Merre van az arra? Avagy a jövő tévézési szokásai – Interjú Enyedi Andrással, az IKO Kábeltévé Kft. ügyvezető igazgatójával

Merre van az arra? Avagy a jövő tévézési szokásai – Interjú Enyedi Andrással, az IKO Kábeltévé Kft. ügyvezető igazgatójával
Egyre több csatorna közül szeretnénk a nekünk leginkább tetszőket megtalálni. Többet azonban nem vagyunk hajlandóak fizetni mindezért és olyan plusz szolgáltatásokért sem, mint a VoD (video on demand) vagy akár az OTT (over-the-top). A jövő pedig efelé tendál, pláne, ha minőségi műsorokat akarunk nézni. Enyedi Andrással, az IKO Kábeltévé Kft. ügyvezetőjével készített interjúnkban többek között szó esik a műsorszolgáltatók számának átrendeződéséről és a tévézés jövőjéről, de lehull a lepel a magyar médiapiac Loch Nessi szörnyéről is.

– Magyarországon a regionális és a helyi tévéket nem számítva 105 csatorna van, nem sok ez?

– Azt gondolom, hogy ezzel a száz körüli magyar nyelven sugárzott csatornaszámmal kezdjük a tetejét verdesni a lehetőségeknek, ami a klasszikus platformokon történő lineáris televíziózást illeti. Bár a digitalizációval egyre több hely nyílik a csatornáknak, a piacon pénzügyi korlátok is vannak. A jelenlegi üzleti modellekkel a kábelszolgáltatók ugyanis már nem tudnak annyi pénzt kifizetni a TV csatornákért, amiért mi, műsorszolgáltatók jó minőségben tudnánk olyan adókat működtetni, amik ténylegesen nézettek és bevételünk is származna belőlük. A piacon lévő pénzmennyiség miatt egyelőre korlátozottnak kell lennie a csatornák számának. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az analóg lekapcsolás után, majdnem hét százalékkal nőtt azon háztartások száma, amikben több mint 60 csatorna volt fogható. Ez azt is jelenti, hogy igény van a sok csatornára, de a pénzügyi korlát sok mindent befolyásol.

– Megoldás lehet esetleg, hogy több csatornát, esetleg csomagokban kínáljanak a kábelszolgáltatóknak?

– Az elkövetkezendő időszak nagy kérdése lesz, hogy tudnak talpon maradni azok a műsorszolgáltatók, akik csak egy-két csatornával rendelkeznek és nem tudnak úgy csomagolni, mint azok, akiknek 4-5-6-8-10 vagy még több van. Utóbbiak ráadásul még erősebbek, ha több zsánert kínálnak és csatornáik is nézettek. Így sokkal nagyobb az esélyük arra is, hogy jó megállapodásokat kössenek és megjelenjenek a kábelszolgáltatók kínálatában.

– Kell, hogy legyen legalább három azonos tematikájú csatorna a kábelszolgáltatók kínálatában vagy többnek is lenne hely?

– A három egy jól hangzó darabszám, de biztosan több kell! Kell egy kritikus kínálat, aminél szűkebbet nem érdemes adni az előfizetőnek, mert akkor azt fogja mondani, hogy nincs elég csatornám, elmegyek más kábelszolgáltatóhoz. A hármas szám nekem tetszik, de valljuk be őszintén, hogy mondjuk egy dokumentum zsánernál is szerintem már 4-5 csatorna szükségeltetik, filmcsatorna esetében is hasonló a helyzet, egy zsánerből több csatornának kell jelen lennie és több mint háromnak, az is biztos.

– A csatornák számának növelését szolgálhatja az internet, az OTT (over-the-top) vagy egyéb hasonló megoldások is. Érződik ezeknek a hatása Magyarországon?

