A kínai médiabefolyás és a Budapesten élő tibeti menekültek

Kína teljes erővel terjeszkedik a média területén is. És nem csak pénze van erre, áldozni is kész a cél érdekében.

A kínai hatalom közvetlen és közvetett eszközökkel egyaránt igyekszik terjeszkedni a világban, befolyását érezhetően növelni akarja a média területén is – derült ki az idei Média Hungary-n elhangzott: A kínai média térhódítása című előadásból. Sükösd Mihály médiakutató belülről és mélyen ismeri a témát: jelenleg a Hong Kong Egyetem Újságírás és Média Központjának a docenseként dolgozik.

Kínának pénze is van arra, hogy növelje médiabefolyását. Miközben a nyugati világban a globális médiára szánt támogatások összege a válság miatt mérséklődik, Peking 2009-ben 6,6 milliárd dollárt (!) költött nemzetközi médiahálózatának kiépítésére. A folyamat töretlen, a stratégiai célja változatlan: a nyugat média globális, elsősorban műholdas hegemóniájának a megtörése (ami eddig az Al-jazeera-nak sikerült csupán). Fontos cél a saját értékeinek megjelenítése, gazdaságának, politikájának támogatása, az úgynevezett „soft” diplomácia hatékonyabbá tétele.

Mindezt persze ma már sokkal kifinomultabb eszközökkel végzi Peking. Világszerte zajlik a helyi jelenlét megteremtése. Az állami média irodákat nyit, elsősorban Dél-Amerika, Afrika és Ázsia jelentik a célpontot, de hosszabb távon az Egyesült Államok és Európa is számíthat kínai médiairodák megjelenésére. Egyre több helyen sugározzák már a CNN vizuális megoldásai mintájára összeálló, multikulturális bemondókkal operáló CCTV International adásait; a Sin Hua hivatalos hírügynökség globális televízió-rendszer hoz létre; a China Daily-nél egyre több nyugati újságíró dolgozik – s ez csak pár példa a közvetlen terjeszkedésre.

Ennél kevésbé látványos, ám nem kevésbé hatékony a közvetett kínai terjeszkedés. Itt a legfontosabb eszköz a tartalom befolyásolása, például úgy, hogy ingyenes tartalmat biztosítanak a partner-televízióknak a fejlődő világban. A hosszú távú kapcsolatépítés egyik hatékony eszközének tartják Kínában, hogy újságíró látogatásokat szerveznek és finanszíroznak. Ezen túl sokszor állami segítséggel nyernek tendereket kínai cégek, például internetes gerinchálózatok, mobilhálózatok kiépítését afrikai országokban. Ez is a támogatások egyfajta konvergálása, amelynek célja a kínai befolyás növelése. Az is előfordul, hogy antennarendszereket ajándékoznak autoriter kormányoknak, amelyek ezt később egyéb módon hálálják meg.

A politikai és gazdasági, valamint a médiatámogatás egyvelegének kiváló példája Dél-Afrika. Desmond Tutu dél-afrikai püspök születésnapjára ugyan meghívták a dalai Lámát, ám kínai nyomásra nem kapott vízumot a Nobel-békedíjas meghívott. De ennél közelebbi példát is említett Sükösd: a kínai miniszterelnök-vezette küldöttség 2011-es budapesti útja alatt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) berendelte a magyar fővárosban élő tibeti menekülteket rutinellenőrzésre, ezzel igyekezve megakadályozni azok tüntetését.

A kínai média tegnap és ma

Nyolcvanas évek: államkapitalista/bürokratikus kapitalista/piaci leninista rendszer jön létre azáltal, hogy a gazdasági reform megjelenik a médiában is: a párt teljes kontroll alatt tartja a médiarendszert, de a médiaszervezetek, -vállalatok már erősen függnek a piaci bevételtől.

Kilencvenes évek: megfogalmazódik a stratégiai cél: olyan dollár milliárdos, a nemzeti piacon egymással versengő médiacégek létrehozása, amelyek a világpiacon a globális nyugati csatornákkal, például a CNN-nel is versenybe tudnak szállni; ennek érdekében a párt konglomerátumokba, nagy médiaszövetségekbe szervezi a médiát;

Kétezertől: médiapluralizmus kínai módra, nagy területi centralizáció, nemzeti jelleg kevésbé hangsúlyos; közvetlen és közvetett terjeszkedés a világban; tartalom felett továbbra is teljes a pártkontroll, kereskedelmi tevékenységek piaci kontroll alatt, médiacégek jelentős része már a tőzsdére került.

A kínai média globális térhódítása.

Előadó: Sükösd Miklós (Hongkongi Média Egyetem)