiteles újságírást kell csinálni. Nem politizálni kell, és nem bizonyos érdekeket kiszolgálni. Ezt akkor tudod megtenni, ha gazdaságilag stabil lábakon állsz, nem függsz másoktól. Szerencsére nálunk ezek az alapok megvannak, a hirdetési pénzeket pedig a piacról szerezzük és ez ad visszajelzést a működésünkre.

– Egy cikket ma már nem elegendő kihelyezni a site-unkra, de azt menedezselni szükséges. Ti/Te hogy álltok a cikkek menedzselésével?
– Minden cikket úgy írunk meg, hogy jó eséllyel tudjuk, hogy milyen csatornán, sőt, hogy milyen eszközön fogják a felhasználók elolvasni. Ez azt jelenti - az alapvető újságírói elvek megtartása mellett – hogy a cikket is ennek alapján formáljuk, elsősorban a címadás és a terjedelem tekintetében. Máshogyan néz ki egy cikk, ha a Facebook, Google, Startlap vagy a nyitóoldalunk az elsődleges csatorna.

– A hangsúlyosan megjelenő, vagy nevezzük így, hogy „Facebookos tartalomterjesztés” miatt kell-e változtatni a cikkek címein?
– Kell. Mi egyszerre általában minimum 2-3 címet minimum használunk.

– Egy cikkre?
– Igen, egy cikkre. Másképpen fogyasztunk tartalmat a közösségi médiában, egy újság címoldalán, vagy egy híraggregátor oldalon.

– Mint a 24.hu termékmenedzsere, mennyire van befolyásod a kérdések stílusára, hangvételére? Van- e például brand guide-otok?
– Nálunk a termékmenedzser elsősorban üzleti kérdésekkel foglalkozik, a tartalomért a főszerkesztő felel. Egyébként van egy brandbookunk, ami a gyártás minden területére kiterjed. Meghatározza, hogy hogyan nézzen ki az oldal, milyen elemeket használjunk a cikkekben, hogyan adjunk címet, hogyan kérdezünk egy interjúban. Ettől a tartalomnak is lesz egy arculata. Egy online terméknek muszáj egy egységes és beazonosítható arculatot mutatnia kifelé.

– Kikkel versenyeztek valójában? A figyelemgazdaság piacának sok szereplője van, a médiafogyasztó ideje és figyelme viszont véges. Sok a híroldal, a cicás videó, tévé, játékok, és még sorolhatnám...
– Mindenkivel. Ahogy mondtad, a felhasználók idejéért folyik a küzdelem, ahol gyakorlatilag vesztésre állunk a külföldi szereplőkkel - Facebook, Google, YouTube - szemben. Mellette persze ezeket a szereplőket fel tudjuk használni arra, hogy a mi márkánkat, a mi tartalmainkat építsék, de itt valójában bárki vetélytárs tud lenni.

– A mobil olvasottsága egyre nagyobb. Most jött ki egy kutatás, amely szerint Magyarországon 5,9 millió ember netezik, ebből 4,7 millió használja a mobilját (is) az internetezésre, 3,5 millió rendszeresen azt használja és 1,7 millió pedig szinte csak mobilon fogyaszt médiatartalmat. Hogyan jelenik meg a stratégiátokban a mobil, mint tartalomhordozó, és -terjesztő?
– Én ezt inkább úgy közelíteném meg, hogy mi a képernyőmérettől függetlenül próbálunk tartalmat előállítani, de a felhasználói élmény és a fejlesztések első számú színtere a mobil. Tehát a desktopot életben tartjuk, de a fókusz már a mobilon van.

– A Digitális Közönségmérési Tanács adatai real user és page view adatokat tartalmaznak. Elegendő ez a hirdetőnek? Az Internet Hungary konferencián is feltettem a kérdést, hogy lehet-e új hatékonysági mérőszámot - például a klikkek számát, vagy az oldalon eltöltött idő valamilyen hányadosát - bevezetni. Mi erről a véleményed?
– Egy egységes, mindenki által elfogadott mérőszámot nem fogunk tudni alkotni. Az az igazság, hogy mindenki kicsit másra kíváncsi, mindenkinek más fontos - és ez folyamatosan változik Tartalom előállítói oldalon nekünk nincsen más lehetőségünk, alkalmazkodnunk kell. Ha 10 mérőszám van, akkor nekünk 10 mérőszámban kell jónak lenni.