– Még nem nagyon. Az OTT-t én mindig úgy próbálom definiálni, mint a magyar médiapiac Loch Nessi szörnye. Azt mondják, hogy van, de még senki sem látta, legalábbis sikeres OTT platformot még nem látott senki. Persze Amerikára hivatkozik mindenki, hogy mennyire jó ott a Netflix, a Hulu és társaik, de az egy teljesen más piac, erős stúdió háttérrel. Az over-the-top modell még gyerekcipőben jár. Mindenki próbálkozik, belenyúl, kóstolgatja, terveket sző rá, csomagokat állít össze, elindítja a platformot. Mindannyian ezt csináljuk a piacon, de igazából halvány lila fogalmunk sincs arról, hogy mi tud ebből kijönni üzletileg. Sikeres lesz, nem lesz az, mennyire fogják az ügyfelek használni. Bár egyre ismertebb az OTT platform és fejlődik, mint az internet, de a klasszikus lineáris televíziózást nem fogja tudni kiváltani! Egy kiegészítő szolgáltatáscsomag, termék lehet a műsorterjesztők részére, amivel meg tudják tartani az előfizetőiket – hiszen ez egy kényelmi szolgáltatás –, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja kiváltani a lineáris televíziózást.

– A magyar kábeltévé előfizetők nem szeretnek semmilyen plusz szolgáltatásért fizetni. Az OTT-vel kapcsolatban változhat ez a hozzáállás?

– Az, hogy miért fizetnek a magyar előfizetők, azon is múlik, hogy mennyire edukáljuk őket. Ezt közösen kellene megtenni a műsorterjesztőkkel, de leginkább rájuk hárul ennek a felelőssége, ez a feladat. Elég éles harc folyik a műsorterjesztők között és már mindent felhasználnak arra, hogy megtartsák előfizetőiket és még tovább növeljék ügyfeleik számát. Ha erre használják ezeket az új szolgáltatásokat, logikus, hogy a magyar előfizetők nem fognak ezért fizetni. Tudatosítani kell bennük, hogy ezek költség oldalon is jelentős beruházásokat igényelnek nem csak a jog terén, de műszakilag is, ezért kell valami pluszt fizetniük. Nem mondom, hogy rettentő sokat, de igenis kezdjük el azt, hogy extra szolgáltatásért, termékért fizetnie kelljen az előfizetőnek. Amíg ez nem történik meg, addig a piacon az a pénzmennyiség lesz jelen, ami jelenleg van. Ez pedig senkinek sem jó.

– Milyen alternatív tévézési módszerek vannak, amiket be lehet vetni Magyarországon?

– Ha a tévézést a klasszikus módon fogom fel, hogy leülök a tévé elé, fáradtan, a munkából hazatérve vagy hétvégén, akkor nem igazán van alternatív lehetőség, ami ki tudná ezt váltani. Ha viszont a tévézést úgy fogom fel, mint egy tartalomfogyasztási szokáshalmazt, akkor vannak más lehetőségek, módszerek a tartalomhoz történő hozzájutáshoz. Ilyen lehet az OTT is, de egy klasszikus VoD (video on demand), archív vagy catch up tévé is. A hagyományos televíziózás mellett az előfizető csak bekapcsoltja a tévét és egy gombnyomással csatornát tud váltani. Ez a legkényelmesebb megoldása a tartalomhoz jutásnak, ezért azt hiszem, hogy a klasszikus, lineáris televíziózást nem fogja semmi kiváltani. Erős lesz minidig is, mivel az emberek alapvetően, jó értelemben véve, lusták. Leülnek a tévé elé, bekapcsolják, váltogatják a csatornákat és ennyi. Aki plusz tartalomfogyasztási szokásokat akar magáévá tenni annak aktivizálnia kell magát. Hogy, hogyan fogja ezt megtenni, az a műsorterjesztőkön fog múlni, mint az is hogy milyen termékeket, szolgáltatásokat kínálnak a piacon. De igen, egyre több olyan új csatorna lesz – jó lenne, ha ez egyúttal bevételt is jelentene –, ahol majd hozzájuthatunk olyan tartalmakhoz, amiket fogyasztani szeretnénk.

– Korfüggő lesz, hogy ki, milyen megoldásokat preferál majd?

