″Ágyneműdet kimoshatod, de engem belőle soha″

″Ágyneműdet kimoshatod, de engem belőle soha″
Haász János, az Index főszerkesztő-helyettese nyerte el az Internet Hungary Hatszavas történetek versenyének közönségdíját. A nyertes sor az alábbi volt: Ágyneműdet kimoshatod, de engem belőle soha. Arról beszélgettünk, hogyan alakul át az irodalom szerepe az életünkben, hogyan kapcsolódik a médiához, és miért akarnak inkább vloggerek, mint újságírók vagy költők lenni a mai fiatalok.

- A médiában és a reklámokban mennyire fontos, hogy szabatosan használjuk a nyelvet?
- A kommunikáció, függetlenül attól, hogy médiáról vagy marketingről beszélünk, egyre inkább a képi világ felé tolódik el. Ma már elvárás egy újságíróval szemben, hogy bármilyen eseményre úgy menjen el, hogyha szükséges, akkor az okostelefonjával fényképezzen is. Ettől még termesztésen vannak fotóriporterek, és nekik is meg van a maguk feladata. De ma már ott tartunk, hogy tavaly az év sajtófotóját is egy újságíró kollégánk készítette az okostelefonjával! Az emberek ma már egyre inkább a képeket és a videókat nézik. De épp ezért a leírt szónak nagyobb súlya van, a kevesebb olvasás azt is jelenti, hogy amit elolvasunk, az nagyobb hatású tud lenni.

- Miközben egyre rövidebbek a cikkek, korlátozottak a tweetek, emellett a médiában is sok kifejezetten hosszú cikk jelenik meg, illetve a cégek is saját médiafelületeket indítanak, alapos és részletes anyagokkal, nincs ebben ellentmondás?
- Valóban, egyre terjednek a tldr cikkek, de azért azt hozzá kell tenni, hogy keveset tudunk arról, ezek végigolvassák-e, egyáltalán, mennyit olvasnak el belőlük. Azt lehet mérni, hogy mennyien kattintanak ezekre, de nem nagyon vannak olyan statisztikák, hogy mennyien olvassák ezeket valóban végig. Egy jó twitter posztot vagy például hatszavas történetet azonban biztosan elolvasnak, és így nagy eséllyel átmegy az üzenet is. Az üzleti kommunikációban is a rövid, néhány szavas üzenetek a célravezetők. Jó példa erre mostanában a Cherrisk biztosító alap, hogy elhisszük üzenete: ez biztosan átmegy a legszélesebb rétegeknél. Egy tldr-t egy sokkal szűkebb réteg fog elolvasni, pláne értőn elolvasni.

- A néhány szavas üzeneteknél érdemes sietni, mielőtt más elfoglalja az üzenetünket?
- Meg van az az átka a rövid, néhány szavas üzeneteknek, hogy nagyon hosszú ideig hozzárögzül egy márkához. Még egyetemista voltam, amikor a Népszabadság egy olyan kampányba kezdett, amiben azt kommunikálták, hogy ez Magyarország legnépszerűbb napilapja – talán nem véletlenül. Ez egy öngyilkos reklám volt a részükről, mert akkor még élénken élt az emberekben, hogy az állampárt lapjaként könnyű volt elsőnek lenni. Hiába vonták aztán gyorsan vissza ezt a reklámot, a talán nem véletlenül szállóigeként élt tovább a 90-es években. A reklámosoknak nehéz dolguk van, amikor kevés szóban valami nagyon egyedit kell kitalálniuk, és máshoz még nem kötődik. Azonban ez nem lehetetlen, a Tesco a legkisebb is számít mondata erre szerintem elég jó példa.

- Nem teheti ez a trend az irodalomban a verseket népszerűbbé?

- Egyelőre ez nem látszik, mert manapság Magyarországon aki olvas, sokkal inkább prózát olvas. A kiadók toplistáján elvétve tűnik fel verseskötet – talán Petőfi volt az utolsó, aki sikerlistát tudott volna a lírájával vezetni. Az utóbbi években Fodor Ákos haikui népszerűek, de azokkal is főleg Facebookon terjedő idézetként találkozunk. - A zeneipar át tudott állni az online terjesztésre, miért nem látunk hasonló változást az irodalomban? - Valóban, ma már szinte minden zene elérhető ingyen online, vagy nagyjából ezer forintért vehetünk cd-ket benzinkutakon, ami amúgy egy remek árukapcsolás: ha valahol, akkor még a kocsi az a hely, ahol leginkább cd-t hallgatunk. A zenészek ma már a koncertezésből élnek. Az irodalomban viszont nincsenek fesztiválok és nagyszínpadok, ahol több ezres tömegeket lehet megszólítani. Ezen a területen is vannak persze előremutató kezdeményezések, ilyen például a Rájátszás nevű verses-zenés rendezvény. Vámos Miklós könyvbemutatójára belépőjegyet kellet váltani, ami már a könyv árát is tartalmazza. Ez egy teltházas esemény volt kb. 400 fővel, de azért ez is jelentősen elmarad egy 5-10 ezer fős Budapest Park koncerttől.

