A percemberek nem jelentenek konkurenciát

A percemberek nem jelentenek konkurenciát
A tudatos munkát nem tudja helyettesíteni a bulvár vagy a hirtelen jött népszerűség - állítja a Digital Hungary-nak adott interjújában Tinnyei-Gáspár Kornélia. A TMC Group portfólió és üzletfejlesztási igazgatója szerint az internet korában mindenkinek adott a lehetőség kipróbálni önmagát.

- Évtizedes múltad van a TV2-nél, ahol vezetőként tehetséggondozással is foglalkoztál, idén májusban pedig mégis eljöttél a csatornától. Hivatalosan azért, mert új kihívásokat keresel. Tényleg?
- Tényleg. Volt egy döntési pont, amikor mérlegeltem, és úgy döntöttem: most belefér a váltás az életembe. Mikor ha nem most? Pont a hosszú idő okán szükségem volt arra, hogy máshonnan, más perspektívából is szemlélődjek. Azzal együtt, hogy hálás vagyok a TV2-nek és a kollégáimnak, mert sok olyan élményben volt részem, amit sokan csak szeretnének megélni. 


- Új perspektívákat említettél: ez frissen tart téged lelkileg, mentálisan?
- Egyrészt igen. Másrészt viszont, amikor az ember az adott szerepkörében kialakít különböző folyamatokat, majd úgy érzi, hogy abban már nem tud tovább lépni, fejlődni, akkor érdemes egy kicsit kitekinteni az “ablakon”, új lehetőségek után kutatva. 


- Nem mindenki gondolkodik így, hiszen sokan hiába töltik napjaikat egy rossz struktúrában, mivel ismerik a folyamatokat és a kiskapukat, inkább elúszkálnak a langyos vízben, mint a halak.
- Az biztos, hogy akár évtizedekig el lehet, el lehetett volna így lavírozni. 


- Akkor te nem ilyen vagy.
- Az én váltásaimat sokkal inkább a feladatok indikálták, s nem azért jöttem el bárhonnan is, mert bárki bántott volna vagy valami nem lett volna jó. Mindig, mindenhol meg tudtam találni azt, amiben ki tudok teljesedni. Viszont amikor azt éreztem, hogy egy-egy projekt vagy úgy jó, ahogy éppen működik, vagy akár lehetne tovább is fejleszteni, de ha a körülmények nem teszik lehetővé a szakmai változásokat, akkor általában váltottam. Ez nem fordult elő sokszor, ezt azt hiszem az évtizedes múlt is igazolja. Ezzel együtt, ha az ember már túl sokat töpreng azon, hogy jó helyen van-e, jól van-e, mi gátolja az ő, vagy éppen a területe fejlődését, akkor bizony váltani kell.

Fotó: TMC Management


- Hogyan kerültél éppen a TMC Group-hoz?
- Amikor hivatalosan bejelentésre került a távozásom, meglepően sokan kerestek meg, köztük a TMC is. Azt éreztem, tartozom magamnak annyival, hogy minden ajánlatot meghallgatok és így is tettem. Nem tudtam pontosan, mit is szeretnék, csak azt, hogy kihívásra vágytam. A TMC-vel korábban sokat dolgoztunk együtt, hiszen a menedzsmentnek több olyan ügyfele van, aki a TV2-ön is gyakran feltűnik. Tehát volt tapasztalat és kapcsolódási pont. Így amikor, Kende-Hofherr Krisztina megkeresett, arra jutottunk, hogy sok mindenben tudnánk együttműködni, hiszen a TMC egy innovatív, lendületes vállalkozás, amely folyamatosan keresi az új üzleti lehetőségeket. Az elmúlt években számos területen nyitotta meg az ajtókat igazi úttörőként. Hazánkban gyakorlatilag ő indította el a klasszikus, amerikai típusú művész- és híresség menedzsmentet. Erre épül a többi tevékenység, úgyis, mint a sportmenedzsment, vagy a tartalom fejlesztés és gyártás, emellett a cégcsoporton belül van egy pr ügynökség is, illetve foglalkozunk saját produkciók megvalósításával is. Persze minden területnek megvan a saját vezetője, ugyanakkor szükség volt valakire, aki az egész rendszert átfogóan, holisztikusan átlátja a szinergiák kihasználása érdekében. Arra jutottam, hogy ez egy nagyon érdekes munka és komoly kihívás számomra, ráadásul tudom hasznosítani a korábban szerezett tapasztalataimat is. 

