Placebotól a személyes márkáig

Placebotól a személyes márkáig
Karizma. Pozitív jelentéstartalmú szó. Stratégiai és taktikai eszköznek is kiváló, de mindenekelőtt személyes márkánkat építhetjük vele, ráadásul fejlesztése lelki gondjainkra is remekül használható.

Vajon miért mostanában értékelődnek fel az érzelmekkel foglalkozó tanulmányok, és kerül előtérbe az egymásra való hatás eszközeinek vizsgálata, elemzése? Tán egy kicsit belefáradtunk a rohanásba, a lökdösődésbe. A társadalom „lélekingája” most más irányba lendült ki. Eljött, vagyis felerősödött az individuumok új korszaka.

Üvöltő kommunikációs zajban élünk. Hogy Aczél Petra szavaival éljek: óriási a kommunikációs bioszféra szennyezettsége. Rohanunk, meg sem élve perceinket, napjainkat, feladatainkat; csak kipipáljuk őket: „na, ez is megvolt”.

Ezt a mind gyakoribb idegeskedést, kapkodást megérzik a körülöttünk lévők; az auránk pontos jeleket küld róla a környezetüknek. Mindenki „leveszi” - ha nem is feltétlenül tudatosan -, így hatunk egymásra. Bulvároson fogalmazva: egymást hülyítjük. Mindennek van következménye. Ez alapján ítélkeznek az emberek, ítélkezünk egymásról, majd akaratlanul is pletykák indulnak. Mi pedig kiborulunk és nem értjük, miért ilyen „gonoszak” egyesek.

Ne feledjük, hogy az ítélkezők is emberek: tévednek, és épp olyan feszültek, idegesek, mint mi; éppúgy lelkük van, mint nekünk. Minden összefügg és a végén összeadódik. Torz tükrök alakulnak, mi pedig azokban látjuk magunkat és másokat.

Tetszik, vagy sem, de tény, hogy az emberek jobban adnak a látszatra, mint gondolnánk vagy szeretnénk. A külvilág felől érkező ingerek 60-80 százalékát vizuálisan fogadják be és ez alapján is ítélkeznek. Tanuljuk meg kontrollálni azokat a jelzéseket, amiket másoknak küldünk! Lassítsunk! (Én még nem láttam általam karizmatikusnak gondolt embert kapkodni.) Tanuljuk meg kezelni a környezetünket! A megoldás legtöbb esetben a mi kezünkben van.

A karizmatikusság egyértelműen tanulható és fejleszthető. Sokaknak eleinte gyakorlás és akaraterő kell hozzá, de egyáltalán nem lehetetlen. Mi az én karizmám, és hol van? Ha jól tudom kezelni, sok mindenben tud segíteni. Megtanulhatom kezelni, irányítani saját magamat, és akár a körülöttem lévőket is. Mint egy hangszer, amivel „zenélek”, magamon és a körülöttem lévő embertársaimon.

Erről jut eszembe: amikor zongorázni tanultam, a tanárom azt mondta: azért kell megtanulnom 150 százalékosan játszani, hogy amikor majd élesben zongorázom, akkor már csak magamat kelljen átadni. Valahogy így van a karizma tanulásával is.

Elsajátítása után képessé válunk arra is, hogy karizmánkat tetszés szerint irányítsuk, ki- és bekapcsoljuk. Jó példa erre az ismert Marilyn Monroe metrós fotózása. A történet szerint akkor vették észre, hogy ottan van az utcán, amikor Ő „bekapcsolta” a karizmáját, addig „szürke” maradt.

A karizmára szükségünk van. Karrierünk és nyugalmunk érdekében egyaránt. Véleményem szerint a karizma megléte hétköznapi lelki bajaink orvoslására is alkalmas. Hiszen ha azt érezzük, hogy tudunk másoknak jókat mondani, és hallgatnak ránk, az visszahat a lelki életünkre is, magabiztossá tesz.

24 éve szervezek konferenciákat. Szerencsés vagyok, mert rengeteg embert sikerült megismernem. Előadók, szakértők, üzleti partnerek stb. Voltak/vannak köztük nagyhangúak és csendesek, magabiztosak és „ál-magabiztosak”. Voltak, akik a rettegést és a félelemkeltést választották kapcsolataik irányításának eszközéül, és voltak olyanok, akik pozitívan, őszintén mosolyogtak. Tudjuk, melyiküknek lesz tartósabb a követőtábora. A rettegéskeltőket meghagyom másnak, a bizalmat adók pedig akarva-akaratlanul többször jutnak az eszembe, többször keresem. Jó a környezetükben lenni, jól hatnak, befolyásolnak, felszabadítanak a szó legnemesebb értelében.

A kapkodásról és a karizma nélküli emberről jut eszembe: sosem értettem azokat az embereket, akik az előadásuk előtt az utolsó pillanatban, kapkodva alakították, vagy fejezték be előadásukat. A prezentációt pedig nem segédeszköznek, hanem nyílt puskának használták. Ilyenkor már csak a nárcizmusukra építhetik karizmájukat.

A karizmatikus előadókról és partnerekről szubjektíven, a saját tapasztalataim alapján:

A karizmatikus ember alázatos a közönséggel és önmagával szemben. Nem önmagáról beszél, hanem a közönségét szolgálja.

A karizmatikus ember még a legbonyolultabb dolgokat is röviden, egyszerűen tudja megfogalmazni. Könnyen átmegy a mondandója.

A karizmatikus ember is ember. Esendő, netán büszke, vagy hiú. Hibázik ő is, de felvállalja és kezelni tudja.

A karizmatikus embernek elég két percet a színpadon jelen lenni, és így is többen és mélyebben emlékeznek majd rá, mint arra, aki a színpadra lépés előtti percekben fejezte be az előadását.

A karizmatikus ember játszik (zenél) a közönséggel. Megteheti, sőt az emberek igénylik. Vele szeretnének lenni, követni akarják.

A karizma remek „takaró” lehet, ahogy azt Soma írja.


A karizma a hátunk mögött él meg igazán és egyfajta pajzsként is védi gazdáját. Ne feledjük: a karizma és a pletyka szeret összekapcsolódni.

Sok emberrel találkozom és hallok tőlük jobbító szándékú észrevételeket, kritikákat. A pozitív jelzőket szinte mindig a karizmával rendelkező előadókról mondják. Ennyi.

Bolya Imre! Ez a könyv jó időben, jól kiválasztott, kiváló karizmatikus emberekkel készült. Többségük már járt, előadott nálunk, és mindig a győztesek közé tartoztak. Tudatosan használták karizmájukat; jól adagolták az olyan „fűszereket” is, mint amilyen például a humor, a harsányság, vagy éppen a csend.

Tanuljunk a példájukból! Vigyázzunk a rólunk kialakult képre, a karizmánkra.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Csermely Ákos

Producer, konferenciaszervező, álmodozó.Életpálya évszámokban, utána meg a sztori1981–1996 Magyar Televízió (Külpolitikai Főszerkesztőség, TV2, Kisebbségi és Határontúli Szerkesztőség) 1990–1996 …