Virtuális álom és valóság – interjú Nagy Tamással

Virtuális álom és valóság – interjú Nagy Tamással
Az Amazon, az Apple, a Facebook, a Google, a Sony vagy a Samsung teljes mérnöki csapatokat dedikálnak a mesterséges valóság területére – mondja Nagy Tamás. A PHD Hungary ügyvezetője szerint a következő internet, az „élmények internete” lesz.

– Mit is jelent a Mixed Reality, vagy kevert valóság?
– Nagyon egyszerűen fogalmazva, amikor a virtuális dolgokat vegyítjük és integráljuk a valódi világgal, akkor kevert valóságról (Mixed Reality – MR) beszélünk. A legtöbb ember által már jó eséllyel személyesen is tapasztalt Augmented Reality-nél (AR) pedig egyszerűen rákerül egy digitális réteg a valódi világra. A mesterséges valóság egyik legnagyobb ígérete, hogy különleges helyekre juthatunk el a segítségével, vagy éppen különleges dolgok juthatnak a közelünkbe. Mivel ezeket egyelőre kizárólag valamilyen segédeszköz alkalmazásán keresztül érzékelhetjük – mint például egy virtuális szemüveg – így nagy magabiztossággal jelenthetjük ki, hogy valójában nincsenek ott ezek az objektumok. Ugyanakkor, ha pusztán azt tekintjük valóságnak, amit látunk, akkor már nagyon is igazinak tűnnek. Így akár egy emberi méretű robot is átsétálhat a szobánkon, vagy egyszerűen keresztülmehet a falon. Minél tökéletesebb és észrevétlenebb a technológia, ami a fizikai valóságunkat összeköti a virtuális valósággal, annál nehezebben tudjuk megkülönböztetni ezeket a pusztán a virtuális környezetünkben létező elemeket.

– Akkor mi is közelebbről a kevert valóság (MR)?
– Konkrétabban meghatározva, az előbb említett, mesterségesen létrehozott állapotnak az egyik megvalósulási formája a kevert valóság, ahol a fizikai környezetünk félig áttetsző. Ebben a valódi tárgyakat, embereket is érzékelhetjük a virtuális objektumokkal egyidejűleg. Egyszerű példával: ha egy ilyen térben valami virtuálisan az asztal alatt van, akkor csak úgy látjuk, ha benézünk az asztal alá. Ez alapján érezhető, hogy sokkal komplexebb helyzetekre és élményekre kell gondolnunk, mint a Virtuális Valóság (VR) esetén, ami teljes egészében mesterséges és virtuális környezetet feltételez. Utóbbinál az elvárásainkat is könnyebb ehhez igazítani, hiszen végig tisztában lehetünk vele, hogy nem „igazi”, amit érzékelünk.

– Miért van vége a csatornák és a reklámok lineáris világának? Nem inkább egyfajta felfúvódó buborék az egész? A hírek, értesülések, színek, szagok és tartalmak inflációja érzékelhető. Nálunk is másfél-száz tévécsatorna, tucatnyi rádió, több ezer újság, rengeteg ingyen kiadvány a postaládánkban, spam mailek naponta, számolatlanul, a végtelen Facebook Feed és az online hír-invázió…
– Számos cég foglalkozik kifejezetten az MR technológiával, de az egyik legismertebb talán a Magic Leap, amibe a Google az elsők között több mint 500 millió dollárt fektetett be még 2014-ben. Mostanáig nagyságrendileg 1,5 milliárd dollárnyi befektetést kaptak, ami önmagában is hatalmas összeg, helyi viszonylatból szemlélve pedig egészen elképesztő. Ami még érdekesebbé teszi ezt megelőlegezett bizalmat, hogy a cég nagyjából semmit nem mutatott a nyilvánosság számára, így látszólag csak egy, a sok hasonló pályán mozgó startup közül. Ahhoz, hogy pontosabban értsük mi történik, látni kell azt is, hogy az óriási tech vállalatok mint az Amazon, Apple, Facebook, Google, Sony vagy a Samsung teljes mérnöki csapatokat dedikálnak a mesterséges valóság területére. Biztosan sokunknak megvan az a „zombi apokalipszisnek” is nevezett 2016-os sajtófotó, amikor Mark Zuckerberg karnyújtásnyira elsétál észrevétlenül egy konferencia közönsége mellett, miközben mindenki egy virtuális szemüveget visel (emlékeztetőül lásd képünket).

