Amikor a marketinggurut beszippantja a Facebook

Amikor a marketinggurut beszippantja a Facebook
Más olvasni vagy akár hallani róla és egészen más megtapasztalni a Facebook hatalmát - summázhatnánk Lóránt Gergely reklámszakember gondolatait. A The Guidency ügynökség vezetője sokáig távolt tartotta magát a közösségi oldaltól, ám egy egészen egyedi tartalomcunami egy másfajta gondolkodásra késztette. Interjúnk.

Sokáig csak kívülállóként tekintettem a Facebook-ra" - Lóránt Gergely az Internet Hungary konferencián (szeptember 27-én) beszél majd a nagy találkozásról.

- Az idei Internet Hungary konferencián "Önmagam közvetítem" címmel tartasz előadást. Úgy tudom, hogy valamilyen Facebook-os sztoriról van szó.
- Ez így van. A Facebook-kal való kapcsolatom még nagyon friss, hiszen mindössze 2017. áprilisában hoztam létre saját profilt az oldalon. Az az igazság, hogy nagyon nehezen akartam belemenni ebbe a kapcsolatba.

- Miért?
- Voltak fenntartásaim. A környezetemben élők kapcsán azt láttam, hogy az emberi kapcsolataik kissé átalakultak és némelyikük felszínessé vált. Az élet számos történése a személyes párbeszédek helyett a Facebook-ra és egyéb kommunikációs alkalmazásokra terelődött át. Nekem kommunikációs szakemberként, illetve érzelmes emberként ez nem igazán tetszett. De próbáltam arra is figyelni, hogy megvédjem a privát szférámat, illetve hogy ne kapjon el a közlés-kényszer sem. Úgy látom, hogy sokan az utóbbitól szenvednek a szó jó és rossz értelmében is. De hogy ezt miért csináljuk? Azért mutatom meg magam, hogy többnek érezzem önmagam és mások is pozitívabban ítéljenek meg? Úgy látom, természetesen tisztelet a kivételnek, hogy sokan egyfajta kirakatként használják a Facebook-ot, hogy érdekesnek tűnjön az életük és az identitásukat pozitív kontextusban mutathassák meg, jelezve azt, hogy ők különlegesek valamiben. Ezzel persze nincs is semmi gond, mivel most egy ilyen időszakát éli a civilizált emberiség egy része. Én is beléptem ebbe a „csapatba”. (elmosolyodik – a szerk.)

- Tehát áprilisban regisztráltál. Mi következett ezután?
- Sokáig nem történt semmi. Ismerkedtem a rendszerrel, de persze mivel egy marketingcéget vezetek - igaz, a The Guidency alapvetően egy ATL és kreatív ügynökség -, vannak azért olyan kampányaink is, amelyek digitális felületeken is megmutatkoznak. Végül is arra gondoltam először, hogy magánemberként szakértői üzeneteket közvetítek majd “reklámszakiként” bizonyos óriásplakátok kreatívjait véleményezve. De mégis más irányba indultam. Egy hirtelen elgondolásból, vásároltam három különböző mirelit-ételt egy hipermarketben, majd azt pár perc leforgása alatt el is készítettem: egyfajta one man show-ként felvettem az egészet telefonnal. Ezt az első videót egy nap alatt 700-an nézték meg, persze ebben benne volt a kezdők szerencséje is, ám nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy kilépek ebből a szerepből, nehogy az jöjjön le, hogy valamilyen online főzőműsort indítottam. S itt ugorjunk is egy nagyot: az öcsém esküvője a Balatonon volt még a nyáron és ez volt az apropó arra, hogy új tartalommal jelentkezzek. Így az volt a célom, hogy a lakhelyemtől - ez egy Budapest melletti település - egy hét alatt legyalogoljak a balatonfüredi szállásra. Ez egy közel 140 kilométeres távolság, és mindezt jó negyvenfokos melegben sikerült megtennem. A kezdők lendületével indulva egy rövid videóban felkonferáltam a történetet és a célt, majd elindultam úgy, hogy azt sem tudtam, aznap meddig fogok tudni eljutni és hogy hol fogom tölteni az éjszakát. Itt éreztem meg igazán a Facebook erejét - pedig semmilyen kampányt nem építettem rá -, csak egy átlagos túra néhány napját akartam megmutatni road-movie szerűen. Facebook-ismerőseim egy jelentős része követni kezdett és virtuálisan velem tartottak az úton. Szerethetővé vált az ott megjelent karakterem. Ami ugye én magam voltam attól függetlenül, hogy él bennem egy marketinges-, egy családapa-, egy meditáló Gergő is és még sok minden más. De a “sétáló Gergő” egy új arcát mutatta meg, miközben hoztam azt az őszinteséget, ami az egész életemet jellemzi. A videók nézettsége, a lájkszámok a vártnál is magasabbak voltak, és rengeteg pozitív kommentet kaptam. Arról nem is beszélve: igen meglepett, hogy ennyien követni kezdtek.

- Nyilván tankönyvileg pontosan ismered a folyamatokat, de emberileg részt venni azokban, felismerni, hogy a Facebook milyen hatásos eszköz, mennyire volt - ha az volt - mellbevágó tapasztalat?
- Nem volt grandiózus, de mindenképpen nagy felismerés volt számomra. Elképesztő érzés volt, hogy mennyi embert tudtam elérni és hogy relatíve milyen sokan kezdtek el követni. Előfordult, hogy az egyik településre jó fáradtan beérvén egy órányi keresgélés után sem találtam szállást, így tovább kellett gyalogolnom, mert ugye valahol aludnom kellett. Kitettem egy posztot ezzel kapcsolatban, erre 15 perc alatt négyen is rám írtak a Messengeren különböző lehetőségeket kínálva a problémára. Ez mindössze egyetlen poszt hatása volt.

