Pál Ferenc atya: Kommunikálj vagy elhagy a párod!

Pál Ferenc atya: Kommunikálj vagy elhagy a párod!
A nagybetűs Lényegről beszélt Pál Ferenc atya az Evolution konferencián, mely röviden annyi: figyeljünk oda a másikra!

Pál Ferenc atya előadását leírni olyan, mint – ahogyan Hajnóczy Soma fogalmazott a Digitális Akadémián – egy bűvésztrükköt szóban elmesélni. Ott még nevetés is volt a végén, a jófajtából… Az atya élményszerű előadása nagy felismeréseket hozott.

Az Érzelem és racionalitás a hétköznapokban címmel indult útjára az Evolution 2018 konferencia második napja. Pál Ferenc atya valóságos performansszal ásott le a kommunikáció és a hétköznapok mélyebb rétegeibe. Első szituációjában egy férjét váró hölgy bőrébe bújt, aki betoppanó urát a „Hány óra van!” mondattal fogadja. Így rávilágítva, hogy a kommunikációban az informatív szint mellett mindig jelen van az érzések és érzelmek szintjével, legyen szó szomorúságról vagy örömről (meg persze további végtelenségekről a kettő között).

Értsed, hogy mit érzek!
Ahogy fogalmazott, mindenki szeretné, hogy „a másik megértse, hogy mit érzek”. Itt tárta fel a kommunikáció harmadik szintjét, a kapcsolati üzenetét: Pál Feri atyát egy burleszkbe csúszó csalódott nőként (is) kell elképzelni, aki rezignáltságával, az információs szint hiányával azt mondta: „kezdem elveszteni a bizalmamat benned, mert nem üzentél nekem, ami azt üzeni, hogy nem vagyok fontos számodra”. Felhívta rá a figyelmet – itt már szavakkal –, hogy az utóbbi két szint, az érzelmi és kapcsolati határozza meg a kommunikációt az információs szint helyett.

A kívánt érzelmi összetartozást is tovább bontotta az élményszerű megélésre, az érzések szabad kifejezésére és arra, hogy a társunk abban a mélységben adjon választ, mely egyenértékű érzésünkkel. Pál Ferenc atya egy fizetésemelésnek örülő férj és ezt teljes hűvösséggel fogadó asszony bőrébe bújt (időben felváltva) utóbbi fontosságának hangsúlyozására.

Szépségverseny a földi pokolban
Az "esemény-hatás-válasz" triumvirátusból általában a harmadik lemarad – tudhattuk meg. Magyarán egy párkapcsolatban üvöltözésbe torkollhat „bármi”, mert nem lép életbe az önszabályozási készség. Pedig begyakorolt módon lehet bánni az érzéseinkkel, melyek komoly lökést adhatnak egy embernek. Edith Eva Eger A döntés című döbbenetes könyvéből ragadott példát, melyben a szerző 16-17 éves korában az auschwitzi pokolban attól is szenved, hogy anyja azt mondta neki: „szerencse, hogy van eszed, mert szép az nem vagy”. Ekkor nővére szépségversenyt szervez a haláltáborban, amit meg is nyer, de az események odáig eszkalálódnak, hogy mellszépségversenyt is tartanak, amin már Edith diadalmaskodik. Utóbbi élmény odáig vezetett, hogy fókuszát anyja „intelmének” pozitív részére helyezte: „okos vagyok!”. Pál Ferenc atya itt emelte ki, hogy érezhetünk dühöt, de soha nem szabad elfelejteni, hogy van egy harmadik lépés is. A szerző egyébként később megbocsájtott kínzóinak, szülei gyilkosainak, és klinikai pszichológusnak tanult, melyben komoly sikereket ért el.

Parazitaérzések
A közcímben szereplő kifejezés a nem a helyzetnek megfelelő érzést, valami előzetes neurotikus élettapasztalatból fakadó érzést takar. Pál Ferenc itt is az élet legmélyebb bugyraiból hozott példát: egy prostituáltat a stricije vitt el a mentálhigiéniás szakemberhez, aki legnagyobb megdöbbenésére megtudta, hogy a nő sajnálta „párját”, mikor az átvágta a torkát, mert hogy nagyon felidegesítette. „Ez a sajnálat a parazitaérzés” – hangzott el (szemben a fenti megbocsájtással – a szerk.).

„Az élettörténetünk nyomán, evolúciónk során az érzések cselekvést szülnek, a harag erőforrás is lehet. A düh rendben van, de bosszút nem állok, a harag segít a megbocsájtásban” – emelte ki. Amint sorolta, hogy ugyanígy segít a szomorúság a gyász feldolgozásában, a félelem segíthet az előrejutásban, míg az öröm az egymáshoz való közelkerüléshez.

Anyád helyett!
Az előadás lezárásában egy „teljesen hétköznapi” szituációba csöppenünk egy tévé előtt tespedő férjjel, és egy erre támadóan reagáló hölggyel. A szakember szerint olyan embereknél alakulhat ki a kölcsönös neurotikus allergia, akik korábban életük szerelmeként tekintettek egymásra. (A szakkifejezés az apróságokon való felcsattanást takarja, példaként pedig nem párhuzamosan letett cipők kerültek elő.) Pál Feri atya levezette, hogy a durva nyitás után 10 százalék esély van a jó kimenetelre, az elárasztással ez 1 százalékra csökken, majd a férfi kilépésével éri el a nullát.

Ha teljességben látnánk egymást...
Mindez természetesen onnan fakad, hogy a felek gyermekkorukban különféle sérelmeket szenvedtek el. A példában a kilenc éves kislány legnagyobb testvér volt, akitől el volt várva, hogy segítsen, és teljesen elvesztette arcát a családban, „mert úgy is mindig jó jegyeket kapsz”. A kisfiú apja elnyomásától szenvedett, ami akár fizikai bántalmazásba is csaphatott, ami elől képtelen volt elmenekülni.

Paradoxon
Óriási előrelépés a személyiség fejlődése szempontjából, hogy a nő fel tudja emelni a hangját, illetve hogy a férfi hátat tud fordítani a problémáknak, csak éppen ez az építés rombolja a kapcsolatunkat. „A kislány azt akarja, hogy lássák, ami előhívja a kisfiút, aki menekül” – hangzott el. És itt kell előjönnie a harmadik lépésnek, mert különben tönkre megy a kapcsolat.

Pedig ha az egyik fél megtöri ezt a „haláltáncot”… Ha a férfi megkérdi, hogy miért ordítasz, akkor megláthatja a kislányt is, akkor az pedig előhívja a gondoskodást a „pasiból”, és akár még a kisfiú is megszólalhat – fejtette ki a szakember. „Az egész kulcsa, hogy érzelmi energiákat fektessünk magunk és a másik irányába” – zárult az előadás.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!