Bodoky Tamás: Nagyon nagy flash volt!

Bodoky Tamás: Nagyon nagy flash volt!
Bodoky Tamás anno szinte azonnal belezúgott az internet világába, persze a betárcsázós web korszakában nem mentek olyan könnyen a dolgok. A mediatortenet.hu-n terjedelmes interjúban idézi föl a hőskorszakot.

Az interjút Bellai László és Vorák Anita készítette 2014. július 17-én Budapesten, az Átlátszó szerkesztőségében.
A teljes interjú a www.mediatortenet.hu portálon jelent meg, itt olvasható.

Ma már olyan természetes az internet jelenléte az életünkben, mint a levegővétel, ám ez nem volt mindig így, s talán sokan hajlamosak elfelejteni a hőskorszakot is – vagy éppen nem is éltek –, amikor még nem a „levegőből” jöttek a bitek, hanem a betárcsázós „módszerrel” kellett netet varázsolni a gépekre. Bodoky Tamás a mediatortenet.hu oldalon idézi fel a hazai internetkorszak első perceit és óráit, az ebből fakadó átalakulásokat, konfliktusokat és szakmai útkeresést. E terjedelmes interjúból szemezgettünk.

Bodoky Tamás eleve nem a műszaki pályán mozgott, hiszen a kilencvenes évek elején Gödöllőre járt az agráregyetemre, ám jókor volt jó helyen; „akkor az egyetemeken már elindult valami, a Netscape és a grafikus browser talán ‘93-ban jött, előtte gopherek voltak meg linxek, és ezekhez az egyetemi számítógép-teremben lehetett hozzáférni. A gopher egy kicsit olyan volt, mint a web, csak egy szöveges menüben lehetett mászkálni. Például el lehetett menni a NASA-szerverre műholdképeket nézni”.

Szerelem első látásra
A biotechnológia szakos Bodokyt viszont „teljesen belezúgott” ebbe a világba, s noha mindenképpen szeretett volna az egyetemi keretek között is az internettel foglalkozni, választott szakterülete miatt erre nem volt lehetősége. Ehelyett rengeteg labormunkát kellett végeznie DNS-szekventállással és hasonló finomságokkal. Ugyanakkor – mondja az újságíró – minden maradék idejét a weben öltötte.

Aztán egy másik meghatározó pillanata az volt, amikor egy rendszergazda megmutatta neki a NetScape-et… Nagyon nagy flash volt. Gyakorlatilag ott azonnal elkezdtem levlistákra feliratkozni.” Még az egyetem alatt lettem a Magyar Narancs külsős munkatársa, internetes témákban utaztam – emlékszik vissza. Aztán persze jöttek a balhék is, hiszen Bodoky csinált egy levelezőlistát a Narancs-olvasóknak is, amire elég sokan fel is iratkoztak. Szavai szerint e levlista rövid idő alatt hírhedté vált, mivel addig az internet szinte csak az egyetemi szférában élt; a fórum óvatos, tudományos beszélgetések színhelye volt akkoriban, s ebbe a közegbe robbant be „ez a sokkal szabadabb levlista, egyetemi infrastruktúrán, amin politizáltak meg káromkodtak az emberek”. Ez nagyjából olyan lehetett akkoriban, mint most napjainkban a kommemtelés, mindez sokaknak borzolta az idegeit. A balhék forrása pedig az volt, hogy az egyetem miért biztosít „erre” infrastruktúrát. Egyébként a levelezőlisták közege kiváló lehetőséget biztosított a „nagy találkozásoknak is”, hiszen Bodoky Tamás is e fórumon ismert meg sok embert, akik később az online média világába léptek át, „például Zsadon Bélát, akkor még vegyészmérnök volt, talán az Uj Pétert is.”

Mikor foglalkozol már valami értelmes dologgal?
Mint kiderült, Bodoky ekkor már azon gondolkodott, hogy az új lehetőségeket mindenképpen „újságalapításban” kellene kamatiztatni. A Magyar Narancs akkori főszerkesztőjének nagyon bejött a dolog, ám egy-egy meghatározó személyiségnek még nem keltette föl meghatározó mértékben az érdeklődését az internet. Bodoky így emlékszik vissza: ugyan a próbálkozás a Narancsnál nem jött össze, viszont közben ‘94-ben Nyírő András elindította az Internettót az IDG-nél, ő pedig azonnal jelentkezett is oda, mert ott érezték, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Egyébként az 1995-ben molekuláris genetikából diplomázó Bodokyt teljesen beszívta az internet. Még egy picit elment dolgozni – labormunka, stb. – az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetébe tudományos segédmunkatársként, de ekkor már külsőzött és „Internettózott” is, aztán a narancsos szakadás megteremtette számára a lehetőséget, hogy belsős munkatársként dolgozzon. A korszak távolságtartó magatartását talán jól ábrázolja Bodoky visszaemlékezése, mert „utána még tíz évig mindenki azt kérdezgette, hogy mikor megyek már vissza dolgozni, mert hogy ez nem munka, meg hogy ez hülyeség, és nőjön be a fejed lágya, de számomra egyértelmű volt, hogy ezt akarom csinálni.”