– Teljes mértékben. A számok is visszaigazolják, hogy az elmúlt években majdnem hét százalékkal esett vissza a 15-29-es korosztály tévé előtt eltöltött ideje. Ez jelentős változás, amivel már számolni kell. Ezek a fogyasztók azért hagyták ott a televíziót, mivel nem találták meg benne a számukra érdekes tartalmakat vagy azért, mert megtalálták azokat, de olyan más csatornákon keresztül, amikre jóval fogékonyabbak. Ilyenek a különböző kütyük, számítógépek, tabletek, amiket már gyerekkoruktól kezdve ismernek és használatuk szokásukká vált. Amíg nekünk a távirányító volt a kezünkbe, nekik már mindenféle egyéb eszköz, amelyeket most szeretünk összefoglaló néven multiscreennek nevezni. Most már nagy számban állnak rendelkezésünkre olyan eszközök (laptop, tablet, mobiltelefon és hasonlók), ahol mozgóképtartalmat tud sugározni egy műsorterjesztő vagy szolgáltató, de hogy ebből mennyit használnak az idősebb és a fiatalabb korosztály tagjai, abban bizony eltérés van.

– Ki lehet jelenteni, hogy az idősebbek a lineáris televíziózást kedvelik, a fiatalok pedig az újabb megoldásokat?

– Teljes mértékben. Amellett azért érdekes tény, hogy folyamatosan nő az 50 feletti korosztály internetezéssel eltöltött ideje. Ők is, mintha már kezdenének hozzászokni ehhez, ami persze nem jelenti azt, hogy a tévénézési szokásaik is változni fognak. Ők, megmaradnak a hagyományos televíziózás mellett, míg a fiatalabb korosztály sajnos kezdi elhagyni ezt. Viszont itt jön be a mi (műsorterjesztők és -szolgáltatók) felelősségünk, hogyan tudjuk őket megfogni, illetve megtartani. Úgy gondolom, hogy az elkövetkező évek nagy feladata éppen az lesz, hogy a fiatalokat is úgy szolgáljuk ki tartalmakkal, hogy közben ez a műsorszolgáltatóknak és műsorterjesztőknek üzletileg is megérje.

– A rajzfilmipar már régóta küzd ezzel a problémával, ezért megpróbálnak a napi/heti sorozatok mellé valamilyen online platformon valami pluszt nyújtani. Ez megoldás lehet a fiatalok " visszahódítására" szolgáltatói oldalon is?

– Ezek próbálkozások és rengetek van belőlük. Idővel azonban ki fog alakulni, hogy milyen platformokon, milyen formátumokat kedvelnek a fiatalok. Vannak a platformok, mint például a Youtube, és vannak formátumok, amik megjelennek ezeken a platformokon. Ha ezt a kettőt jól összevegyíti valaki, az lesz a siker! De ma még nem tartunk itt. Mindenki próbálkozik valahogy, de az, hogy mi vagy milyen formátumok lesznek a befutók, még nem tudja senki a piacon.

– Elképzelhető-e, hogy a közeljövőben a tévé szerepét átveszi a számítógép, a táblagép, a mobiltelefon, akár a torrent oldalak, a Youtube, webtévék, vagy hasonlók, és ezeken fogyasztanak inkább mozgóképes tartalmakat az emberek?

– Ki van zárva, nem tudom elhinni. Alapvetően az emberek szeretnek lehuppanni a tévé elé és nem szeretnének kütyükkel babrálni azért, hogy valamilyen műsort megnézzenek. Azonban, ha arról beszélünk, hogy az OTT, mint platform megjelenik a háztatásokban és jó minőségben lehet a tévé képernyőn különböző programokat, műsorfolyamokat, csatornákat nézni, az valószínűleg hamarosan meg fog valósulni. A klasszikus televíziózási szokások azonban nem fognak megváltozni ennek ellenére sem, csupán arról lesz szó, hogy nem csak kábel TV előfizetésem lesz, hanem lesz egy OTT előfizetésem is és nem szükségszerűen ugyanannál a szolgáltatónál is. Utóbbin olyan csatornák is lesznek, amik a kábel előfizetéseimen révén nem tudnék nézni. Arra gondolok, hogy ha maga az OTT platform sikeres lesz és megfelelő számú előfizetővel bír, olyan csatornák is megjelenhetnek a kínálatban, amiket kizárólag ezen a platformon keresztül sugároznak. Ekkor már üzletileg is megéri a műsorszolgáltatóknak ezeket a csatornákat üzemeltetni és olyan célcsoportokat is el tudnak érni, akiket addig még nem sikerült.

