Fizetni fogunk az ingyenes online hírekért?

Fizetni fogunk az ingyenes online hírekért?
Az online újságírás megjelenése teljesen átrendezte a sajtópalettát, a hagyományos printet a megszűnés szélére sodorta, de saját magát is nehéz helyzetbe sodorta a reklámbevételek hiányával. A The Guardian ugyanakkor megtalálta a módját, hogy önként megfizettesse az ingyenesség árát olvasóival.

Bevételei nagyobb részét szedi be a brit lap olvasóitól, mint a reklámozóktól – adta hírül a Nieman Lab. A cikk felhívja rá a figyelmet, hogy a több fronton is úttörőnek számító újság mindezt úgy érte el, hogy alapvetően semmi extrát nem adott olvasóinak, csak megkérte őket, hogy támogassák az újságírást. A modell itthon sem idegen, a többi között a 444.hu és az Átlátszó is használja.

Érzelem

Az új, érzelmi szemlélet meghonosításához két hölgy szükségeltetett, akiknek köszönhetően a lap tagjainak száma több mint húszszorosára nőtt, 12 ezerről 300 ezer fölé. A 2016 elején beindított kampány összességében 800 ezer támogatót hozott a lapnak, amivel alig másfél év leforgása alatt sikerült elérni, hogy bevételének már több mint felét olvasóitól kapja.

A felkérés nem reflektál a tartalomra, hanem „a szívhez szól a Guardian állapotáról” – fejtette ki Amanda Michel, a lap főszerkesztőhelyettese és termékmenedzsere. Az írás felidézi, hogy a közelmúltban milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a londoni székhelyű újságnak, kiemelve a printről digitálisra való átállás reklámkieséseit. „A digitális reklámozással és a reklámblokkoló szoftverekkel szembesülni kénytelen Guardian arra fókuszált, hogy felrázza a dolgokat” – írják.

„Felismertük, hogy idővel több bevételre kell szert tennünk a fogyasztóktól, és ezt egy tagság típusú előterjesztéssel fogjuk elérni, de ez jóval több lesz, mint egy fizetőfal. A fizetőfal számomra egy fordított hűségprogram, melyben minél többet fogyasztasz, annál többet kell fizetned, és ez nem tűnik működőképesnek” – mondta el még 2014-ben Andrew Miller, a Guardian médiacsoport volt vezérigazgatója. Az ebben az évben bevezetett tagság – eddig előfizetési és támogatási lehetőség volt csak – különféle rendezvényekre nyújtott bejutást, így London határain túlról nem tudott embereket bevonni.

Bot helyett répa

A lap 2016-ban újrapozícionálta programját Natalie Hanman segítségével – idézi fel a cikk. „Tavaly április volt, mikor Amandával kipróbáltuk, hogy a bot helyett répát használunk az újságírás támogatására” – vázolta a szemléletváltást a tagságokért felelős szerkesztő. A Panama Papers kapcsán megjelent cikksorozatuknál kérték meg olvasóikat, hogy ha értékesnek gondolják a munkájukat, akkor támogassák a lapot – idézik fel. Az év végére pedig sikerült elérniük, hogy a tagdíjak, előfizetések, egyszeri adományok és lapeladások többet hozzanak a konyhára, mint a reklámbevétel.

„Hamár itt van...”

A Guardian cikkeinek végén megjelenő szöveg, mely úgy kezdődik: „Hamár itt van…”, felhívja a figyelmet az oknyomozó újságírás idő- és pénzigényes voltára. Kiemelik, hogy másokkal ellentétben nem raktak fel fizetőfalat, és segítséget kérnek, hogy véleményüket közölni tudják, „ami az Öné is lehet”.

A szöveg végén nyílik lehetőség, hogy támogatók vagy egyszeri hozzájárulók legyünk. Utóbbi lehetőségnél kifejtik, hogy a támogatásnak köszönhetően tudják függetlenségüket megőrizni, így a szakmai stábon kívül senki sem „szerkesztheti” a tartalmakat. Míg a hozzájárulással válhatunk taggá, mely további tartalmak elérését teszi lehetővé, és betekintést enged a kulisszák mögé. Ezenfelül személyes kapcsolatot is biztosít a lap munkatársaival, akiknek írásbeli és podcaston keresztül kérdéseket lehet feltenni.

A hölgyek célként az olvasókkal való kapcsolat további elmélyítését tűzték ki. „Eltávolodtunk a tradicionális tranzakciós modelltől egy sokkal érzelmesebb felé, ami az újságírásunkból fakad” – összegzett Hanman.