- Mennyire használják a közösségi médiát az írók?
- Nagyon különbözőek ebből a szempontból az írók, a nemzetközileg is ismert szerzőink közül Dragomán György például nagyon tudatosan és aktívan használja a Facebook-oldalát. A legtudatosabb Facebook-használó író valószínűleg Laczkfi János, akinek van 57 ezer követője, ami kiváló teljesítmény. Sok író van azonban, akinek nagyobb példányszámban jelennek meg könyvei, publikálnak rendszeresen lapokban is, és minőségben is nagyon jók, de nincsenek jelen a közösségi médiában, vagy csak tessék-lássék módon, példa erre, szintén a nemzetközileg ismert íróink közül Krasznahorkai László.

- A nyomtatott sajtóban meg volt a helye a szépirodalomnak, az online médiában viszont alig kap szerepet. Miután több nyomtatott lap megszűnt, nem lehet erre nagyobb igény?

- Épp idén nyáron tette szóvá ezt Dragomán György, hogy az online sajtó nagy hiányossága ez. Mára eltűntek azok a lapok, amelyeknek színvonalas hétvégi mellékletei voltak irodalommal, szociográfiával. Azok a print lapok, ahol korábban volt is ilyen tartalom, nem nagyon jelentették meg az interneten – hiszen a nyomtatott lap kevés versenyelőnye pontosan ezek a minőségi, presztízstartalmak voltak. Az online sajtó hiányossága valóban, hogy nem próbálja ezt az űrt beölteni, miközben az irodalmi folyóiratok, hiába vannak nyomtatott mellett online formában is, nem tudnak tömegekhez eljutni. Megoldás lehetne még, hogy ezek integrálójanak online lapokkal, a tartalmaikat meg tudnák jelentetni a nagyobb elérésű portálok, de erre példa eddig nem nagyon volt.

- Jól érzem, hogy a cégek viszont meglátták a szépirodalomban rejlő lehetőséget? Mintha egyre több ezzel kapcsolatos kezdeményezés lenne az elmúlt években.
- Az Aegon irodalmi díja vagy a JCDecaux közterületi novellapályázata elég ismert példák erre. És nemcsak társadalmi felelősségvállalásként lehet ezt a cégek oldaláról felfogni, hanem akár befektetésként is. Aki ma még olvas, az jó eséllyel olyan fogyasztó, aki minden hirdetési kampány és üzleti tevékenység keresett célcsoportja. Az irodalom támogatása persze presztízsértékkel is bír ebben a fogyasztói körben. De egy felületet az is felértékelhet, ha az év néhány hónapjában irodalmi művek olvashatók ott.

- Meg lehet élni a szépirodalomból, az írás lehet karrierút?

- Szerintem a mai Magyarországon nagyon keveseknek. De ma már valószínűleg ez nem is tömegigény. Nemrég előadást tartottam egy pályaorientációs napon hatodikosoknak. A kérdések arról szóltak, hogy hogy lehet valaki Youtuber, vlogger, mennyit keresnek az influencerek. Egyetlen fiú volt, akit az írás érdekelt, a sportújságírás – vagy, tette hozzá, a sportbloggerkedés. A fiataloknál az Instagram és a közösségi média hódít, de a 20 feletti magyar generációknál fontos az írás és az irodalom. Magyarországon tucatnyian se lehetnek, akik szépirodalomból élnek meg, tehát csak abból, hogy könyveik jelennek meg. Ismerek olyan írót, akinek kétévente jelennek meg népszerű regényei, de irodai munkát végez főállásban.

- Miért ne állhatnának az írók influencernek?
- Ha megnézzük a magyarországi influencereket, akkor azt láthatjuk, hogy a legtöbbjük igen sarkos véleményeket fogalmaz meg, de alapvetően csak felületesen foglalkoznak témákkal. Másrészt az olvasók is nagyban eltérnek az influencerek célközönségétől, valószínűleg az olvasók hamar rájönnének, hogy a Facebookon követett író miért jelenik már az ötödik képen meg ugyanabban az okosórában…

- Mennyire változott meg az íráshoz a hozzáállásunk, milyen minőségű szöveget várnak el az olvasók?
- Érdesek a tapasztalatok ezzel kapcsolatban a JCDecaux novellapályázata kapcsán: Grecsó Krisztián azt mondta az első ilyen pályázat után, hogy meglepődött, milyen sok jó minőségű pályamű érkezett be, százas nagyságrendű volt az akár meg is jelentethető írások száma. Az is jellemző, hogy kifejezetten sokan pályáznak, a 100 szóban Budapest pályázatra például, ha jól emlékszem, körülbelül háromezer írás érkezett. Úgy néz ki, hogy egyre többe akarnak íni. Talán a közösségi médiának is szerepe lehet ebben, hiszen ezzel az emberek rendszeresen írnak másoknak.

Névjegy - Haász János
Politológusként diplomázott, újságíróként dolgozik, Gyulán született, 2003 óta él Budapesten. Dolgozott egyebek mellett a Népszabadságnál, 2005 óta van az Indexnél, 2013 óta főszerkesztő-helyettes. Több irodalmi folyóiratban és antológiában jelentek meg írásai, az Élet és Irodalom Tarnói Gizella-díjasa, egy interjúkötet után 2017-ben gyerekverses könyve jelent meg Felnőtteknek nem címmel.

Figyelem: Újabb hatszavas játékra invitálunk! Részletek itt.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Bucsky Péter

­­Bucsky Péter – Gazdasági újságíró. Vállalt rádiós műsorvezetést is, több magazinnál, hetilapnál és online hírportálon is rendszeresen publikál.