– El is szigetelődünk e szerint?
– A fotó publikálásakor többen hangot adtak annak az aggodalmuknak, hogy itt az élő példa: ettől a technológiától még elszigeteltebbé válnak majd az emberek. A kritikák kapcsán a Facebook vezetője viszont úgy vélekedett, hogy pont az ellenkezője történik majd, hiszen mindenki ugyanannak az élmények a részese lehet egyidejűleg, a fizikai helyzetétől függetlenül. Ami biztos, hogy ezek a hatalmas vállalatok nem véletlenül fektetnek be ide, így a mesterséges valóság hamarosan meghatározó technológiává válik, olyan erős a résztvevő szereplők gravitációs hatása. Azért, hogy ezt a folyamatot időben is el tudjuk helyezni, a Gartner 2016-os előrejelzése szerint mind az AR, mind a VR 5-10 éven belül mainstreammé válhat.

– Melyek a VR előzményei? Mi hozta az igazi áttörést?
– A virtuális valóság ráadásul egy – technológiai szempontból – nagyon régi beteljesületlen ígéret. Maga az elnevezés is 1987-ben jelent meg először, Jaron Lanier révén. Igazán közismertté pedig a Mátrix c. film tette a témát még 1999-ben. A korai kezdetekhez képest a valódi áttörést az hozza el, amikor a technológiai a szélesebb közönség számára is megfizethetővé válik. Bármennyire is meglepő – vagy sem – a mobiltelefon adott itt is egy hatalmas lendületet, hiszen a kisméretű kijelzők minősége rengeteget fejlődött, miközben a költségek csökkentek. A telefonokba szerelt különböző érzékelők is gazdaságosan adaptálhatóvá váltak a mesterséges valóságot megjelenítő eszközökre. Végül, de nem utolsó sorban a számítási kapacitás is óriásit fejlődött. Napjainkban az összes ilyen felvehető VR kijelző erre az olcsó telefonos technológiai háttérre épül.

– Milyen hatása lehet a VR elterjedésének?
– Bár ezen az időtávon belül még könnyen számon kérhető leszek, de megkockáztatom, hogy ha teljesen beérik ez a technológia, nagyobbat fog szólni összességében, mint a mobiltelefonok valaha tették, pedig utóbbiak hatása is nagyon jelentős. Ami jelenleg épül az MR és VR technológia segítségével, a következő internet, az „élmények internete”. A rengeteg információ életre kel majd a szemünk előtt, és ezek az élmények nagyon szoros interakcióba is kerülnek egymással, valamint mi is a többi résztvevővel a virtuális térben. Ha az előbb említett buborékos hasonlatodnál maradunk, akkor biztos, hogy a kipukkanás után mindenki csuromvíz lesz a végén!

– Kik a szelektorok? Kik döntenek abban, melyik élményt válasszuk? Elsősorban az ismerőseink?
– Az MR/VR kulcsát az élmények jelentik. Ezért ilyen értelemben igen, az ismerőseink is előállítanak, küldenek, megosztanak vagy személyre szabnak élményeket számunkra, a technológia segítségével. Ezt a jelenséget már nyilván érzékeljük a közösségi médián keresztül, a fókusz viszont itt áttolódik majd az információk felől az élmények irányába. Lehet, hogy a Pokémon Go csak kérészéletűnek bizonyul majd a végén, de ott is a közös élmények kötötték össze a résztvevőket. Ami korábban elképzelhetetlen volt, és csak filmekben, vagy az olvasmány élményeink alapján tapasztalhattuk, az (virtuális) valósággá válik. Ebben a szókapcsolatban pedig a hangsúly a valóság, személyes megtapasztalás részén van, a virtuális részét mossa össze a technológia a kevert valóságban. Amit nehéz lesz természetesen követni és befogadni először, hiszen az internetnek még az információs részét sem tudtuk kiaknázni teljes egészében – gondoljunk például az audiovizuális információk kereshetőségére, feldolgozhatóságára, összevetve a szöveges tartalmakkal.

