Végre egy könyv, amellyel megtanulhatod a marketing szövegírást – és még élvezni is fogod!

Végre egy könyv, amellyel megtanulhatod a marketing szövegírást – és még élvezni is fogod!
Janata Kriszta neve nem csak a nemrég megjelent Szövegírás szenvedéllyel című könyve után lehet ismerős, de egyben kkv marketing tanácsadó, a Marketing Commando társalapítója és nem utolsó sorban a Budapesti Metropolitan Egyetem címzetes docense. Az ország első számú női kisvállalati marketing szakemberével beszélgettem kezdetekről, a nők helyéről a szakmában, a tisztességes eredményekről és persze a könyvéről.

- Honnan jött a könyved ötlete?
- Mindenkiben van egy könyv, csak nem mindenki írja meg. Egy szakmai könyvnek sok jó aspektusa van: egyrészt, aki valamilyen szakértőként tevékenykedik, annak publikálnia kell, nekem viszont semmi motivációm nem volt arra, hogy elkezdjek blogolni, facebookolni. Mindenfajta rendszeres kommunikációtól viszolyogtam, így maradt a rendszertelen. Másrészt rengeteget írtam már előtte a Marketing Navigátor című azóta átalakított print hírlevelünkbe, csak hát az előfizetők körén kívül ez még titok maradt. Körülbelül hétszázan-ezren olvasták rendszeresen a cikkeimet, és többször mondták, hogy „írjál még és tarts tréninget”. Volt rá igény. Így arra gondoltam, egyszer kellene valami olyat publikálni, ami évekig kitart. És harmadrészt, ha van egy saját know-how-d, annak a legbiztosabb és egyben legegyszerűbb jogi védelme az, ha könyvben írod meg. Én menet közben rájöttem arra, hogy a marketing tanítása hasonlít ahhoz, ahogyan angolt tanítottam – innen a saját, védhetően egyéni megközelítésem a témában. (Kriszta angoltanárként dolgozott, mielőtt véglegesen áttért volna a marketing világába. - a szerk.) Ez is egy nyelvi készség, így a könyv tíz fejezetét úgy raktam össze, ahogy a nyelvtanár fog hozzá, hogy egy idegen nyelvet megtanítson, csak ez nem idegen nyelv, hanem a sales anyanyelve. És azért így a végére valljuk be, a hiúságnak sem árt, ha a nevemmel ott van egy könyv a polcokon, ugyanígy nem árt, ha tanítasz egy egyetemen. Vannak ilyen „nem árt” kategóriák, amelyeket azért is megcsinál az ember, hogy na ez én vagyok, látszik, hol helyezkedem el a szakmai rangsorban. A könyv pedig azért is jó, mert robbanásszerűen széles körben megismernek olyanok is, akik eddig nem ismertek.

- Azt olvastam a könyvajánlóban, hogy a legfontosabbnak azt tartod, hogy a tudatosság meglegyen. Hogy tudja az ember, hogy mit miért csinál. Ezt tartod a marketing kulcsának?
- A marketing szövegírásnak igen. Szoktam együtt dolgozni olyanokkal, akik kínlódnak az írással, pedig ott van a fejükben a mondanivaló, és olyanokkal is, akik imádnak írni. Na, az utóbbinak van nehezebb dolga, mert elragadtatja magát és mindent leír, amit szépnek és jónak érez. Bármilyen hihetetlennek hangzik, azt visszanyesni és abból egy célirányos, üzleti kommunikációt csinálni nehezebb. Aki viszont az elején nem tud írni, de amikor elmondod neki, hogy itt vannak ezek a modellek, tedd bele azt az infót, ami az olvasódnak kell, akkor meg tudja csinálni és sokkal célirányosabb és tömörebb szövegeket ír. Mindkettőnek segít, ha tudja, miért ír.

- Eddig az a felfogás élt mindenkiben, hogy valakiben vagy megvan az íráskészség vagy nem, ezzel születni kell. Te pedig erre jól rácáfolsz, mert azt mondod, mindenki meg tud tanulni írni. Tényleg így van? Ha elolvassák a könyved, megtanulnak?
- Azért nem elég elolvasni, meg is kell csinálni a benne levő gyakorlatokat. Nagyon sok visszajelzés jött az olvasóimtól azóta, hogy sikerült nekik. Annak idején azért is álltam rá annyira a szövegírás tréningekre, mert boldogok voltak tőle az emberek, miután kijöttek az előadásaimról azt mondták, hogy „ha ő mondja el, akkor úgy érzem, meg tudom csinálni”. Mindenki meg tud tanulni magyarul is, angolul is. Akkor ugyanígy miért ne tudnál megtanulni magyar nyelven egyfajta stílusban vagy egyfajta célirányossággal írni?

