Életek, amelyekbe ″nem fér be″ az ima

Életek, amelyekbe ″nem fér be″ az ima
″Ebben a rohanó korban nagyon sok mindenre nem jut időm. Felelős vagyok másokért. Az életem már megtelt azzal a rengeteg dologgal, amelyekre az egyre bővülő kapcsolatrendszerem kötelez engem. Rengeteg az input. Rengeteg az információ. Rengeteg elvárásnak kell megfelelnem.″

Ebben a kegyetlen és egyenlőtlen korban én álmodni sem tudok mindarról a jólétről, amelyet másoknak készen adtak - írja Csermely Péter legújabb posztjában. Minden energiámat felemészti, hogy megszerezzem a legfontosabbakat saját magamnak és legalább azoknak, akik közvetlenül rám vannak bízva. Felelős vagyok értük. Kétségbeesetten kutatok a lehetőségek után, de valahogy kicsúsznak a kezeim közül. Közben egyre jobban szorít a szűkség. A felelősségek és kötelezettségek egyre inkább körbezárnak. Senki sem segít. Elmennek mellettünk. Ránk sem néznek. Sőt: fenyegetnek. Engem és a szeretteimet is. Rettegünk. Menekülnénk, de nem tudunk. Nem hagynak. Képtelenekké is váltunk rá. Félek attól, hogy egy idő után belefásulok a küzdelembe. De még több erőfeszítés kellene, hogy megmaradjunk. Pihennem kellene. De nem jut rá sem időm, sem lehetőségem. Megvan nekem a magam baja. Hagyjanak engem békén olyan világokkal, amelyről nem is tudok. Bőven elég a számomra ez a világ, amelyben sajnos élnem kell.

Ebben a rohanó korban nagyon sok mindenre nem jut időm. Felelős vagyok másokért. Az életem már megtelt azzal a rengeteg dologgal, amelyekre az egyre bővülő kapcsolatrendszerem kötelez engem. Rengeteg az input. Rengeteg az információ. Rengeteg elvárásnak kell megfelelnem. Ha nem lépek azonnal, lemaradok. Közben egyre több mindenem lesz. Amit már megszereztem, az újabb felelősséget és újabb kötelezettségeket ró rám Az új élmények, új kapcsolatok és új tárgyak tömkelegében elfásultam. Kiégtem. Pihennem kellene. Használni is akarom már végre mindazt, amit megszereztem. Annyi szállal kötődöm ehhez a világhoz már, ami bőven elég. Túl sok is. Megvan nekem a magam baja. Hagyjanak engem békén olyan világokkal, amelyről nem is tudok. Bőven elég a számomra az is, amiről tudom kell. A poszt itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!



Címkék: csermelyblog