1. A jó és a rossz váltakozása a természet egészére jellemző tanulási forma - írja posztjában Csermely Péter. Az elmúlt évszázadokban az emberiség egyre inkább a gazdagságot azonosította a jó fogalmával. A rossztól való folyamatos menekülés azonban hibás stratégia, mert az időnként érkező megpróbáltatások szükségesek ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mindabból, amit addig összegyűjtöttünk, mi az kevés, amit tovább vinnünk érdemes. Fontos tehát időről időre megfosztani magunkat a kényelemtől, és elmenni "meditálni a vadonba". Ugyanilyen fontos azoknak az embertársainknak segíteni, akik egész életüket "szegény és rossz" időben élik, hogy ebből kikerülhessenek.

2. A jó és a rossz váltakozása a lélek fejlődésének is igen fontos feltétele. A természetben a tanulás csak a forrásgazdag és forrásszegény környezet váltakozásával mehet végbe. A "jó" és a "rossz" együttesen és egymás után kell ahhoz, hogy egy nép, egy egyház, egy bármi, ami hosszú távon is érték, kialakulhasson. A jó és rossz szakaszok váltakozása igen fontos szerepet játszik a lélek fejlődésében is. Az istentiszteletek és a lelkigyakorlatok ennek megfelelő érzelmi menete annak a Tudásnak a visszatükröződése, amely a természet egészében megjelenik, és amely a mélyebb ismeretek elsajátításának a leghatékonyabb útja.

3. Mi a tanulási folyamat eredménye? Nő a rendszer komplexitása, válaszképessége és információ tartalma. Máshogyan: bölcsebbé válik az, aki az élet fordulataiból tanulni képes. Megint máshogyan: közelebb kerül Istenhez az a lélek, amelyik már mélyen átélve végigjárt (jó)néhány istentiszteletet és lelki gyakorlatot. Isten egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hogy Ő a tudás Teljessége. Ha ebbe belegondolunk, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy az előzőekben leírt három folyamat a lényegét tekintve pontosan ugyanaz. A természet egésze oda törekszik, és afelé tart, ahonnan megszületett: Isten Teljességének Egészébe.

A teljes poszt itt érhető el.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!