Van egyrészt a tankönyvbe való, előírás szerű közösségi marketing, amikor közösséget építünk, bevonjuk a célcsoportot a termékek kialakításába és a márka építésébe.

Két oldalú kommunikáció, elköteleződés, vírusos terjedés, ösztönzés nélküli ajánlás, márkaszeretet. Nagyjából ezek itt a hívószavak. Lehet itt is hirdetést és nyereményjátékot használni persze, sőt valószínűleg kell is, de a dolog motorja a közösség összetartása.

Mondhatnánk azt, hogy így kell csinálni minden cégnek.

De be kell látni: mindenkinek nem lehet. Egyrészt mert nagyon nehéz, nagyon sok munkát, és már-már speciális képességeket is igényel ez a fajta jelenlét. Erre pedig ritkán van idő, energia, pénz és tapasztalat.

Másrészt ez sok márkánál, sok iparágban vagy cégben ez gyakorlatilag nem valósítható meg. Éppen ezért nem is kell mindenkinek, mindenáron ezt erőltetni.

A második típusú közösségi marketing az, amikor a cég igyekszik az erőforrásokhoz képest elég jól kommunikálni, elég jól aktivizálni a célközönséget, de ez mellett a közösségi hálózatok (itthon általában a Facebook) hirdetési megoldásaira is erősen épít.

Kérdések és válaszok, hozzászólások, elsősorban reklámmal támogatott terjesztés, márkaismertség növelés, adatbázis építés, közösségi promóciók. Ezek a kulcsszavak ebben az esetben.

Ez az, amit minden cég meg tud csinálni, ha megfelelően felkészül, és megfelelő mennyiségű erőforrást tesz a dolog mögé.

Van egy harmadik út is, amit általában a kényszer szül.

Ezt akkor használják a cégek, ha az iparág vagy az erőforrás korlát miatt nem tudnak jelen lenni a közösségi felületeken, de szeretnék kihasználni az összegyűlt személyes adatokban rejlő reklámozási erőt.

Célzás, megjelenés, átkattintás és (jó esetben) konverzió ami ezt a területet vezérli.

Legyünk őszinték!

Az első verzió az, amire mindenki vágyik, de igazából olyan, mint a tervezett terjesztési hálózat nélkül sikert arató vírusvideó. Nagyon ritka.

Sokan szeretnék ezt, be is kerülnek a stratégiába a jól hangzó és trendi kifejezések, de be kell látni, ezt elérni rendkívül nehéz.

Sokaknak lehetetlen, néha kár is törekedni rá.

Ugyanakkor a másodikkal és a harmadikkal sincs gond.

Egyszerűen minden cégnek ismernie kell a korlátait, a céljait és a lehetőségeit, majd ki kell választani, hogy melyik utat követi.

Egyik sem szégyellni való, és egyiket sem érdemes erőltetni, ha az nem illeszkedik a céghez vagy az iparághoz.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!