A prezentáció hallatán sokaknak még mindig az ugrik be, hogy a valaki felmegy a színpadra vagy kiáll a katedrára és szépen végig pörget a hallgatóság-nézősereg elött egy százhúszdarabos ppt-t. Ki ne aludna el vagy szívná a fogát, hogy ilyesmivel rabolják a drága idejét? Akkor viszont milyen s hogyan is kell megtartani egy igazán tökös és izgalmas prezentációt? Erre és még sok más kérdésre adott választ a Budapesten a Digitális Akadémia keretein belül megrendezett Cicerók és Cicerinák elnevezésű konferencia.

Ismerd meg!
Nemes Orsolya előadásában azzal indított: mindenki tud jó prezentációt készíteni, ám annak komoly alapkövetelményei vannak. A generációkutató szerint az előadó akkor lehet sikeres, „ha pontosan tudja, hogy kinek beszél és mit is akar mondani”, s az sem árt, ha a szónok felkészülten áll bele abba a bizonyos tizenöt percbe. „Prezentációt készíteni anélkül, hogy végig gondolnánk, hogy kik ülnek a közönség soraiban, az lényegében olyan, mintha a szerelmeslevelet úgy címeznénk, hogy »valakinek«” – árnyalta a helyzetet Nemes Orsolya. Saját sztorit is hozott, eszerint egyszer vele is megesett, hogy miközben az előzetes tájékoztatás alapján egy 30-40-es korosztály előtt kellett előadást tartani, a közönség sorait húszéves fiatalok töltötték ki. Az elkészített prezi viszont nem rájuk volt szabva, így a kutatónak nagyjából két perce volt arra, hogy áthangolja az előadását és a fiatalabb korosztály számára is érdekessé tegye.

Közönségelemzés: két perc a kínos tizenöt helyett
A lényeg, hogy ha meg akarjuk kímélni magunkat – és persze a hallgatóságot is – a kínos pillanatoktól, akkor érdemes két percet szánni az úgynevezett közönségelemzésre. Nemes Orsolya szerint nagyon pontosan végig kell gondolni, hogy kik ülnek a közönség soraiban, miért is vannak ott, mi a legnagyobb félelmük, mik lehetnek azok a kérdések, amelyek az adott témában felmerülhetnek bennük.

Sztereotípia: nem. De igen!
A generációs sztereotípiákat le kell bontani, de ezek bizonyos helyzetekben viszont éppen hogy segíthetnek eligazodni a kommunikációs útvesztőben. Csak egy példa a kutató szavaival: nem igaz, hogy nincsen olyan baby boom-er, aki nem tudja használni a modern technológiát, ahogyan az sem, hogy minden Y-generációs fiatal csak az inspirációt tartja szem előtt.

Generációs kisokos:

• Veterán generáció: 1925-1945
  
• Baby-boom: 1946-1964
  
• X-generáció: 1965-1979
  
• Y-generáció: 1980-1995
  
• Z-generáció: 1996-2007
  
• Alfa-generáció: 2010 után

Tehát adódik a kérdés, hogy a különböző generációkhoz miképpen szóljunk, milyen eszközökkel éljünk, hogyan kössük le a figyelmüket. Nemes Orsolya ebben az erdőben vágott rendet.

A baby-boomerek: Ők azok, akik már régóta a pályán játszanak, hierarchikus világban és szervezeti kulturában szocializálódtak, az információ fentről lefelé terjedt, az ismereteiket a tanároktól és a könyvekből szerezték, az internet adta szabadság még nem volt meg számukra. A szakértelem mindig fontos, ám az ő esetükben kiemelt szereppel bír. Mivel hatalmas tapasztalat van mögöttük, az az előadó, aki az „elment mellettetek a világ” - attitűddel közelít feléjük, rossz fát tesz a tűzre. Problémát jelent, hogy miközben a tévhitekkel ellentétben e generáció is éhes az újdonságokra, az előadók nem mernek számukra újat mondani.

X-generáció: Napjainkban ők vannak vezető pozíciókban. Esetükben akkor válik királlyá egy előadó, ha rögtön a lényegre tér, mert az X-eseket nem érdekli a sallang. Az időhatékonyság jegyében tényekre, konkrétumokra, példákra szomjaznak. „Ne rabold az idejüket!”

Y-generáció: Abszolút a lényeget kell nekik adni, mert sokak szerint ők a leginkább „bullshit szenzitívebb generáció”. Elsősorban inspirációra van szükségük, mert minden hallott dolognak utána néznek, mindent felkutatnak. Mivel a vizuális kultúrában és a TED-beszédeken szocializálódtak, a letisztult diákat kedvelik. Külön szuper, hogy az előadáson felvetett témák kivesézését velük lehet folytatni akár a Facebook-on, akár valamilyen online fórumon.

Z-generáció: Ők eredetiségre vágynak, márkaorientált világban nőttek föl, mindig újat akarnak látni. Fontos, hogy az előadó perspektívát mutasson számukra, hiszen e generáció tagjai vagy pályakezdés előtt állnak, vagy éppen az út elején járnak. Esetükben csak az érhet el sikert, aki képes újat mutatni számukra, s mivel egy transzparenciához szokott generációról van szó, az őszinteség alapmotívum náluk.

Tehát a legfőbb üzenet az, hogy nem szabad megspórolni a közönségelemzést; mindig tudni kell, hogy kik ülnek a teremben, mi érdekli őket, hogyan lehet őket inspirálni. Itt a „lustaság nem fél egészség”, hanem bukás és sikertelenség.

Követsd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!