- Ez mintha cáfolná a Facebook-nak az emberi kapcsolatokra tett hatásával kapcsolatos véleményed, nem? Tele vagy jó tapasztalatokkal.

- A kettő nem ugyanaz. Nem mindegy, hogy adott nap valaki hányszor megy fel a Facebook-ra s hogy az számára mennyire fontos. Sokszor látom azt, hogy az emberek gyakran a személyes találkozások vagy akár telefonbeszélgetések helyett a saját profiljukon babrálnak valamit: a hírfolyamot pörgetik, csetelnek, fotót töltenek fel vagy épp megosztanak valamit, ami persze szintén egyfajta kommunikáció. Csak valóban szükségszerű?

- Tehát inkább a privát élet elsorvadásáról beszéltél?

- Pontosan. Szerintem tudni kell ezt tudatosan használni és felismerni, hogy "mikor vagyok függő". Azt mondani magunknak: eltöltök húsz percet az oldalamon és annyi elég is lesz aznapra. Ráadásul nagyon sok olyan emberrel is létrejöhet kapcsolat, akivel nem is biztos, hogy kellene, vagy épp szükséges. Fontosnak tartom, hogy a minőségi kapcsolatokat - legyenek azok családi, baráti vagy haveri viszonyok – figyeljünk oda rájuk, becsüljük meg. Születésnapodon hiába köszönt fel nyolcszáz ember, ha egyébként abszolút nem jelentesz nekik semmit. Tudják, hogy dolgozol valahol, a rendszer feldobja nekik a dátumodat és nyomnak egy gombot. De maguktól mindez már nem jutna eszükbe. Szerintem a minőségi kapcsolat nem feltétlenül így működik: ha valaki számomra fontos, akkor nem ráírok, hanem felhívom őt telefonon, legyen szó születésnapról vagy bármi másról.

- Te mint friss felhasználó, tudatosnak gondolod magad?
- Abszolút nem. Tisztában vagyok a technikai paraméterekkel, de a Facebook még a mai napig tud újat mutatni és olykor huszonöt-harminc percet is eltöltök az oldalon. Most kezdtem el redukálni ezt az időmennyiséget. Ám igaz az is, hogy nem mindegy, magámemberként-, vagy cégként vagyunk jelen a közösségi médiában.

- Amúgy tényleg úgy tűnik, hogy a felhasználók egy részénél nyoma sincs a tudatosságnak, mintha az önreprezentációnak és a folyamatos jelenlét-kényszernek nem lenne korlátja.
- Ez nem tudatosság, hanem főleg érzelmi intelligencia kérdése. Mindenkinek a saját személyiségéből fakadóan kellene tudnia, hogy mikor mit érdemes megosztania másokkal. Én is tettem már föl az Instagram oldalamra fotót ételről, de ha valaki tendenciózusan mutatja azt meg, hogy éppen abban a pillanatban mit főz, vagy eszik, akkor ott tudat alatt a már említett közlés-kényszer húzódhat meg a háttérben. Ha megkérdezed, hogy “miért teszed ezt?”, akkor lehet, hogy a válasz csak annyi lesz: "csak, mert ettől jól érzem magam".

- Sokan így próbálnak meg begyűjteni olyan dicséretet és elismerést, amit hús-vér mivoltukban valamilyen ok miatt nem kapnak meg?

- Ezzel egyetértek, valamilyen pótcselekvésről lehet szó. Beszélhetünk szakmai- vagy családi elismerés hiányáról, vagy túlkompenzálásról, esetleg egyszerűen az illető aktivitása nagyobb részét a Facebook viszi el.

- Mindig előkerülnek olyan mérések, amik szerint a fiatalok kezdenek ráunni erre a platformra és hogy a Facebook-nak egyszer csak vége lesz.

- Szerintem ezek felfújt sztorik. Ekkora elérést és interakciót egyetlen más social média platform sem tud nyújtani, a Facebook-nak több adatott meg 15 perc hírnévnél.

- Megélt tapasztalataid hogyan hatottak, hatnak a szakmai gondolkodásodra? Ügynökségi szinten várható valamilyen irányváltás?
- Nem válunk digitális ügynökséggé, inkább magánemberként jöttek új ötleteim. Céges szinten online promóciós videók, egyéb mozgóképes tartalomgyártás kezdett foglalkoztatni, a klasszikus marketing kampányok megvalósítása mellett, tehát ebből a szempontból azért van hatása. Hiszek abban, hogy ha a Facebook-ra vagy videó megosztókra elő tudunk állítani egy kreatív ügyfél- és célcsoport specifikus tartalmat, akkor az valós üzletpolitikai értelemben is csodákra képes.

Lóránt Gergely - The Guidency

Főiskolás évei alatt rendezvényszervezőként és kosárlabda edzőként dolgozott, majd a közgazdasági diploma megszerzését követően 2001-től nyolc éven át a TV2 marketing csapatát erősítette. Az elmúlt években, azon túl, hogy az általa alapított reklámügynökséget, a The Guidency-t vezeti, közel három éve meditáció oktatóként tart előadásokat. Mindig is foglalkoztatta a médiafogyasztói szokások alakulása, és hogy milyen változások mentek, mennek végbe az egyes médiaplatformokon belül.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

Hogy ki is vagyok? Újságíró, szerkesztő, blogger. A Figyelő gazdasági hetilap társadalom és sport rovatát szerkesztettem, azt megelőzően közel egy évtizedig a Magyar Nemzet Online újságírójaként, ...