Így használd a közösségi médiát, mielőtt kávézót nyitsz

Így használd a közösségi médiát, mielőtt kávézót nyitsz
Café Flore Matin et Soir. Egy kis franciás kávézó a Hattyú utcában, amelyet két éve töretlen lelkesedéssel koordinál Tóth Flóra Emese, Flore. Nem csak ínycsiklandó tarte tatint, vagyis fordított almatortát készít, de imád elbeszélgetni a vendégekkel sőt, új üzletében határozottan bánik a kőtörő kalapáccsal is. A közösségi média sem maradhat ki a sorból. Flore-al kávézója teraszán beszélgetünk.

- Egy cikkben úgy jellemezték a kávézódat, hogy „egy csöppnyi Párizs Budapesten”. Honnan jött az ötlet, hogy a francia rajongásodat egy kávézóban bontakoztasd ki?
- Andragógia, PR-kommunikáció és szociológia szakot végeztem, majd marketing tanácsadóként dolgoztam. Nagyon jó volt az ügyfeleknek sikereket elérni, de volt bennem egy hiányérzet: az ő sikerük mégsem az enyém volt. Megszólalt az exhibicionista énem, hogy valami olyat szeretnék csinálni, amin ha dolgozom, mindig megmarad nekem. Szerettem volna egy szerelem projektet, de sokáig úgy gondoltam, hogy azokat a területeket, amelyekért rajongok, nem tudom összeegyeztetni a munkával, nem vonhatom össze a munkát a személyes szenvedéllyel. El sem tudtam képzelni, hogy ez a Párizs rajongás a munkára is ki tud hatni.

- Budapest bővelkedik a kávézókban. Attól nem féltél, hogy nem tudod megtalálni azt a rést, ahol még elérhetőek az emberek?
- Lehet, hogy nagyképűen fog hangzani, de én úgy gondoltam, hogy ilyen még nincs. Van több franciás hangulatú hely, de bizonyos szempontból tudtam újat adni. Február végén eldöntöttem, hogy megnyitom, lesz, ami lesz. Majd márciusban kimentem két hétre Párizsba, és az út elején létrehozott közösségi oldalakon közvetítettem, hogy mit ettem, hogy néztek ki a kirakatok, megmutattam, hogy nálam is lesz ilyen. Gyakorlatilag becsekkoltam mind a 40 kávézóból, amit végigjártam. A vendégek betekinthettek a kávézó kulissza titkaiba nyitás előtt, tulipánról tulipánra végigkövethették, hogyan alakulnak a dolgok. A közvetítés korán elkezdődött, rendszeres és részletes volt. Azóta sem láttam ilyet egy helynél sem. Ezt fogom csinálni az alakuló boltnál is sőt, már el is kezdtem, mert ebben óriási lehetőséget látok.

- Nemrég kezdődtek az ajándékboltod munkálatai. Mi volt az alapötlet?

- Már az első kávézós karácsonynál elkezdtünk egyedi ajándékdobozokat készíteni, akkor "Karácsony Párizsban" volt a témánk. Ehhez hűen Eiffel-tornyos dobozkák és mézeskalácsok készültek. Őszinte leszek, ez nem egy olyan romantikus gondolatból indult ki, mint amivé fejlődött. A cukrászom, Mangel Alexandra az eleje óta velem van, azt mondta, hogy a karácsony nagyobb szezon, mint a nyár, mivel ajándékoznak az emberek. A dobozaink pedig kedves ajándékok voltak, nem a boltból egy kommerz ajándék, hanem egyedi tervezésű csomagolásba bújtatott kézműves finomságok. Így amellett, hogy kerestünk egy kis pénzt, én rápörögtem a témára. Alapvetően nem vagyok vendéglátós, hozzám azok a tevékenységek állnak közel, amelyek nem tipikusan vendéglátáshoz kapcsolódnak. Ha kommunikálni lehet, dekorálni, amelyekkel a hétköznapokat egy kicsit színesebbé lehet tenni. A szürke hétköznapokba én is belefáradok, kell valami ünnep, amikor külön kollekciót lehet tervezni. Mindent szeretek nem vendéglátósként megközelíteni. Tavaly karácsonykor Diótörő dobozokat készítettünk, teljesen berobbant, imádták. Nem tudtunk eleget csinálni. Ez hívta életre a bolt ötletét, hogy igény keletkezett rá.

