Közös(ségi) dilemmák

Közös(ségi) dilemmák
Néhány tény! Facebook üzenőfalán fogyasztjuk az aktuális információkat, híreket, így a közösségi szájt pár éven belül elérésben lenyomhatja a hírportálokat! Alaposan átalakul a hagyományos szerkesztőségek szerepe, a tartalommunkások és az ügynökségek feladatköre. Media Hungary összefoglaló!

Erős online jelenlét és közösségépítés nélkül nem csak a márkák, de a régi, neves tartalomgyártó brandek sem életképesek ma már. Még mindig nincs válasz arra a kérdésre, hogy honnan lesz stabil és elegendő bevétele az online tartalomgyártóknak – mindezekről a XX. jubileumi Media Hungary konferencián, Siófokon hallhattunk rendkívül érdekes előadásokat.

Magyarországon csupán néhány szakmai oldal, köztük a Digitalhungary.hu  adott közre egy pici, nemzetközi hírt: e szerint többek közt például a BBC News, az NBC, vagy a The New York Times a Facebookot ezentúl platformként (is) fogja használni erős szerkesztőségi anyagainak direkt megjelentetésére. Erre a hírre Korbuly Krisztián, az ismert Ingatlan.com egyik alapítója is felfigyelt. Ő az A teremben kedden, a tranzakciókra épülő tartalom és e-business sajtósoknak címmel tartott egy mindössze negyedórás, igen tanulságos előadást. A leglényegesebb kérdést boncolgatta: lehet-e a tartalomból pénzt csinálni. A rövid válasz: a felhasználók által összeboronált tartalmakra (user generated content) építő Facebooknak és Google-nak könnyű, másoknak már kevésbé.

Sőt, lehet, hogy egyre kevésbé, hiszen az emberek átlagosan egy-két percet töltenek egy mezei hírportálon, ahová jellemzően a keresőből, vagy valamelyik hírgyűjtő oldalról jutottak el, majd továbbállnak. A Facebookon azonban a nagy átlag is 21 perc, de egyre többen szinte egész nap a közösségi szájton lógnak. A tömegek pedig azokra a hírekre, értesülésekre és információkra kíváncsiak, amelyeket ismerőseik osztottak meg velük a „Fészen”.

Már csak azért is, mert a tucatnyi fontosabb hírforrás napi több száz híre és megszámlálhatatlan nagyobb anyaga, összeállítása közül nincsen átlagember, aki könnyen kiszűri a számára lényeges és/vagy szórakoztató tartalmakat. Éppen ezért könnyen rábízzuk magunkat respektált ismerőseink által megosztott tartalmakra. Ők pedig több százan, együttes erővel megszűrik nekünk a feldolgozhatatlan mennyiségű információt.

Facebook úthenger

Tehát, visszatérve a Facebook újításra: a BBC-től és társaitól a jövőben nem csak az adott siteokra mutató linkek lesznek fent a közösségi oldal szerverein, hanem maguk a cikkek is. Mobilon ugyanis a többség állandóan a „Fészen” lóg. Viszont a közösségi oldal hírfolyamából átlagosan 6-8 másodpercig tart, mire betöltődik az adott oldal. Ez azonban sokszorosa annak, amit a fogyasztó türelemmel elvisel. Ugyanakkor a jövőben azonnal, azaz egy másodpercen belül elolvasható lesz a figyelmünkbe ajánlott hír, érdekesség. Azaz így még tovább időzünk a Facebookon, még több hírt fogyasztunk el ott, még nagyobb bevételt generálunk a már így is közel 1,5 milliárd (!) regisztrált felhasználóval bíró óriásnak...

Az Instant Articles-nek nevezett új szolgáltatással szerződött hatalmas médiavállalatok ezáltal letükrözik tartalmaikat, mintha csak a Facebook idővonalára helyeznének ki posztokat. A kiadók emellett képekkel, videókkal, animált grafikákkal és hozzászólási lehetőséggel is feldíszíthetik anyagaikat. Mi több, interaktív elemeket is befűzhetnek, így például térképeket, háromdimenziós tárgyakat.

Bevétel, de kinek?

Gyors lesz ugyan a cikkletöltés, de kié lesz a fenti rendszerben a social mediára terelt látogatókra jutó reklámbevétel. Hosszútávon a Facebook jár igazán jól: végképp a megbízható, erős tartalmak forrása lesz, és százmilliók, ha nem milliárdnyi ember használja majd fontos hírforrásul. Rövidtávon ezzel máris jelentős hirdetési bevételeket terel át, pár éven belül azonban – egész egyszerűen – a hírfogyasztást monopolizálhatja, végképp bebetonozhatja saját szerepét. Gyorsíthatja ugyanis azt a folyamatot, hogy a többség egyetlen hír-aggregátort használ.

A fenti folyamatokat csak erősíti, hogy – magyar viszonylatban is több tíz- de inkább százezres fogyasztói kört elérő – észrevehető online jelenlét nélkül nem csak a márkák, de a régi, neves tartalomgyártó brandek sem életképesek ma már. Azaz, végső soron, ők is rá vannak utalva a legnagyobb közösségi oldalra. Emellett nem csökken a szerepe a keresőoptimalizálásnak (SEO), illetve a keresőhirdetéseknak sem, nem is szólva a ma már alapnak tekinthető közösségi rajongótábor megerősítéséről és információkkal történő ellátásáról.

Újság reklámozza más újság cikkét

Korbuly Krisztián bemutatta a The New York Times példáját. Ott fizetőssé tették az online felületet, így viszont a cikkekért fizetőket nem lehet promóciókkal bombázni. A mérleg: a reklám-csökkenésen jóval többet bukik a cég, mint amennyi bevétele jön a tartalomért. A kiadó tavalyelőtt még 30 millió dollárral növelte hirdetési bevételét, ám tavaly – dacára az erős piacnak – 5 millió dollárral csökkent ez az összeg, hiába szedtek be pár milliós előfizetői bevételt. Az is igaz azonban, hogy a nyomtatott piacon közben egyre nagyobb szerepet kap a lapárbevétel.

Az is érdekes jelenség, hogy a Google keresőben rendszeresen igen elől lévő tartalmak, például a Huffington Post, a Buzz Feed, a Business Insider és hasonló, bivalyerős márkák egy újabb bevételszerzési modellt honosítanak meg mostanság. E nagyobb lapok elkezdték továbbértékesíteni előkelő keresőbeli helyezésüket. Magyarán, ha egy érdekes, egyedi cikket, anyagot szeretne a világgal megismertetni egy kevéssé ismert szájt vagy szerkesztőség, és hajlandó szép pénzt fizetni azért, hogy az említett neves lapok lehozzák a cikkét linkekkel, hivatkozásokkal, akkor az elsők között idézik majd. Szép új világ: az egyik újság saját cikkét termékként hirdeti egy másik újságban...

 

Halaska Gábor


Halaska Gábor

Dr. Halaska Gábor Figyelő hetilap rovatszerkesztője, startup szakértő diplomáit az Államigazgatási Főiskolán és az ELTE Jogi Karán szerezte. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik újságíróként. ...