A Media Hungary konferencián a kedd legtöbbször inkább a nagy bejelentésekről, a legfontosabb trend-elemzésekről és helyzetértékelésekről, valamint az esti nagy buliról és persze a találkozásokról-networkingről szól. Ez utóbbira is van bőven lehetőség a lassan kétezres látogatói létszám felé közelítő óriás-konferencián. Ám a szerdai nap mindig kicsit azért másféle. Milyen? Másnapos, kóválygós – vágja rá a tapasztalt siófoki látogató...

De válasszuk inkább most a konformistább, antialkoholista megközelítést: elmélyültebb, sokkal inkább a tanulásról, a következtetések levonásáról, a „mit is csináljunk” és „hogyan is csináljuk” témáiról szól elsősorban a szerdai "másnap". Ám nem csak úgy a nagy általánosságban, hanem kihegyezve az esettanulmányokra, mások botlásaira, hibáira, amiből az okos ember ugyebár mindig tanul – remélhetőleg legalábbis.

Az öt terem tematikusan segít az üzleti döntéshozóknak, a médiapiaci szereplőknek az eligazodásban, a friss információk és trendek kikristályosításában. Ezúttal a közösségi média, az üzleti stratégiák, az adatvezérelt marketing, az online videó és a korunkban kiemelt szerepet kapó kreativitásé volt a főszerep. De ebéd után még jutott idő a programatic és a HR témaköröknek is - tehát valójában 7 tematikus terem maradt szerdára.

Csak a szerdai napon ráadásul több mint 100(!) volt az előadások száma, így ezek tartalmát pár ezer karakterben még csak közelítőleg is lehetetlen visszaadni, ám itt a digitalhungary.hu oldalon kedden és szerdán, valamint a következő néhány napban igyekszünk a legérdekesebb momentumokat kiragadni, hogy azok, akik nem tudtak egyszerre öt teremben ülni (vagy nem jutottak le az idén – vagy még a hotelszobájukban „lábadoztak”), azok is kapjanak valamilyen fogódzót arról, milyen remek témákról maradtak le.

Az egyik személyes kedvencem Mérő László matematikus, aki a Zöld teremben a „Kreativitás bölcsőjéről, a gondozott és karbantartott agyról” tartott – szokásához híven – igen inspiráló és persze kreatívan (sic) összerakott fél órás nagy-előadást. Ebből persze a többség azt a remek név-viccet jegyezte meg, hogy a Flow elmélet világhírű professzorának, Csíkszentmihályi Mihálynak a nevét Amerikában pofonegyszerűen meg tudják nevezni, és a kiejtéssel sincs gond. Chicks sent me high – azaz kb. „a csajok küldtek a mennyekbe” – no, ez pont úgy hangzik angolul, mint a prof. vezetékneve magyarul. Hm...

A kreatív, nevetést kiváltó bohóckodás pár másodpercén kívül persze elképesztően sok hasznos gondolat született. Például szó esett a hosszú élet titkáról is, méghozzá nem a legújabb MLM rendszerben árult sok tízezer forintos étrend-kiegészítők, hanem az életvitel, életszemlélet felől megközelítve.

Chicks sent me high! :)

E szerint – és ezt a matematikus Mérő László széles körű, nemzetközi statisztikai vizsgálódásokra hivatkozva erősítette meg – a hosszú és egészségesebb élet egyik titka, hogy sokrétű, sokszínű legyen az ember életvitele 50 vagy 60 éves kora után is. Egy felmérés szerint az idősebbek 24 különféle, önmagukat építő tevékenységből legalább 6 félét a következő arányban végeznek: Norvégiában a 41 százalék, Olaszországban 7 százalék, Magyarországon pedig – kapaszkodjunk meg – kettő százalék végzett legalább hat félét a kutatók által összeszedett kreatívabb tevékenységekből, azaz 100-ból 2 idősödő magyar ember él sokszínűnek, sokrétűnek nevezhető életet.

Mérő László ezt úgy fogalmazta meg, hogy az idősödő magyar átlagember életét két dolog tölti ki: „a munkája, amit utál és a családja, amit szintén utál” – a közönséget újabb nevetésre ingerelve. A szokásos magyar hozzáálláson kívül ez miért baj? Hát bizony azért, mert ha a munkában és/vagy a családban kudarcok érik, újra kell kezdeni, akkor nincsen másik hely, közeg, illetve közösség, ahol az ember ki tud teljesedni, ki tudja egyensúlyozni a nehézségeit, mert például sikeres tud lenni egy másik porondon, a hobbijában, egy sportban, bármiben. A megoldáshoz egyfajta life-FLOW szükséges (itt jött a képbe a „csajok által kedvelt” nemzetközi hírű magyar pszichológus professzor), azaz az új élethelyzetek útkeresésre ösztönöznek. Ezeket meg kell próbálni ajándékként felfogni, és persze nem kapkodni, nem rohanni, hanem megpróbálni madártávlatból szemlélni, úgy keresni a megoldást.