- Mit gondolsz, nőként nehezebb megállni a helyed a bizniszben?
- Megmondom őszintén, én rosszul vagyok ezektől a feminista nézetektől. Állandóan erről kérdeznek, az összes cikknek ez a témája: sikeres nők, nőként vállalkozni. Sose gondoltam, milyen lenne férfiként, nőnek születtem, ez a természetes. Nem érzem egyáltalán hátrányát. Ha valami férfiasabb kell, szólok egy férfinak és segít. Alapvetően – lehet, hogy ez erős lesz vagy egyeseket sért, de – álszentnek érzem a dolgot. Tudjuk, hogy az a kisebb százaléka a nőknek, akik élharcosként vállalkoznak, és mindent egyedül csinálnak. Szerintem egy erős nő mögött mindig ott van egy erős férfi is. Valóban az enyém a végső felelősség, de nekem a párom, a családom sokat segítenek, nem érzem, hogy egyedül csinálnám. Nagyon sok vállalkozó van, aki mögött van segítség. Nem szoktam ebbe a feminista vonulatba beleállni, bár most nagyon-nagyon divatos. Jobban szeretem, ha önmagamban kezelnek, ha azt mondják, hogy ez valamiért jó és szimpatikus, és nem külön értékelendő, mert nőként hoztam létre. Én csak úgy vagyok, és a nőiességem annyiban játszik szerepet, hogy ez határozza meg a stílus irányzatot. Látszik a kávézón, hogy nem egy férfi csinálta. Ebből a szempontból érdekes, hogy nőből vagyok-e vagy sem, hogy hogyan néz ki a világ, amit megálmodok. Nem szoktam azt gondolni, hogy milyen erős vagyok, amiért ezt létrehoztam, és megveregetem a vállamat. Nem ez a lényeg.

- Biztos vagyok benne, hogy a két év alatt kialakult egy törzsvendégi réteg. Ismered őket? Fontosnak tartod, hogy ismerjenek téged személyesen?

- Sokakat ismerek persze, és nagyon fontos, hogy ők is ismerjenek. Próbálom a közösségi oldalakon is azt éreztetni, hogy ha nem is személyesen beszélgetek velük, de ez az én helyem. Nem csak lefotózott sütit posztolok, hanem olyan képet, ahol én kínálom az ételt. Egy családias, barátságos helyet szeretnék. Az célom volt, hogy ebben legyen egy személyes márka építés is. Ezzel sokat kell foglalkozni, de ha bármi történik, a Flore brandet tovább tudom vinni. Ha már két évig építgettem a mini brandet, hogy „én vagyok Flore és imádom Párizst”, akkor a boltot sem teljesen más néven nyitom: Les Cadeaux de Flore. A Flore brand alatt fog futni, ugyanúgy én csinálom, csak a profilja lesz más.

- Számítottál ekkora sikerre?

- Amikor megnyitottunk, akkor nem. Óriási tömegek, három hónapos teltház. Azt hittem, hogy megnyitottunk, kész a biznisz, hátradőlhetek. De nem így történt, azóta is folyamatosan hullámzik. Siker? Attól függ, miben mérjük. Mert jönnek a vendégek, szépeket írnak rólunk, kíváncsiak ránk. Ez egy fajta siker. De ha forgalomban mérjük, akkor ez egy soha véget nem érő feladat. Valamit mindig bele kell tenni. Soha nincs kész, és még mindig nem tudom, hogy ha jönnek, akkor miért, és ha nem, az vajon miért lehet.

- Most meg vagy elégedve?
- Nem, á, dehogy. Soha. Nem vagyok az a típus, aki megelégszik.

- Maximalista vagy inkább?
- Igen. Még sok dolog van. Ha megéljük az ötödik évünket, akkor azt mondhatom, ez már valami. Egy ilyen kis vendéglátói egységnél nem arról van szó, hogy halálra keressük magunkat. Nem erről szól. Itt az számít sikernek, ha egy stabil működést sikerül kialakítani, fenntartani, megmaradnak ugyanazok a munkatársak, akik jól érzik magukat. Ha vannak visszajáró vendégek, és ha időnként valakinek felkeltjük az érdeklődését, az szuper. De most a boltra fogok koncentrálni, ott is felépíteni valamit. Ha a Flore brand kiteljesedik, abból lehet valami. Ez a két év még gyerekcipő.