– De ez hosszú távon deformálja a piacról alkotott képet, hiszen mindig mindenki a jobb adatait közli.
– Így van, de azért meg lehet határozni egy hierarchiát ezek között az adatok között. Te akkor vagy jó, ha a felhasználók időt töltenek el az oldaladon. Ha pedig időt töltenek el, akkor ebben benne lesz az, hogy oldalakat töltenek le, aktivitásuk lesz, gyakran visszatérnek.

– Mivel a Google-on, a Facebookon egyre többen hirdetnek, ezért az áraik emelkednek, és mára sokkal drágábban lehet hirdetni rajtuk, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Az áraik előbb-utóbb elérhetik azt a kritikus felső pontot, amikor a hirdetői pénzek elkezdenek visszaáramlani a sajtó és a tévé irányába, melyek bizonyíthatóan jók ár-érték viszonyban, és lényegesen több a hitelesített tartalom.  Reális ez az elképzelés?
– Szerintem igen. A Facebooknak és a Google-nak óriási szerepe van a fake news elterjedésében is. Mindketten hangzatosan nyilatkoznak arról, hogy a főellenséget számukra a valótlan hírek jelentik, de legyünk őszinték: a fake news terjedésének elsődleges területe a Facebook, a másodlagos pedig a Google. Tehát ezzel a tevékenységükkel ők egy kicsit a saját hitelességüket is veszélyeztetik. Én bízom abban – és abban látom a jövőt – , hogy a hirdetők igenis fogják érteni, hogy érdemes visszamenni azokhoz a szereplőkhöz, akik megbízhatóan itt vannak régóta és hosszú időre terveznek. De ezzel párhuzamosan a meglévő márkákat folyamatosan építeni, marketingelni kell.

– Milyen új inventory termékeitek lehetnek a banneren kívül?
– Ilyen a hírpiactól egy kicsit idegen, de más piacokon már kifejezetten jól működő tartalommarketing. Meg kell találni a formáját, de ez mind a hirdetőnek, mind a médiatulajdonosnak, mind az olvasónak jó élményt tud adni. Ez az az irány, amerre a 24.hu a következő időkben előre tud nézni, ezért is alapítottunk a szerkesztőségben egy külön részleget, aki ezzel a területtel foglalkozik. Nincsen jobb üzleti modell annál, hogy a tartalom előállítási költségeidet a hirdetőkkel finanszíroztatod meg, és így hozol létre értéket.

– És az adatok?
– Az adatok fontosak. Maga a hirdetési piac is egyre inkább ebbe az irányba megy. Az online-nak nagy előnye, hogy egyre többet tudsz meg a felhasználókról, és a megismert jellemzőket fel tudod használni.

– Elfogadhat-e egy újságíró bármilyen ajándékot egy külsős piaci szereplőtől?
– Alapvetően nem. De azért ezt árnyalja, hogy milyen értékű ajándék. Egy üveg bor szerintem még beleférhet.

– És a külföldi konferenciák, dél-amerikai, vagy dubai-i utazások?
– A „study tour”, amire a kérdésben utalsz egy jelenlévő dolog ebben a szférában, kereskedelmi fogalom. Viszont szemben az általános működéssel itt azért írsz cikket egy termékről, mert elvittek a londoni termékbemutatójára. Ezzel nincsen baj, ezt kereskedelmi területre kell terelni és jelezni kell a felhasználóknak, hogy miről van pontosan szó. Ettől még lehet értékes az ilyen módon létrejövő tartalom és ez a felállás jó lesz minden szereplőnek: hirdetőnek, olvasónak és a médiumnak is.

– Mit gondolsz az újságíró képzésekről? Előfordul, hogy találkozunk félművelt félinformált újságírókkal. Ti mit tesztek azért, hogy az újságíróitok kellően képzettek, objektívek, naprakészek, és nem utolsósorban kellően távolságtartóak maradjanak?
– Ezt csak belső képzéssel lehet megoldani. Nagyon ritka, hogy egy bekerülő újságíró „készen van”, fejleszteni kell, hogy tényleg azt a szakmaiságot képviselje, ami számunkra is a normát jelenti. Szerencsére a szerkesztőségben vannak olyan újságírók, szerkesztők, akik tudnak segíteni ebben a fiatalabb kollégáknak.

Csermely Ákos

Szubjektíven magamról: Mindig médiás, televíziós szerettem volna lenni - már az általános iskola 7-ik osztályától. Mással sem foglalkoztam, mint a fényképezéssel, matekkal, fizikával. Hanggenerátorokat és fényorgonákat …


Kapcsolódó előadók: Csermely Ákos, Bognár Bálint