- Az új feladatköröd miben jelent újat? Mi volt benne eléggé vonzó ahhoz, hogy feladj egy biztos hátteret? Az emberek általában nehezen mozdulnak az ilyen helyzetekből.
- Én nem emiatt adtam fel a biztosnak mondott hátteret, hiszen nem tudtam, mi lesz velem a távozásom után, de azt minden testrészemben éreztem, hogy ott én már nem vagyok eléggé motivált és lépnem kell. Tehát hamarabb jöttem el a tévétől, minthogy az új feladat megtalált volna. Azt éreztem, hogy bár folytathatnám a munkát, már nem feltétlenül tudok úgy hozzáállni a feladataimhoz, ahogy az szükséges, ahogy én is elvárom magamtól. Végül is a bizonytalanba ugrottam. Fontos tudni, hogy ez egy családi döntés volt, amelybe simán belefért volna jó néhány hónap semittevés, útkeresés és töltődés. 


- Van úgy az ember életében, hogy akkor is kockáztatni kell, ha nem látjuk a következő lépést.
- Ezzel egyetértek, de szerencsés vagyok, mert nálam nem állt fenn semmilyen kényszerhelyzet. Egyszerűen csak elérkeztem egy ponthoz, amikor azt mondtam: innentől mást akarok csinálni. Harminchat éves vagyok, most van lehetőségem váltani, s lehet, hogy tíz év múlva erre már nem lesz mód. A TMC-nél megtalált új feladatok egyfajta építkezést jelentenek számomra, én pedig pedig szeretek új dolgokat létrehozni, illetve együtt dolgozni és gondolkodni kreatív, lelkes és motivált emberekkel. 


- Milyen folyamatok, milyen tartalom van a talent menedzsment kifejezés mögött?
- A legfontosabb tényező a tudatosság, hiszen alapvetően egy tudatos és tervezett építkezésről, személyes márkaépítésről beszélünk. S maga a folyamat hasonlít is egy “hagyományos” építkezésre: mindenki végig gondolja, hogy milyen házat szeretne, majd elindul a tervezési szakasz, majd az alapozás, falakat húzunk, később felrakjuk a tetőt. Így zajlik ez egy menedzsmentnél is: az ügyfél és az általa kiválasztott menedzser átbeszélik a lehetőségeket, majd fokozatos építkezésbe kezdenek a közösen meghatározott folyamatok mentén a célok szem előtt tartásával. Abszolút közös munkáról van szó, aminek alapfeltétele, hogy jó kapcsolat és feltétlen bizalom legyen a két fél között. 


- Az ügyfelek hogyan kerülnek képbe? “Le kel vadászni” őket, vagy jönnek maguktól, önként és dalolva?
- Én azt vallom, hogy mindkét opció működik, de a TMC nem keres meg senkit, ez alapelv. Sokat vitatkozom más szegmensben dolgozó ismerőseimmel és barátaimmal, mivel azt gondolom, hogy a híres emberek élete egyáltalán nem olyan felszínes és könnyű, mint amilyennek kívülről látszik. Amikor Bruno Mars kiáll a színpadra és mond egy spontánnak tűnő frappáns mondatot, akkor mindenki biztos lehet abban, hogy egy nagyon precízen kidolgozott mondatot hall. Ez is egy tudatos építkezés és egy tökéletes pénzcsináló gépezet része. Ez a piac Magyarországon valóban pici, s kevesen is vagyunk. Viszont mindenkinek adott a lehetősége arra, hogy kipróbálja magát például abban, hogy milyen beállni egy kamera elé. De csinálhat videót saját magáról a mobiltelefonjával, majd a felvételt kiteheti a YouTube-ra, ahol megnézni azt öt ember, de lehet, hogy ötmillió. Attól függ, milyen tartalmat állított elő. De hogy a nézettsége ötmilliós legyen, ahhoz kell valami plusz, valami egyedi. Igen is komoly teljesítmény az, hogy valaki le tud vezetni egy háromórás show-műsort úgy, hogy az emberek nem kapcsolnak el egy másik csatornára. Ezek nagyon fontos tényezők, amiknek meg kell lennie egy ügyfélben. Ez pedig nem alakul ki egyik napról a másikra, gyakorolni kell, rutint kell szerezni. Sokan próbálkoznak képzett színészként, média- vagy kommunikációs szakemberként és mégis beletörik a bicskájuk. Mert nincs ott az a bizonyos plusz. Nem lehet mindenki pék, ahogy nem lehet mindenki műsorvezető vagy énekes sem. A célok elérésbe nagyon sok munkát kell belefektetni, a tehetség önmagában nem elég. 


- Meg gondolom kell hozzá alázat, önismeret, önmagunk hibáinak felismerése, elfogadása, a fejlődni vágyás.
- És e ponton kapcsolódik be a menedzsment a folyamatokba, mert kell a külső szakmai szem. Építkezni lehet kalákában, családilag is, de biztosabb és gyorsabb, ha van egy hozzáértő művezető a brigádban. Ha van egy szakember a környezetünkben, akinek hallgatunk a szavára, akkor azt tegyük meg. Persze vannak olyanok is, akik nem igénylik ezt a fajta háttértámogatást és nagyon ügyesen viszik magukat előre, jól használják ki a lehetőségeket. Ám az ő esetükben is fontos - és nem kell, hogy menedzser legyen az illető, bár azért nem árt ha valóban ért is hozzá - hogy legyen valaki mellettük, aki néha véleményez, esetleg tanácsot ad. 


