Közös(ségi) dilemmák

Közös(ségi) dilemmák
Néhány tény! Facebook üzenőfalán fogyasztjuk az aktuális információkat, híreket, így a közösségi szájt pár éven belül elérésben lenyomhatja a hírportálokat! Alaposan átalakul a hagyományos szerkesztőségek szerepe, a tartalommunkások és az ügynökségek feladatköre. Media Hungary összefoglaló!

Erős online jelenlét és közösségépítés nélkül nem csak a márkák, de a régi, neves tartalomgyártó brandek sem életképesek ma már. Még mindig nincs válasz arra a kérdésre, hogy honnan lesz stabil és elegendő bevétele az online tartalomgyártóknak – mindezekről a XX. jubileumi Media Hungary konferencián, Siófokon hallhattunk rendkívül érdekes előadásokat.

Magyarországon csupán néhány szakmai oldal, köztük a Digitalhungary.hu  adott közre egy pici, nemzetközi hírt: e szerint többek közt például a BBC News, az NBC, vagy a The New York Times a Facebookot ezentúl platformként (is) fogja használni erős szerkesztőségi anyagainak direkt megjelentetésére. Erre a hírre Korbuly Krisztián, az ismert Ingatlan.com egyik alapítója is felfigyelt. Ő az A teremben kedden, a tranzakciókra épülő tartalom és e-business sajtósoknak címmel tartott egy mindössze negyedórás, igen tanulságos előadást. A leglényegesebb kérdést boncolgatta: lehet-e a tartalomból pénzt csinálni. A rövid válasz: a felhasználók által összeboronált tartalmakra (user generated content) építő Facebooknak és Google-nak könnyű, másoknak már kevésbé.

Sőt, lehet, hogy egyre kevésbé, hiszen az emberek átlagosan egy-két percet töltenek egy mezei hírportálon, ahová jellemzően a keresőből, vagy valamelyik hírgyűjtő oldalról jutottak el, majd továbbállnak. A Facebookon azonban a nagy átlag is 21 perc, de egyre többen szinte egész nap a közösségi szájton lógnak. A tömegek pedig azokra a hírekre, értesülésekre és információkra kíváncsiak, amelyeket ismerőseik osztottak meg velük a „Fészen”.

Már csak azért is, mert a tucatnyi fontosabb hírforrás napi több száz híre és megszámlálhatatlan nagyobb anyaga, összeállítása közül nincsen átlagember, aki könnyen kiszűri a számára lényeges és/vagy szórakoztató tartalmakat. Éppen ezért könnyen rábízzuk magunkat respektált ismerőseink által megosztott tartalmakra. Ők pedig több százan, együttes erővel megszűrik nekünk a feldolgozhatatlan mennyiségű információt.

Facebook úthenger

Tehát, visszatérve a Facebook újításra: a BBC-től és társaitól a jövőben nem csak az adott siteokra mutató linkek lesznek fent a közösségi oldal szerverein, hanem maguk a cikkek is. Mobilon ugyanis a többség állandóan a „Fészen” lóg. Viszont a közösségi oldal hírfolyamából átlagosan 6-8 másodpercig tart, mire betöltődik az adott oldal. Ez azonban sokszorosa annak, amit a fogyasztó türelemmel elvisel. Ugyanakkor a jövőben azonnal, azaz egy másodpercen belül elolvasható lesz a figyelmünkbe ajánlott hír, érdekesség. Azaz így még tovább időzünk a Facebookon, még több hírt fogyasztunk el ott, még nagyobb bevételt generálunk a már így is közel 1,5 milliárd (!) regisztrált felhasználóval bíró óriásnak...

Az Instant Articles-nek nevezett új szolgáltatással szerződött hatalmas médiavállalatok ezáltal letükrözik tartalmaikat, mintha csak a Facebook idővonalára helyeznének ki posztokat. A kiadók emellett képekkel, videókkal, animált grafikákkal és hozzászólási lehetőséggel is feldíszíthetik anyagaikat. Mi több, interaktív elemeket is befűzhetnek, így például térképeket, háromdimenziós tárgyakat.

Bevétel, de kinek?

Gyors lesz ugyan a cikkletöltés, de kié lesz a fenti rendszerben a social mediára terelt látogatókra jutó reklámbevétel. Hosszútávon a Facebook jár igazán jól: végképp a megbízható, erős tartalmak forrása lesz, és százmilliók, ha nem milliárdnyi ember használja majd fontos hírforrásul. Rövidtávon ezzel máris jelentős hirdetési bevételeket terel át, pár éven belül azonban – egész egyszerűen – a hírfogyasztást monopolizálhatja, végképp bebetonozhatja saját szerepét. Gyorsíthatja ugyanis azt a folyamatot, hogy a többség egyetlen hír-aggregátort használ.

A fenti folyamatokat csak erősíti, hogy – magyar viszonylatban is több tíz- de inkább százezres fogyasztói kört elérő – észrevehető online jelenlét nélkül nem csak a márkák, de a régi, neves tartalomgyártó brandek sem életképesek ma már. Azaz, végső soron, ők is rá vannak utalva a legnagyobb közösségi oldalra. Emellett nem csökken a szerepe a keresőoptimalizálásnak (SEO), illetve a keresőhirdetéseknak sem, nem is szólva a ma már alapnak tekinthető közösségi rajongótábor megerősítéséről és információkkal történő ellátásáról.

Újság reklámozza más újság cikkét

Korbuly Krisztián bemutatta a The New York Times példáját. Ott fizetőssé tették az online felületet, így viszont a cikkekért fizetőket nem lehet promóciókkal bombázni. A mérleg: a reklám-csökkenésen jóval többet bukik a cég, mint amennyi bevétele jön a tartalomért. A kiadó tavalyelőtt még 30 millió dollárral növelte hirdetési bevételét, ám tavaly – dacára az erős piacnak – 5 millió dollárral csökkent ez az összeg, hiába szedtek be pár milliós előfizetői bevételt. Az is igaz azonban, hogy a nyomtatott piacon közben egyre nagyobb szerepet kap a lapárbevétel.

Az is érdekes jelenség, hogy a Google keresőben rendszeresen igen elől lévő tartalmak, például a Huffington Post, a Buzz Feed, a Business Insider és hasonló, bivalyerős márkák egy újabb bevételszerzési modellt honosítanak meg mostanság. E nagyobb lapok elkezdték továbbértékesíteni előkelő keresőbeli helyezésüket. Magyarán, ha egy érdekes, egyedi cikket, anyagot szeretne a világgal megismertetni egy kevéssé ismert szájt vagy szerkesztőség, és hajlandó szép pénzt fizetni azért, hogy az említett neves lapok lehozzák a cikkét linkekkel, hivatkozásokkal, akkor az elsők között idézik majd. Szép új világ: az egyik újság saját cikkét termékként hirdeti egy másik újságban...

 

Halaska Gábor

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Halaska Gábor

Dr. Halaska Gábor Figyelő hetilap rovatszerkesztője, startup szakértő diplomáit az Államigazgatási Főiskolán és az ELTE Jogi Karán szerezte. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik újságíróként. ...