Képezzünk, de okosan álmodozókat!

Melyik az eredményesebb, ha egy rendszer üzleti álmodozókat képez vagy ha szakembereket? Valószínűleg együtt a leghatékonyabb, de álmodozók nélkül vélhetően nem fejlődnénk egy tapodtat sem.

Ma már az emberiség fele meg tudja termelni mindazt az árut és szolgáltatást, ami akár 10 milliárd embernek is elegendő. Ez azt is jelenti, hogy az emberiség felének „nem jut kapanyél”, de még ha adunk is a kezébe, az nem igazán viszi előre a világot. A helyzetre az egyik választ az üzleti gondolkodók és csapataik adhatják.

Casanova, Steve Jobs, Anka Márton, a sarki pék – hogy mi a közös bennük? Az, hogy mindannyian álmodozók, pontosabban, üzleti gondolkodók, intellektuális kalandorok, akikkel kapcsolatban csak egy dolog bizonyos, de az mindig: valamit kitalálnak, s a tudásukat konvertálva azt sikerre is viszik. Casanova párizsi száműzetése alatt megszervezte és sikerre vitte a párizsi lottót, Steve Jobs kitalálta, hogy az emberek gomb nélküli telefont szeretnének, Anka Márton hazafias ambícióból kiindulva vitte cégét a NASDAQ-ra, a sarki pék pedig pontosan egy olyan kenyeret fejlesztett ki, amilyenre a fogyasztók vágytak. Közös bennük, hogy egyfajta boldogságportfoliót vagy azok elemeit hozzák létre. Olyan dolgot találnak ki ami aztán később megváltoztatja az egész üzletet. A modern gazdaság nem is szól másról, mint hogy komplett boldogság csomagokat próbál szállítani és kielégíteni, a játékipar és a filmipar egyébként is már régóta ezt teszi, de a vállalati felelősségvállalás is erről szól, s ez egyre inkább normális üzleti tevékenységgé válik a vállalatok körében.

A modern gazdaságban ezek az üzleti gondolkodók alapjaiban befolyásolják az üzletmenet alakulását. Olyannyira, hogy a világgazdaság hozzáadott értékének egyre nagyobb arányát adják ezek a szerzői jogokon alapuló ágazatok. Jelenleg súlyuk – becslések szerint – 10-15 százalék lehet, ám hamarosan meg fogja majd haladni az 50 százalékot is – idéz tanulmányokból Mérő László.


A matematikus, aki jelenleg az ELTE Gazdaságpszichológiai Központjának professzora, a Darwin’s Marketing Evolution munkatársa – Siófokon, a Média Hungary 2012-n elhangzott előadásában – arra figyelmeztetett, hogy azon országok lesznek a válság nyertesei, amelyek a legjobb üzleti gondolkodókat tudják csatasorba állítani. Az üzleti gondolkodó mellé persze tömegesen kellenek a háttérszakemberek, akik a megvalósításban segédkeznek. Ezt egy példán keresztül érzékeltette: ma már minden legális iPhone Kínában készül, s minden darab után 50 százalék Royaltit kap az Apple. Nem az volt az üzleti gondolkodó, aki kitalálta, hogy az ázsiai országban gyártassák a telefont, nem az, aki ezt leszervezte, s nem is az, aki a technológiát a kínai lehetőségekhez szabta – az volt az üzleti gondolkodó/álmodozó, aki magát a történetet kitalálta. Nevezetesen azt, hogy az emberek egy jelentős része ilyen telefonra vágyik majd.

Ebben a megközelítésben is érdekes és megszívlelendő, amit Mérő a magyar felsőfokú oktatásról vall. Mint mondja, sokszor hallani, hogy kevesebb álmodozót, ugyanakkor több szakembert kellene képezni. Ám az a helyzet, hogy ha ez megvalósulna, akkor nagy valószínűséggel „sikerülne” felsorakoztatni Magyarországot a válság utáni „lúzer országok közé”. Ahol több az üzleti gondolkodó, több a lehetőség is. Ezért szerinte ideje lenne a képzést megfelelő irányba terelni. Ha ugyanis a világ GDP-jének a felét az álmodozók és az őket kiszolgáló fejlesztők és gondolkodók fogják megtermelni, akkor Magyarországnak is lépni kell. A boldogság ára most a válság utáni helyzetben nem más, mint, hogy „képezzünk, de okosan álmodozókat” – állítja Mérő László.