- Olyan valaki, aki kívülről felráz.
- Pontosan: olyan személyről beszélünk, aki képes arra, hogy valóban objektíven lássa és ítélje meg az ő tevékenységét. 


- Azt sejtem, hogy az ügyfél és a menedzser között több kell legyen egyszerű üzleti kapcsolatnál.

- Igen, ez egy fontos emocionális különbség. Míg egy mobiltelefont gyártó cégnél a termékmenedzser egy stratégia mentén dönt az élettelen termékek promóciójáról, addig a mi esetünkben a “terméknek” vannak érzései, gondolatai, elképzelései, ötletei. Számára sok esetben egyszemélyben vagyunk az ügynöke, a sales-ese és pr-ese, barátja, pszichológusa, orvosa. Ha üzletről kell beszélni, akkor tárgyalunk helyette a nevében, ha pedig egy felvétel alatt hasogat a feje és nincs kéznél egy fájdalomcsillapító, akkor oda visszük neki. Nagyon összetett kapcsolatról van szó, aminek működnie kell. Ha valahol probléma van, akkor le kell ülni, a felek elmondják, hogy szerintük hol történt elakadás s lehet dolgozni tovább. Ha pedig nincs közös nevező, akkor el kell engedni egymást. 


- Az mennyire jelent kihívást számotokra - vagy akár nehézséget - hogy a kis túlzással, de hetente felbukkanó tucatnyi celeb és “sztár” közül rátaláljatok azokra, akik valóban értéket képviselnek, példaképek lehetnek? Előbbiek simán elviszik a show-t és a figyelmet botrányaikkal, örökös kínlódásaikkal.
- Nem gondolom, hogy bárki, akinek percemberként vagy egy-egy jó sztorija, vagy mert szépen táncol, esetleg készített magáról egy vicces videót, konkurenciája lehetne egy Liptai Claudiának, Hajós Andrásnak vagy éppen Kovács Patríciának. Aki éveken át fennmarad és érdekes a nézők számára, abban több van “tizenöt percnél”, abban ott van az a bizonyos plusz. Sok kritika éri Britney Spears-t vagy Justin Bieber-t, hogy tetováltak, leborotválják a fejüket, “nem tudnak semmit”. Vagy a másik: Madonna nem tud énekelni. Közben pedig azt mondom, hogy ha valakik hosszú évtizedeken át jelen vannak, akkor ők tudnak valamit. Számukra sosem jelenthet konkurenciát az, aki feltesz az internetre egy dalt, amit így vagy úgy elénekel. A tudatos munkát nem tudja helyettesíteni a bulvár vagy a hirtelen jött népszerűség, viszont jó ugródeszka lehet, és az építkezés magasabb szintről kezdőthet.


- Nemek szerinti eltérés van abban, hogy kit könnyebb felépíteni?
- Alapvetően az egyéniség és a tudatosság a meghatározó, nem pedig az, hogy valaki férfi vagy nő. 


- Említetted, hogy harminchat éves vagy és most van/volt lehetőséged váltani. Egy egy fricska volt?
- Nem annak szántam. 


- Azt gondolod, hogy öt-tíz év múlva nem lenne mozgástered? Az életkorod, a női mivoltod miatt?
- Az életkoromnak biztos, hogy lesz ebben szerepe, viszont azt nem gondolom, hogy a nemi hovatartozásom akadályozna bármiben is. Nagyon felgyorsult a világ és hatalmas az igény a friss gondolatokra, a vállalatok pedig szeretnek fiatalokkal dolgozni. Ők teljesen másképpen gondolkodnak, mint az idősebb korosztályok, és ez igaz az online tartalmak esetben is. Egy YouTube-generációnak teljesen mások a prioritásai tartalomban, más az ízlésük is, mint amit mondjuk egy televíziós show-műsor tud adni. A TMC-ben találkoztam először azzal az alapelvvel, hogy minden csapatba kell minimum egy senior és egy junior
 csapattag. Egészen érdekes dolgok születnek így, hiszen néha akár 40 év korkülönbségről is beszélünk.


- Szinte minden az egyszerre imádott és gyűlölt közösségi médiában történik. Hogyan látod e terek szerepét a te munkádban?

