„Ha nem posztolod, meg sem történt”

„Ha nem posztolod, meg sem történt”
Csönd van. Madarak csicseregnek, a patak lassacskán csordogál melletted, kortyolsz egyet a behűtött roséból, miközben hallgatod a barátaid csacsogását. Milyen idilli kép. De valami hiányzik. Mi is? Ja, igen. A telefon. A facebook. A Spotify. Hogy posztolhasd ezt az ,,Instagram típusú” pillanatot. Tényleg ennyire szörnyű a helyzet? A valós pillanatokat már nem tudjuk megélni technika nélkül?

Felmérések bizonyítják, hogy napi 80-szor csekkoljuk a telefonunkat, a laptopot, tabletet és más elektronikus kütyüt pedig még számításba sem vettük. Hogy tudott ekkora befolyást szerezni az életünkre a technika? Miért mi függünk tőle? Nem úgy volt, hogy a telefonunk van értünk?

Természetesen megkérdőjelezhetetlen a sok pozitívum és segítség, amit a hétköznapjainkba csempésznek ezek az eszközök. De mint minden mást, ezt is ésszel kellene használni. Hiába van a kezünkben a „mindent megoldó” mobil, sok esetben többet árt, mint használ. A koncentrációnkat és figyelmünk minőségét rombolja, sokkal könnyebben elkalandozik a figyelmünk, stresszesebbek leszünk, felszínesek. Erre a legegyértelműbb példa, hogy már alig vagyunk hajlandóak olvasni. A hosszabb cikkekre nem tudunk odafigyelni, már pörgetnénk tovább, máshol jár az agyunk.

Pity-pity!!!
Emellett az értesítések könnyedén kizökkentenek az éppen aktuális tevékenységünkből. A hang vagy akár a felvillanó led fény is elegendő arra, hogy elvonja a figyelmünket, megszakítva ezzel a gondolatmenetet, a koncentrációt és lassít minket a feladat elvégzésében. És sajnos már-már igazzá válik az a mondás, hogy ,,ha nem posztolod valamelyik közösségi oldalon a fotót, az élményt, akkor meg sem történt”. Ez a felfogás pedig erősen aggasztó, főleg a mai fiatalabb generációkra nézve.

Mit tegyünk ez ellen?
• Ha már észleljük magunkon a függőség jeleit, akkor tényleg el kell gondolkodni és valamilyen új rendszert felállítani. Ha kényszeresen rá- rápillantunk a telefonra, állandóan ellenőrizzük akkor is, amikor nincs rá szükség, tudjuk, hogy úgysem történik semmi, vagy állandóan azon gondolkodunk, hogy mit és hogyan posztoljunk, akkor már függők vagyunk.

• A WiFit csak akkor kapcsoljuk be, ha ráérünk vagy időt szánunk arra, hogy körülnézzünk, mi történt a social médiában. Be lehet vezetni egyfajta rendszert: például csak minden egész órában nézünk rá a közösségi oldalainkra. Ha ennél is nagyobb szigorításra szánnánk el magunkat, repülőgépes üzemmódba is tehetjük a mobilt; ettől még tudunk fotózni és zenét hallgatni anélkül, hogy a külvilág és tőlünk teljesen független (és érdektelen) dolgok megzavarnák az életünket. Ha már itt tartunk, a fotózással is csínján bánjunk. Ha túlzásba esünk, megfeledkezünk arról, hogy a jelenben legyünk, és értékeljük a pillanatot. Van, amit jobb megélni.

• Amire még érdemes odafigyelni, hogy ne zavarja meg a bioritmusunkat a technika. Ha te is abba a kategóriába tartozol, akik még közvetlen elalvás előtt is rápillantanak a mobiljukra, akkor rossz hírem van. A telefon, a tv, laptop, tablet természetellenes fényei nagymértékben nehezítik az elalvást, mivel az agyban azt a téves képzetet keltik, hogy nappal van, így mégsem kéne aludni. Ugyancsak elkerülendő közvetlenül ébredés után a telefonunk után nyúlni. Hagyni kell időt a szervezetnek az ébredésre, hogy felkészüljön az előtte álló napra. A legjobb, ha minimum 30 perccel lefekvés előtt már nem nézegetjük a telefont, és reggel is várunk ugyanennyit. Nem fogunk lemaradni semmiről.

• Ha nagyon elszántak és bevállalósak vagyunk, akkor kipróbálhatjuk a digitális detoxot. A cikk folytatásában leírom, milyen egy teljes napot eltölteni mindenféle technikai eszközök nélkül. Próbáljátok ki ti is!


U.i:Ha nem jelentkezem bizonyos időn belül, lehet, hogy belehaltam az elvonási tünetekbe :)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Maurer Fruzsina

Maurer Fruzsina vagyok, 21 éves gyakornok. Idén a második évemet fejeztem be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció – és médiatudomány szakán. Az szakosodásnál a multimédia ...