– Mire lehet jó az új „valóság”?
– Az új valóságban eljuthatunk majd távoli tájakra, megtapasztalhatunk más élethelyzeteket, de akár csatlakozhatunk egy demonstrációhoz is. Létezik egy „karosszék antropológia” fogalom, amikor másodkézből származó információk alapján dolgozott, informálódott valaki, anélkül, hogy valaha is a terepre merészkedett volna. A mesterséges valóságban a karosszékünket a helyszínre tudjuk majd katapultálni, és úgy érezhetjük, jelen vagyunk, szó szerint átéljük az adott élményt, amire korábban soha nem volt lehetőségünk. Ami fontos még, hogy itt nem a Vissza a jövőbe filmek legendás DeLorean időutazó autójára kell gondolnunk. A technológia már most is eljutott arra a szintre, hogy bizonyos szituációkban elhitesse velünk, amit látunk és érzékelünk, az maga a valóság. Fontos még leszögezni, hogy a kulcs itt az érzékelés – nem pusztán látnunk kell, a többi érzékszervünknek is fontos szerepe van, és lehetőleg úgy kell az élményeket megszereznünk, hogy ne legyünk rosszul a végén…

– Mi kell még az elterjedéshez?
– Ahhoz, hogy az MR/VR környezet széles körben elterjedt és hiteles is legyen, szükség lesz rengeteg digitális építőre is, akik ezt a világot kialakítják és benépesítik. Ahogy Zuckerberg is fogalmazott, a legnagyobb hatást itt a közös élmény adja – ez még lehengerlőbb lesz, mint amit ma közösségi médiaként ismerünk. Ez alapvetően az ismerőseinket jelenti továbbra is, de a technológia révén ez egy sokkal tágabb kör is egyben. Ami szintén korlát, hogy egyelőre az építkezéshez az egyszerűen kezelhető eszközök, interfészek hiányoznak. A jóval nehezebb kérdés, hogy miközben az MR/VR eszközök egyre kompaktabbak lesznek, a felépített környezet kezelése és működtetése infrastruktúra oldalon nagy kihívást jelent. Ez biztosan nem működik majd az egyének szintjén, és ha valaki eddig félt az 1984-ben felvázolt anti-utópiától, akkor az a rossz hírem van, hogy most kezdhet csak igazán rettegni. Feltételezhetjük, hogy a cégek egyelőre érthető okból leginkább az építéssel vannak elfoglalva, de a virtuális térben keletkező adatok feldolgozása is nagyon nagy kiaknázatlan potenciált jelent. Láthatunk benne egyaránt marketing lehetőségeket, vagy éppen összetett jogi, társadalmi kihívásokat is.

– Hogyan válasszuk ki az értékes tartalmakat akár a média, akár a reklámzajból?
– Az online tér egyik legnagyobb kihívása szerintem pont az, hogy túl sok az adat, jóval kevesebb a hasznos információ, és ezt képtelenség egyéni szinten áttekinteni, feldolgozni. A VR/MR vonalon említett infrastruktúra igény itt is szűk keresztmetszetet és magas belépési küszöböket jelent. Ezért a tartalmi válogatás jelenleg elsődlegesen a főbb csomópontokon történik, a rendszer működése és felépítése pedig magában hordozza ezeknek az aggregátoroknak a monopolizálódását az adott területen. Kitörési pontot talán egyedül az adhat, ha valaki elsőként felépít a nulláról egy teljesen új lábat, ami korábban nem is létezett. Ezért is figyeli mindenki árgus szemekkel, hogy melyik cég fogja majd a VR/MR vonalat elsőként gyarmatosítani. Talán ez egy erős kifejezés, de gyakorlatilag erről van szó.