- Szerintem a különböző felületeket mindenki használja a saját beállítottsága alapján. Annál kevés jobb dolog történhet egy - főleg híres - emberrel, ha ő maga számolhat be saját magáról, élményeiről, úgy láttathatja magát és olyan formában, ahogy az ő szeretné. Jelen pillanatban mindenkinek megvan az eszköze és a lehetősége arra, hogy saját maga irányítsa a róla szóló információkat. Ha nem teszi, akkor majd mások teszik meg helyette. Viszont az is elfogadható, ha valaki ilyenformán egyáltalán nem akar a közösségi média részévé válni, de ahogy említettem, akkor neki el kell fogadnia: mások írják meg az ő sztoriját és azt már nem lehet, vagy csak nehezen, kontroll alatt tartani. Ráadásul olyan platformokról beszélünk, amelyek egy idő után saját értékesíthető felületté válhatnak. 


- Aki kimarad, őt mennyire könnyű vagy nehéz menedzselni?
- Egyfelől egyel kevesebb felületre kell figyelni, ugyanakkor azt látni kell, hogy ez egy csatorna, erős eléréssel, tehát fontos a professzionális kezelése.


- Azt értem, hogy kevesebb a figyelmet igénylő felület, de a cél nem az, hogy ő ismert legyen? Hogyan tudna kellő mértékben a köztudatban lenni, ha legfontosabb online felületeken nincsen jelen? A hír- és tartalomfogyasztók jelentős része itt érhető el.
- Ez igaz. De az is megtörténik, hogy adott esetben olyan produktum előállításában vesz részt az ügyfél, aminek van közösségi médiás vetülete is, ami így már megjelenést generál.

- Hogyan látod a televízió jövőjét, mik a legfontosabb - nem műszaki, hanem tartalmi - kihívások?
- A nemzetközi trendeket is figyelembe véve az látszik: az jöhet ki nyertesen ebből a versenyből, aki valamilyen formában meg tudja fogni a fiatalokat és le tudja őket ültetni a képernyők, vagy a saját tartalmaik elé. Kérdés persze, hogy ezt milyen platformon teszi. A fiatalok tartalomfogyasztási szokásai erősen különböznek a hagyományosan vett televíziós szokásoktól, a digitális tartalom és a digitalizáció pedig egyre erősebben érvényesül majd. 


- Tényleg ennyire a fiataloké a jövő? Mi a helyzet az idősebb korosztállyal?
- Ők jelen pillanatban is tévéznek.


- Az tudom. De vajon ott is maradnak?
- Ők még - a kivételek ellenére is - kevésbé használják az új platformokat. A televíziók szempontjából abban nagyon tudok hinni, hogy az unikális tartalmaké a jövő és a tévék el is mozdultak ebbe az irányba. Olyan tartalmakról van szó, amelyeket máshol nem lehet megnézni és elérni, olyanokról, amitől az az érzése az embernek, hogy ha nem nézi meg, akkor kimarad valamiből, kimarad az élményből. Egy sportközvetítést, egy show-műsort vagy egy saját gyártású sorozatot muszáj ott és akkor megnézni. Ott, abban a pillanatban ad élményt, amit később nem lehet pótolni. Ezek mellett persze egyre nagyobb tért hódítanak a rövid tematizált, online tartalmak, amelyek egyre szélesebb körben nézettek és ez ellen nem nagyon lehet mit tenni. Be kell szállni a játékba. Aki lemarad, az kimarad.

- Nőként, anyaként hogyan menedzseled a mindennapjaid? Az előző pozíciód és a mostani is teljes ember kíván.
- Nagyon erős logisztikával. Közhely, de igaz: az ember szeretne megfelelni az élet minden területén, s ebben az esetben teljesen mindegy, hogy az illető férfi vagy nő. Persze elgondolkodtató az a helyzet, amikor az ember egyedüli nőként ül egy üzleti tárgyaláson öt férfi felsővezetővel. És igen, az is biztos, hogy anyaként is szembe lehet kerülni olyan helyzetekkel - beteg a gyerek, el kell menni érte iskolába - amit meg kell oldani ott és akkor. De mindig szerencsém volt, mivel mindig olyan vezetőim voltak, akik ezt értették és elfogadták. Az is igaz, hogy ebben a szegmensben dolgozva vannak olyan esték és hétvégék, amikor dolgozni és utazni kell, de nagyon erősen támogat a családom. Sokszor tudjuk úgy alakítani, hogy a családom velem tudjon jönni az eseményekre. A férjem mindenben segít, s készséggel végig hallgatja a napi agymenéseimet is. Nagyon fontos, hogy az ember meg tudja tartani az egyensúlyt. Viszont 2017-et írunk, amikor az ember sok mindent meg tud oldani a mobiltelefonjáról is. Kevés olyan szituáció jöhet, amit a távolból ne lehetne koordinálni.


Lippai Roland

 

Újságíró, szerkesztő, blogger. A Figyelő gazdasági hetilap társadalom rovatát vezette, azt megelőzően közel egy évtizedig a Magyar Nemzet Online újságírója, ...