Magamon teszteltem le, hogy milyen az élet okos kütyük nélkül

Magamon teszteltem le, hogy milyen az élet okos kütyük nélkül
Néhány hete arról írtam cikket, hogyan tudjuk csökkenteni az okos eszközeink használatát, hogyan tudjuk növelni a digitális detox állapotát az életünk számos területén. Mivel az ötleteket összeszedni és leírni könnyű, úgy gondoltam nagyobb kihívás, ha ki is próbálom, milyen lenne az életem a kütyüim nélkül. Azt kell, hogy mondjam, érdekes élmény volt…

Mivel hosszabb időt nem tudtam megengedni magamnak munka, email-ek, kötelező kommunikáció miatt, így úgy döntöttem, egy napig fogom tesztelni magam, hogyan bírom ki a telefonom nélkül. Előre kijelöltem azt a napot, amikor úgy éreztem, a távoli környezetem tud egy kicsit nélkülözni, és nem lesz gond egy azonnal meg nem válaszolt email-ből. Előző este csekkoltam utoljára a telefonom, aztán aludni mentem. A másnap egészen furcsa volt. Mondom is miket tapasztaltam.

1. Több időm lett
Igen, igen, ezt sokan mondják, hogy ha elhagynánk a kütyüinket, több időnk lenne. De ez a klisének számított mondat félelmetesen igaz. Azt az időt, amit eddig a telefonom nyomkodásával töltöttem (értsd: nem az az idő, amikor fotózol, ügyet intézel, dolgozol stb, hanem amikor céltalanul görgeted az Instát, Facebook-ot), most másra tudtam használni. Például olvastam, megszakítás nélkül. Nem szakította félbe a gondolatmenetemet a Messenger csipogása, nyugodtan tudtam koncentrálni egy adott dologra, hosszabb időn keresztül. Elmentem sétálni, olyan igazi, hosszú sétára, amikor te vagy és a természet. Ez pedig magával hozta azt, hogy teljességgel megéltem a pillanatokat és az előttem zajló eseményeket.

2. Többet beszélgettem
Eddig észre sem vettem, hogy a telefon mennyi időmet veszi el más embertől. Ezen a napon rengeteget beszélgettem a körülöttem levőkkel, sokkal mélyebben, mint a „hogy vagy, jó napod volt?” , „köszi, minden rendben” párbeszéd. És mivel nem néztem TV-t, nem filmeztem, így ez az idő is erre lett fordítva, például hosszabb ideig ültünk a vacsora után az asztalnál, megbeszélve és kikérdezve egymást, mi történt a másikkal aznap.

3. Nem nehezedett rám nyomás

Ez volt a legfelszabadítóbb része a próbának. Nem éreztem azt, hogy meg kell osztanom a „többiekkel” a napom fontos és jó részeit. Amikor elmentem sétálni nem kellett szép fotót feltöltenem Instára, nem éreztem nyomást, hogy mindenképp kell egyet készítenem, mert ma úgysem tölthetem föl. Nem kellett hosszú üzenetben leírnom a napom vagy a gondolataimat egy barátnőmnek, inkább felhívtam, és találkoztunk személyesen. Lehet, ez máskor eszembe sem jutott volna, mivel jaj, erre nincs idő, gyorsabb leírni. De nem ma.

4. Nem kaptam teljesen felesleges információkat
Mivel nem pörgettem a social media felületeket, nem jött velem szembe teljesen felesleges és számomra teljességgel érdektelen információ rengeteg, amelyekkel amúgy nap, mint nap, minden percben találkozunk. Ezek a plusz információk leterhelik az agyat, mert hiába nem érdekel minket, látjuk, elolvassuk a címet, felesleges jeleket küldünk az agynak. Észre sem vesszük, de lefárad, pedig ezt az energiát másra is fordíthatnánk.

5. Hiány
Igen. Hiányzott. Nagyon is. Főleg a zene, mivel naponta sokat szoktam zenét hallgatni: fülessel útközben, otthon hangosan. És persze nem leszek álszent, a közösségi oldalak is hiányoztak, mivel megszoktam, ha esetleg várnom kell valahol vagy tömegközlekedek, akkor előkapom, és nézelődök. Néhányszor elő is vettem a telefonom, majd azzal a mozdulattal tettem vissza a táskámba. Számomra is ijesztő volt, hogy hányszor ütött be az az érzés, hogy na, most szívesen telóznék, csak végig görgetném az Instát, mi történt ma a világban. De nem tettem. A reflex mozdulatokat néha kontrollálni kell. Ez is kőkemény tudatosság és önszabályozás.

+1
Mivel így nem volt közvetlenül velem egész nap a telefonom (nem volt végig mellettem, pl. a zsebemben), nem sugározta a testemet, így egy kicsit az egészségem megőrzéséhez is hozzájárultam.

Természetesen ezt nem lehet életmód szinten fenntartani, ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy a telefonunk nélkül már nem tudunk élni, mivel mindent azon és arról intézünk. Nem is kell végérvényesen és 100%-osan likvidálni az életünkből, csak próbáljuk meg csökkenteni a használatuk mennyiségét és növelni a használatuk minőségét. Maga a telefon, az okos eszközök nem ördögtől való szerkezetek. Sőt. Csak tudnunk kell használni őket. Mindent lehet, csak mértékkel és tudatos odafigyeléssel.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Maurer Fruzsina

Maurer Fruzsina vagyok, 21 éves gyakornok. Idén a második évemet fejeztem be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció – és médiatudomány szakán. Az szakosodásnál a multimédia ...