– És mi a helyzet a nagy adat-aggregátorokkal?
– Az aggregátorok által használt algoritmusok részben a felhasználói szokásaink alapján próbálják meg javasolni a számunkra leginkább releváns tartalmakat. Ezzel egyik oldalról nincsen baj, hiszen csökkentheti az egyénre nehezedő nyomást, mert soha nem kell a véleményünket ütköztetni másokkal, és a világképünk is állandó megerősítést nyer. Hasonlóan előnyösek, amikor konkrétan keresünk valamilyen terméket, szolgáltatást, mert ilyenkor a legtöbb esetben nagyon releváns ajánlatokat kaphatunk. Ugyanakkor ennek a hátulütője, hogy annyira beszűkülhet a leválogatott tartalom, hogy a végén csak és kizárólag a saját képünkre formált világot tartjuk a valóságnak. Egy valódi és jó tartalmi kurátor – aki egyelőre legalábbis nem egy algoritmus – képes az improvizációra, és lehetnek váratlan húzásai. Ennek persze van annyi kockázata, hogy a fogyasztói oldal nem feltétlenül lesz nyitott ezekre a típusú új tartalmakra. Úgy vélem az újságíróknak pont ez a felelőssége és az egyik fontos szerepe, hogy ideális esetben tágítani tudják a nézőpontokat, elgondolkodtatnak, és nem csak egy fekete-fehér világot mutatnak az olvasóknak, amit látszólag tökéletesen személyre szabott az algoritmus. Ennek természetesen differenciált a jelentősége, ahogy a mélyebb és összetettebb tartalmaktól haladunk a gördeszkázó kutyák és boldogan integető celebek irányába.

– Nem gond, hogy a natív erősen befolyásolja a véleményeket? Elég az, ha a natívok tetejére vagy az aljára oda van írva hogy „fizetett tartalom”, vagy hogy a „Műsorszám termékmegjelenést tartalmaz”?
– Véleményem szerint egy jól felépített és előkészített támogatott anyag tartalmilag inkább erősíti a csatornát és javítja a fogyasztói élményt. Az inkább jelent nehézséget, hogy ilyen minőséget előállítani nagy befektetéssel és sok munkával jár. Ezért ha valaki ilyenben gondolkodik, akkor kell bőven időt hagyni rá és előre felkészülni rá, hogy nem lesz minden szempontból előre látható az összes nehézség, mivel minden ilyen együttműködés egyedi. A tartalmat fogyasztói oldalon ennek – ideális esetben – nem is lenne szabad nagyon kiütköznie. Amennyiben igen, akkor ott már inkább klasszikus értelemben vett reklámról beszélünk, amit viszont már bárki könnyen tud azonosítani.

Nagy Tamás PHD Hungary
BEMUTATKOZÁS

Nagy Tamás

– 2014 márciusa óta a PHD Hungary ügyvezetője.
– A szakember 2002-ben csatlakozott az OMNICOM csoporthoz, ahol hat évig kutatás-fejlesztési területen dolgozott, majd a Pepsi médiatervezési, a későbbiekben pedig a Vodafone média-és stratégiai tervezési feladatait látta el az OMD-ben.
– Ezt követően két éven keresztül a Millward Brown Hungary Target Group Index (TGI) divíziójának munkatársa, majd üzleti vezetője.
– A PHD ügyvezetői pozícióját megelőzően három évig az OMNICOM Media Group Hungary kutatási igazgatójaként az ügynökségcsoport teljes kutatási tevékenységért felelt.
– Szabadidejében szívesen olvas nemzetközi szakirodalmat.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Halaska Gábor

Dr. Halaska Gábor Figyelő hetilap rovatszerkesztője, startup szakértő diplomáit az Államigazgatási Főiskolán és az ELTE Jogi Karán szerezte. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik újságíróként. …