Az alázat elveszett értékké kezd válni a jelen ego-centrikus világában. Az "alázat" szó rossz érzéseket keltő szókörnyezetben van. A kifejezés eredetét a "magát alacsonyabbra teszi annál, semmint ahol ténylegesen van" szókapcsolat írja le. Rokon szavak a megalázkodás (a saját értékeink alá menő viselkedés) és a megalázás (másoknak a saját értékeik alá nyomása) is. Az alázat tehát a köznapi értelemben az egó (saját maga avagy mások által gondolt, illetve mutatott) értékének a viszonylagos helyzetével kapcsolatos fogalom - írja Csermely Péter professzor legfrissebb blogbejegyzésében.

Az alázat mélyebb értelmének azonban az egó értékéhez és helyzetéhez nincsen köze, mert azon túllépő kategória. Az alázat, ezen, mélyebb értelmezését megélő Lélek kilép az egóval behatárolt keretekből, és a világ Egészét szemlélve gyönyörködni kezd annak Teljességében. Az alázat a Lélek ezen, az egónkon túllépett helyzetében nem egy viselkedésforma, sem pedig egy (majdani jutalom reményében) magunkra kényszerített "vállalás", hanem egy életállapot. A Lelket az egó immáron nem korlátozza, ezért a Lélek a döntéseiben az egótól (és annak valódi avagy vélt értékétől, helyétől, "rangjától") teljesen szabaddá válik.

Az alázat életállapotának a felismerése a Lélek kopernikuszi fordulata. Ekkor ismeri fel a Lélek, hogy nem az egó van a világ középpontjában, hanem a Teljesség. Ebben a folyamatban a Lélek előtt feltárul, hogy a Teljesség nemcsak "kint" (az Univerzumban), hanem "bent", a Lélek legmélyén is ott lakozik. A Lélek arra is rádöbben, hogy képes e külső-belső Teljességgel való egybeolvadásra. A Lélek az egybeolvadás lehetőségével együtt érzi meg, hogy az egó egyetlen értéke a tisztaság, azaz a Teljességgel való egybeolvadásának a mértéke, amely képessé teszi az egó-t a Teljesség befogadására és torzítatlan továbbadására. (A tisztaságról egy későbbi blogbejegyzés fog szólni részletesen.) A Teljességgel való egybeolvadás elvezeti a Lelket a teljes szabadság életállapotához. A teljes alázat és a teljes szabadság életállapotai tehát nem egymást kizáró, hanem egymással párhuzamosan kifejlődő, egymásból logikusan következő és egymást harmonikusan kiegészítő életállapotok. Az alázat teljessége szükséges a szabadság teljességéhez – és viszont. A teljes alázat és a teljes szabadság ezen, egymással együtt járó kettőssége a sokat tapasztalt Léleknek megadja a tetszés szerinti életállapotba való belehelyezkedés végtelenül tág dinamikáját. A viselkedés dinamikájának e lehetőség-tára elérheti a Teljességet, amelyben a viselkedés az Atya létállapotára jellemző teljes Nyugalommá és teljes Csenddé változik át.

Az alázat szabadságának, örömének és szeretetének az érzékeltetésére hadd idézzem Timothy Radcliffe gondolatait: "Az alázat az, amelyik egy olyan üres teret teremt Istennek, amelyben Isten lakozhat, és a dicsősége megmutatkozhat. ... Az alázat teljessége az, amikor az egó felfedezi, hogy nemcsak hogy nem a világ közepe, hanem még saját magának sem a közepe. Nemcsak annak a közösségnek a középpontjában van egy üres tér, ahol Isten lakozik, hanem az én Létezésem középpontjában is van egy üres tér, ahol Isten sátrat verhet." A teljes írás itt érhető el!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!