Királynők, csábítók, vezetők – női karakterek a TV-sorozatokban

Királynők, csábítók, vezetők – női karakterek a TV-sorozatokban
A 2000-es évek óriási változást és új, erős női karaktereket hoztak a sorozatgyártás mindennapjaiba. Azóta a női szereplők nem csak szépek, szexisek, hanem szórakoztatóak, okosak és sikeresek is lehetnek. Sőt, már ennél is többre képesek.

Hogyan segítenek a sorozatok legyőzni a nap mint nap újjáéledő tévhitet, amely szerint a nők a gyengébbik nem képviselői? Az Invitel sorozatszakértője, Hermann Veronika nőnap alkalmából vizsgálta meg ezt a kérdést.

Naponta tapasztaljuk, hogy a társadalom többsége még mindig a klasszikus női modellben hisz. Mária Magdolna és Madonna, avagy profán és szent kettőssége szinte a teljes európai kultúrtörténetet végigkíséri. A nőkről még manapság is szokás ebben a két szélsőséges ábrázolásmódban gondolkodni. Pedig a történelem már számtalanszor igazolta, hogy a nők tartják a világ felét – sokszor talán még annál is többet – és mindent elérhetnek, amit a férfiak. Feljuthatnak a csúcsra, ha nagyon akarják. Talán elsőre nem is gondolnánk, de a pozitív megítéléshez a sorozatok is nagyban hozzájárulnak.

Ezerarcú sorozat hősnők

A sorozatokban az 1990-es évektől kezdve egyre természetesebbé váltak az erős, összetett női figurák, arra azonban, hogy teljes történeteket építsenek rájuk, még sokat kellett várni. A 2000-es évek elejétől változott meg jelentősen a sorozatkészítők szemlélete és bátran nyúltak olyan – korábban tabunak számító – témákhoz, mint például a társadalmi problémák, politika, tolerancia, és újfajta családmodellek. Ez a változás nagy hatással volt a nők és a női szerepek megítélésére is, hiszen innentől kezdve a sorozatokban a nők már nemcsak a tűzhelyet őrzik, vagy éppen karrierjük alakulása és családi életük között őrlődnek, hanem – ezeket mind egyesítve – kitörnek ezekből a skatulyákból éppen úgy, ahogy időnként a nézőik is.

A helyzet persze nem tökéletes, hiszen amíg a sorozatok egyre nagyobb láthatóságot biztosítanak a sokféleségnek, a filmipar még mindig elég homogén: a fősodorbeli mozifilmek főszereplőinek alig 15%-a nő, míg a moziba járók között ennél értelemszerűen jóval nagyobb, nagyjából 50-55%-os az arányuk. Talán ezt ismerték fel a sorozatgyártók is, amikor Shonda Rhimes három úttörő női főszereplője után egyre több olyan produkció készült, amelynek a főszereplője nemhogy nő, de adott esetben színes bőrű, vagy éppen nem heteroszexuális. A felmérések szerint ezek a sorozatok ugyanolyan, ha nem még nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint a korábbi, úgymond hagyományos főszereplőkkel dolgozó társaik. Nem kell társadalomkutatónak lenni ahhoz, hogy belássuk: a popkultúra termékei annál népszerűbbek, minél jobban hasonlítanak a világunkra, minél hűbben ábrázolják annak sokszínűségét és minél több magyarázatot próbálnak kínálni számunkra.

„Televízió-szolgáltatóként is tapasztaljuk, hogy ha egy társadalmi jelenségnek pozitív nyilvánosságot adunk, akkor annak változhat a társadalmi megítélése is. Éppen ezért a láthatóság kulcsfogalom a nők és a sorozatok esetében egyaránt. Manapság a médiában is egyre nagyobb szerepet kapnak a sikeres nők, a televízió sokat tett és tesz a róluk alkotott kép megváltoztatásáért. Büszkék vagyunk arra, hogy filmes csatornaválasztékunkkal – és a sorozat-fogyasztási attitűd valamint a fentiekhez hasonló témák elemzésével – mi is hozzájárulhatunk a női szerepek megítélésének megváltoztatásához, formálásához” – fogalmazott Langsteiner Marianne, az Invitel Csoport lakossági- és kisvállalati üzletágának vezetője.
A női problémák már rég nem csupán abból állnak, hogy milyen mosószert használjanak, vagy hogyan járjanak családtagjaik kedvében. Különösen jellemző ez a fiatal nőkről szóló sorozatokra (Csajok, Broad City), amelyek még híres elődjükhöz, a Szex és New Yorkhoz képest is jóval előremutatóbban kezelik a női szexualitás, a saját testhez való viszony, a munkahelyi előrejutás, a bulizás, vagy akár a gyermekvállalás kérdéseit.
A legnépszerűbb sorozatok női főszereplői között ma már van fiatal, feltörekvő sebész (A Grace klinika), fekete, biszexuális ügyvédnő (a friss Oscar-díjas Viola Davis alakításában a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot című sorozatban), elvált, saját céget alapító kertvárosi anyuka (A férjem védelmében), független detektív (Hajsza), egyedülálló tinimama (Szívek szállodája), rendetlen szuperhős (Jessica Jones), túlsúlyos testvér (Rólunk szól), vagy éppen Anglia ifjú királynője (The Crown), aki nemcsak családjának, hanem idős férfiakból álló kormányának is megmutatja, hogy miért ő viseli a koronát. Olyan nők ők, akik lehetnek kemények és szépek, önzők és odaadók, karrieristák és családcentrikusak, fehérek és feketék, szegények és gazdagok – vagyis sokfélék és sokarcúak, és ez tény áll szemben a női szerepekről alkotott elavuló sztereotípiákkal. Ennek pedig a világon minden nő csak örülhet.

Az Invitel és a sorozatok

2016 őszén hosszú távú együttműködésbe kezdett az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete (MMI) és az Invitel Távközlési Zrt.. A 15 fős szemináriumi kutatócsoport munkája következő kérdéseket vizsgálja a sorozatok világán belül: a médiakörnyezet változásának hatása, a társadalmi problémák megjelenése, a zene szerepe, a bűnábrázolás, illetve a szuperhősök. Magyarországon eddig nem készült tévésorozatokkal kapcsolatos, hasonló mélységű tudományos kutatás, holott a tévés és internetes tartalomfogyasztásban mindennek nagy jelentősége van – ezért kezdeményezte az Invitel az együttműködést.