– Ebben az átalakulásban milyen szerepük lesz a saját gyártású formátumoknak?

– Az elkövetkező években valószínűleg nagyobb hangsúly fog nehezedni a saját gyártású produkciókra. Ezek ugyanis unikális tartalmak, olyanok, amik az adott ország, adott közösségét, célcsoportját érdeklik. Az ilyen műsorokkal mindig meg tudom fogni a nézőt, mivel ezek iránt érdeklődnek, róluk szól, ott játszódik, ahol élnek. Azonban ne legyenek illúzióink egy európai produkció sohasem fogja felvenni a versenyt egy amerikai stúdió által készített népszerű formátummal. Azonban, ha jól kombinálja a televíziós csatorna a saját gyártású produkciókat és a vásárolt stúdiós tartalmakat, össze tud hozni egy olyan mixet, ami sikereinek kulcsa lehet a jövőben.

– A saját gyártású produkciókkal az a baj, hogy állandóan ismétlik őket. Nem unják meg a nézők ezeket egy idő után?

– A lineáris televíziózás számaiból pontosan látjuk, hogy az ismétlés a műsorszolgáltatás egyik alapfunkciója. A népszerű, klasszikus és örök érvényű műsorokat a nézők több alkalommal is meg fogják és meg akarják nézni. Amikor egy műsorszolgáltató összeállítja a műsorkínálatot, akkor ezt mindig figyelembe kell vennie. Ugyanakkor a digitalizáció elterjedésével és új platformok megjelenésével megnyílt az út a VoD, archív Tv, catch-up szolgáltatások előtt, amelyek mindegyike az ismétlési funkciót hívatott megtámogatni. Ennek köszönhető, hogy egy adott tartalom újrafogyasztásának most már több módja is lehet. Van olyan néző, aki lemaradt egy műsorról és szeretné megnézni, van olyan, aki akár többször is megnéz egy adott műsort, mert annyira tetszett neki. Olyan is van, aki a szolgáltatónál elérhető műsortárból szeret tévézni. A mi feladatunk az kell hogy legyen, hogy a változó piaci viszonyok között és folyamatosan fejlődő technológia adottságok mentén a nézői igényéket a lehető legjobban tudjuk kiszolgálni és ehhez találjuk meg azt a sikeres üzleti modellt, mely hosszú távon is fenntarthatóvá teszi a tartalom előállítást és elosztást.

 

Kicsoda Enyedi András?

Enyedi András 1974-ben született, Budapesten. A Budapesti Műszaki Főiskola üzemmérnöki szakának elvégzése után a Hungarorak Kft. beszerzési vezető-helyetteseként kezdett el dolgozni. Munkája mellett elvégezte a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli szakának közgazdász képzését is. 2002-ben az IKO Production Kft-hez került, mint üzemeltetési igazgató. Négy év elteltével a TV csatornáival a CEE régió 11 országában jelen lévő IKO Kábeltévé Kft. és a kültéri hirdetési piacon aktív Backlite Kft. ügyvezetői igazgatói posztját is betöltötte. Előbbit 2008 óta egy személyben irányítja, ami mellé megkapta az IKO Cable sro. első emberének járó pozíciót is, továbbá a HUMOR1 TV Műsorszolgáltató Zrt vezérigazgatójává is kinevezték. 2009 és 2010 között pedig a Magyar RTL Televízió Zrt. igazgatósági tagjaként is tevékenykedett.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!