Internet Hungary: a mosógép, mint hétköznapi robot

Internet Hungary: a mosógép, mint hétköznapi robot
A robotizáció és az algoritmusok egyre inkább az életünk részévé válnak, annak minden jó és rossz következményeivel együtt. Egy olyan változásnak vagyunk részesei, ami az ipari forradalommal egyenlő jelentőségű.

Nagyot változott a világ az elmúlt évtizedekben, a változás pedig korábban sosem látott mértékű – többek között ez az egyik csattanója Bognár Botond előadásának, amiben az algoritmusok, robotok és a gépek „problematikájáról” beszélt. A szilíciumvölgyben tevékenykedő startupper az Internet Hungary tizenhetedik konferenciáján felidézte az elmúlt évek gyors technológiai változásait, külön figyelmeztetve azok egymásutániságára és sebességére is. Olyan világot élünk, „amikor a gyorsulás is gyorsul”. Csak néhány szám az elmúlt évekből: most frissen piacra dobott IPhone 7-es 240-szer erősebb, mint az almás telefon első szériája, de az pedig közel tízezerszer volt izmosabb annál a számítógépnél, mint ami felvitte az embert a Holdra.

A szakember emlékeztetett arra is, hogy korábban több millió dolláros technológia tette lehetővé például a robotpilóták létrejöttét, nagyon magas költségekkel lehetett megoldani az automatizációt, míg manapság néhány ezer dolláros fejlesztéssel létre tudnak jönni az automatizmusok. Utalt az önvezető autókra, s szavai szerint nem kell már sokat várni arra, hogy ezek a járművek tömegesen elérhetővé válhassanak. Robottengeralattjárók, önjáró kamionkonvojok, robotvezérelt hajók – a felhasználási lehetőségek szinte korlátlanok. „El lehet képzelni, hogy ha mindezek automatizálása lehetséges, akkor mi jöhet még ezután” – tette föl a költői kérdést Bognár Botond.

Persze megemlítette az ember szinte örökös félelmét is a gépekkel kapcsolatban; amikor már nem lesz szükség a hús-vér ember kétkezi vagy éppen szellemi munkájára. A robotizálás számos munkakört ki tud váltani, az algoritmusok pedig semmit sem hagynak érintetlenül, mindent „megrángatnak” majd, ami adat- vagy internetalapokon nyugszik. Bognár Botond a Skype-ot hozza példaként: a program ugyan még nem tökéletesen, de végül is már szinkrontolmácsként is működik. A tanulni képes algoritmusok sem a jövő zenéje, az egyik idén majdnem megnyert egy novellaíró versenyt.

Majd újra a robotikára térve pedig a mindennapi életből hozta a példákat: kinek jutna az eszébe egy a banki alkalmazottakat kiváltó ATM-automatára robotként gondolni? Vagy éppen robot-e a mosógép? Nincs mese, a robotok itt vannak közöttünk, napjaink szerves részei.

De kalandozzunk még a munka világában egy kicsit. Például az almaszedő robot – összekötve egy önjáró traktorral – komoly problémákat okozhat azokban az országokban, ahol a mezőgazdaság súlya a GDP-n belül még jelentős mértékben van jelen. Egy az amerikai munkaerőpiacot hétszáz foglalkozáson keresztül vizsgáló kutatást is idézett, ami szerint a még meglévő szakmák 40-47 százaléka el fog tűnni a közeljövőben. Emlékeztetett arra, hogy immár valósággá váltak az emberi robotok is, amelyek félelmetes azonossággal utánozzák le az ember mozgását, navigációs képességeit. Mindent, ami szabályalapú és repetitív – legyen szó könyvelőről vagy éppen futárról – azt ki fogják váltani a gépek.

Egy olyan változásnak vagyunk nem csupán tanúi, de részesei, ami az ipari forradalommal egyenlő léptékű és erősségű. E folyamat eredménye az lesz, hogy véget ér a munkaalapú-, s eljön a tudásalapú társadalom korszaka. Kapaszkodót csupán a folyamatos figyelem és tanulás jelenthet majd úgy, hogy az ember pontosan tisztában van az őt körülvevő folyamatokkal.


Lippai Roland

A Figyelő gazdasági hetilap Társadalom és Trend rovatának szerzője, a Figyelő Online felelős szerkesztője, blogger.