Az egyik, Mérő László által idézett kutatásból kiderült az az eddig csak vélelmezett tény is: a magyar a negyedik legkreatívabb nemzet a világon! Erős individualisták vagyunk, mindenről megvan a véleményünk. Miért van az, hogy az amerikaiak, a britek vagy a hollandok mégis sikeresebbek nálunk – tette fel a kérdést Mérő. Főként azért, mert ott a kreativitás nem egyéni, elszigetelt helyeken, emberekben bukkan fel, hanem csoportos formákat tud ölteni. A magyar iskolákban még ma is 95 százalékban egyéni feladatokat kapnak a gyerekek, olyanokat, amelyekben egyénileg kell versenyezni, nem csapatok mérik össze tudásukat, kevéssé kellenek az együttműködési készségek. Hollandiában ez éppen az ellenkezője: a tanulók a feladataiknak döntő többségét csapatokban kell megoldaniuk.

A szervezők meglepetés előadóval is szolgáltak, Erdei Superman Zsolt, az ügyeletes „megmondóember” is a kreativitásról beszélt, ám – önmaga által is bevallottan – ironikus, sőt sokszor cinikus, stílusában a reklámszakember gonosznak és gátlástalannak nevezte a mai kreativitást. Ha a reklámban látott kreativitásról nem tudod eldönteni, hogy hazudik-e, akkor az hazudik – fejtegette. Vagy mégsem? – kérdezett vissza. A válasz: reklám jövőt hazudik, hiszen a jövő ezerféle lehet, ám a reklám által hazudott jövő ma már nem sokszínű! „Csak olyan jövő(képek) lehetségesek, amik „átmennek a jogi osztályokon”. Erdei szerint ezért „a következő 50 évben megáll a fejlődés” a mai értelemben vett kreativitás szépen el fog tűnni, vagy legfeljebb a kultúrába vonul vissza. Az emberek a fejlett világban pedig 100 globális márkát ismernek, mifelénk a nagy globális nevekből jó ha 40-et azonosít az átlagember, aki „BMW-t vesz és Red Bull-t iszik”...

Geszti Péter ugyanebben a teremben nem csak régi számaiból énekelt előző este, hanem elmesélte a közönségnek azt, hogy a februári dupla Rapülők nosztalgia-szuperkoncertet hogyan, milyen kreatív eszközökkel, milyen kampányelemekkel szervezték duplán is teltházasra. Azaz 2016 őszétől fogva hogyan keltették fel, illetve tartották fenn az tömegek érdeklődését. Bevonták az RTL-t, a Morning Show-t, Rubint Rékát, de még az utca emberét, „Jenőt” a Rapülők rajongót is, aki 23 évvel ezelőtt állítólag Gesztivel gyorsult a nyugatinál. Persze „Jenőt, a jövőt, a menőt” sok tízezer megosztást hozó Facebook-os felhíváson találták meg. Ezt a gyorsulási versenyt most újrajátszották, és sokat segített a véletlen is, hiszen Rubint Rékával épp a Nyugati parkolójában futottak össze, aki szintén kiposztolta a vicces eseményt, újra százezreket megmozgatva.

Tihanyi Péter az ACG-től a „ló túloldala” címmel hozott előadást, amelyben tipikus közösségi-médiás reklám-hibákat gyűjtött csokorba. Csak pár példa: az Adidas idén így gratulált márkázott Twitter üzenetben: „Gratulálunk, túlélted a Bostoni Maratont” – talán a cégnél elfelejtették a 2013-as terrorcselekményt? De előkerült a Pepsi balfogása is, amikor Kendall Jenner tinisztár próbált dobozos üdítőt bontva barátkozni a tüntetést szigorúan felügyelő rendőrökkel – rögtön mémek, gúgyos, átkevert videók tucatjai árasztották el a webet. Ugyanígy a United légitársaság járatról „ledobott” kínai orvosának botránya után az új United app épp a „drag and drop” funkciót reklámozta... Márpedig egy szarvashiba jóvátételéhez sokszor tíz jótett is kevés a marketing világában – jegyezte meg az ACG szakembere.

Szerencsére viszont a Media Hungary-n idén sem volt szarvashiba, így nagyon várjuk a szeptember végi Internet Hungary és a 2018 tavaszi Media Hungary konferenciákat.