Így indult a hírfolyam
Na de mivel gurított akkoriban nagyot az Internettó? Az volt a lényeg, hogy elindítanak egy olyan hírszolgáltatást, ami azonnal hozzáférhetővé teszi magyarul a legfrissebb amerikai számítástechnikai híreket. Mindez persze egyfajta bagoly-üzemmódot kívánt, hiszen az időeltolódás miatt este tíz órától akár hajnal kettőig is a gépek előtt ültek a legkomolyabb hírforrásokat figyelve. Heti öt napom át ment ez a munka, Bodoky is legalább két évig tolta az éjszakai hírszerkesztést. Heti két-három nap fordítgattam a tech-híreket, amik reggel rögtön ki is mentek egy hírlevélben, és iszonyú népszerű volt – mondta. A hírlevelek pedig naponta útnak is indultak, szóval elég jól pörgött a munka.

Mindenki ötletbörzézett
Az Internettóban óriási műhelymunka volt – felelte Bodoky arra kérdésre, hogy voltak-e tartami koncepciók, beszélgetések arról, hogy milyen is legyen az újság. „Akkor még ez teljesen kialakulatlan volt, ma már azért lehet látni, hogy mindenki, aki online médiát akar csinálni, nagyjából ugyanazt csinálja, mert kiforrottak a műfajok, meg hogy mit hogy kell a neten csinálni. Akkor még semmi nem volt, parttalan ötletelés ment.” Például kimentek a Szigetre közvetíteni – egyfajta korai percről-percre volt ez - az eseményeket, fekete-fehér webkamerával: egy-egy kép, meg pár mondat volt a tudósítás. „Vagy volt olyan, ’99-ben talán, hogy Milleniumi Expo vagy Online Expo, amiben részt vett az Internetto is. Ez valami olyan projekt volt, hogy pavilonok voltak az interneten. Mai szemmel nézve nagyon vicces dolgok voltak, de ez volt az a szakasz, amikor kísérletezett mindenki, és kiderült, hogy mi az, ami életképes, és merre érdemes menni.” Volt, ami újdonságként jelent meg.

Politika
Bodoky Tamás úgy emlékszik, hogy addig nem nagyon volt politika az interneten, a közszférában az volt az elvárás, hogy az internet le legyen a politika színtere. „Az Internettóban mi újságot csináltunk, de még ott is csomó ideig az volt a szabály, hogy minden lehet, mondjuk tech-rovat lehet, csak politika ne legyen.” De aztán ez is megtört, mert létrejött a Törzsasztal – ami az első nagy fórum volt –, ahol lehetett topikokat indítani. Az emberek elkezdtek beszélgetni, és pillanatok alatt átpolitizálódtak a dolgok.

Persze figyeltek a külföldi trendekre is, akkoriban egy-két másik site mellett a Wired volt még nagyon népszerű. A friss hírszolgáltatás lehetősége ez a kezdettől fogva célként jelent meg szerinte, „csak eleinte olyan volt, mintha egy magazin szerkesztőségében ülnénk, ahol érdekes anyagokat rakunk ki.”

A régi és az új világ találkozása
És hát kérdés az is, hogy a „réginek” ilyen volt a viszonya az „újjal”. Az internetfiúknak volt kapcsolatuk az interneten túli hagyományos ágazatokkal, a sajtóval, tévével és rádióval is, „csak volt bennünk egy elittudat, hogy van az a hülye print, meg a sok hülye tévés, és vagyunk mi az interneten, mi sokkal jobbak meg teljesen mások vagyunk”. Persze megvolt az átfedés is, a kísérletezőbb újságírók már az elején próbálkoztak megbarátkozni az internettel, Bodoky szerint mivel az internet a szakmában egy „nagyon erős eszköz”, az újságírók már az elején nagyon arányban cuppantak ár az internetre, mint a más területeken ténykedők. Azért volt persze átfedés, meg jöttek át emberek. Az látszott, hogy aki kísérletezőbb kedvű volt az újságírók közül, az maga is próbált valamit az internettel kezdeni, tehát az újságírók már az elejétől kezdve nagyobb arányban cuppantak rá az internetre, mint mások, mert pont ebben a szakmában ez egy nagyon erős eszköz.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

Life- és karriercoach, coaching szemléletű tanácsadó, freelancer újságíró/szerkesztő. Coachként – ahogy fogalmaz – „amikor alacsony fordulatszámra esik, vagy akár le is áll az a bizonyos belső motor …