- A bolt megnyitása mikorra várható?
- Talán ki merem mondani, hogy szeptember. Próbálom ezt magamnak is kijelölni, talán sikerül tartani. Űzöm-hajtom a munkásokat, mi is csináljuk, amit csak tudunk. A nyitó- és állandó kollekció a Marie Antoinette témájú lesz. Abból még ősszel szeretnék értékesíteni, de november közepén már a Diótörő kollekciónak kell megjelennie, hogy Karácsonyra számítsanak rá a vendégek.

- Addig még sok feladat vár rád. Nagyon pozitív számomra, hogy te is részt veszel a bontásban, már a kétkezi munkában is.
- Persze, ki se bírnám, hogy ne menjek oda. Nagyon sokat hozzátesz, ad a helynek egy kis lelket. Emellett spórolási szempontból sem utolsó. Például a bontásra nem hívtam senkit, ehhez nem kell szakember. Bementem egy barkácsboltba, és a párom javaslatára kértem egy kőtörő kalapácsot, ezzel estem neki a falnak. Lesznek stukkós dísz lécek jó gazdagon, mert az adja a rokkoko életérzést. A mennyezeti freskót is mi készítjük, középre pedig egy rozettás csillár kerül. A hátsó falon van egy ajtó, amit nem fogunk használni, ezért csinálunk mögé egy versailles-i francia kert kilátást: ha az ember belép a boltba, olyan lesz, mintha szemben lenne egy erkélyajtó, ami a Versailles kertre néz. Lesznek ilyen huncutságok. Amit csak lehet, mi csinálunk. Benne legyen a két kezem munkája, a kis szív-szeretet.

Illetve ezekről jó tartalmakat lehet csinálni. A nyitás előtti hype és lelkesedés nagyon fontos időszak. Egy hely sokkal izgibb addig, amíg nem nyit meg, bármilyen hülyén hangzik is, mert addig szigorúan tartalmakat adsz. Legalábbis marketingesként ezt a következtetést vontam le, hogy azért működött ez a kommunikációs szakasz számomra is meglepően jól, mert akkor még nem voltam megnyitva, nem terméket akartam eladni, hogy „itt ez a kávé, nagyon jó, ezt vedd meg”. Nem volt értékesítős kapacitálás benne, hanem tényleg, csak a tartalomról szólt. Volt egy kis TV-s valóságshow érzete. Mindennap látták a posztokat, napról napra követhették, olyan volt, mintha ők is itt lennének. És ezt képtelen vagyok megcsinálni egy nyitott hellyel, akkor már behatárolt, hogy mennyit lehet változtatni. A boltnál viszont szükségem lesz időnként új kollekcióra, frissítésre, lehet az ünnepekkel foglalkozni, mert ez kifejezetten megy a profilhoz. A vendéglátásnál nem lehet minden ünnepet megragadni.

Úgyhogy ezt az időszakot nagyon ki akarom használni, még jobban, mint a kávézónál. Már videó blog is lesz, előző nap éjfélig vágtuk a bemutatkozó anyagot, egy kis kezdetleges videó, de majd alakul. Az a terv, hogy mindennap felveszünk érdekességeket, és este egy 3 perces összevágott anyagot osztunk meg, ahol lehet követni az eseményeket. És persze ebben van egy helyzetkomikum: Barbival tárgyalunk a szakikkal, bontunk. Nem tagadjuk le, hogy mi ehhez nem értünk, de nagyon lelkesek és elszántak vagyunk. Simán bevállaljuk, hogy nevetni fognak rajtunk, de szerintem ez lehet szerethető. Bízom benne, hogy szimpátiát sikerül kiváltani.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Maurer Fruzsina

Maurer Fruzsina vagyok, 21 éves gyakornok. Idén a második évemet fejeztem be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció – és médiatudomány szakán. Az szakosodásnál a multimédia ...