- Ha egy kezdő vállalkozónak nincs meg a megfelelő kerete egy marketing szakember megbízására, de elolvassa a könyved, akkor meg tudná csinálni a munkát?
- Ha akarja, igen. Az a legfontosabb, hogy élvezze. Mert ameddig utálsz angol órára járni, nem is fogsz megtanulni angolul. Itt nulláról létre kell hozni egy szöveget. Ha kín-keservesnek éled meg, nem lesz belőle kreatív alkotói munka. Milyen szakács lehet az, aki nem szeret enni? Valószínűleg elég rossz. Tehát ha élvezi, akkor szívesen fog vele foglalkozni. Nagyon fontosnak tartottam a könyvnél, hogy bele lehessen veszni, hogy azt érezd, ez nem nehéz. Kifejezetten munkafüzet jellegű lett, bele tudsz írni. Ez az online-os interaktivitás, csak papíron. Emellett csajosra terveztem, mert szerintem ez az árnyalat még hiányzik az üzleti könyvek közül. Nagyon kevés van, amiben van valamiféle lifesyle-os élvezeti faktor is. Azt akartam, hogy egy nő kifejezetten élvezze, amikor kézbe veszi, mert hogy nem olyan, mint az összes többi közgazdasági, üzleti könyv. Ugyanakkor nagyon vigyáztam arra, hogy a férfiaknak se legyen „ciki” kézbe venni. Ezért egy grafikus házaspárra bíztam a tördelés és a dizájn feladatát, így női- és férfikéz is belenyúlt a végső megjelenésbe. Minden fejezetet egy sztorival kezdek, így könnyű olvasni, és azt érzi az olvasó, hogy „ó, hát ez tényleg könnyű lesz”. Erre a „menni fog” feelingre gyúrtam végig. Én enyhén diszlexiás vagyok, tehát nekem van egy kis bajom azzal, ha leraksz elém egy könyvet. Inkább valaki mesélje el, mi van benne. (nevet) Úgy írtam meg, hogy én értsem, és így valószínűleg aki nem diszlexiás, annak szuper könnyű olvasmány lesz. Egyébként volt már diszlexiás résztvevő is a tréningemen, és ujjongott örömében, hogy végre az én módszeremmel ő is könnyen tud írni. Egy tanár legnagyobb sikere az, ha a diák azt érzi, „hú de jó vagyok”, nem pedig azt, hogy „ez a tanár mekkora zseni”.

- Ha már említetted a női vonalat: nehéz volt érvényesülni nőként ebben az alapvetően férfi szakmában?
- Nekem nem. A legérdekesebb értelmezése ennek a jelenségnek, hogy eredetileg a biznisz az két férfi között zajló tevékenység volt évszázadokon keresztül, amibe idővel a nők is beszálltak és be is fogadták őket a férfiak. Ez olyan, hogy ha egy karate órára bekéredzkedik egy balettáncos nő, akkor még nem fognak a karatésok balettozni a kedvéért, hanem ő egy balettosként fog karatézni. A marketing pedig tulajdonképpen olyan, mintha egy harcászati szaknyelv lenne: vevőszerzés, piachódítás, konkurenciaelemzés, stratégiagyártás, előretörés, foglald el a vevő fejében a legértékesebb helyet, stb. Teljesen katonai koncepció. Bár ez alapvetően nyíltan férfias, de ebbe a lányok mégis nagyon ügyesen tudnak beszállni. Nekem soha nem volt gondom, bár hozzáteszem, nem is a nyolc általánost végzett brigádokban próbálok érvényesülni, hanem egy olyan körben, ahol a férfiak célorientáltak, és ha a legjobb megoldást egy nő mondja, akkor egy nő mondja. Persze az sem rossz, hogy a Wolf Gábor támogatásával indultam. Egy már működő, jó csillagrendszerbe álltam be plusz egy csillagnak. De alapvetően rengeteg nő van már a szakmában, csak kevés az, aki magasra jutott, inkább a kivitelezési részben vannak: akik nem akarnak kapitányok lenni, hanem a hadnagyi vagy századosi szintig szeretnének csak eljutni. Kiemelt célotok, hogy a kisvállalkozókat erősebb helyzetbe hozzátok. Ez is egy úttörő gondolat. Gábor állt elsőként bele ebbe, mert itthon ennek akkor még nem volt kultúrája. A nagy márkák, az igazán nagy brandek mögött mindig van egy MIÉRT, hogy miért csinálják, mert csak magadért senki sem áll mögéd. A miért lényege az, hogy nekem legyen jó, de rajtam kívül még sokkal többeknek sokkal jobb legyen, mint nekem. Ha ez így van, akkor soha nem irigylik tőled, amid van, és lesz egy jó követő táborod is. Például a The body shopnál Anita Roddick az állatok fölösleges kínzása nélküli miérttel akart létrehozni egy szépség márkát. A mi esetünk is hasonló: az elsők voltunk, akik kifejezetten a kkv-sok mögé álltunk, hogy nekik is tudjon valaki üzleti / marketing tanácsokat adni. Nekünk az a bizniszünk, hogy más kis cégeket sikeressé tegyünk, sok-sok kis cég felfuttatásában vehettünk részt. Sokan közülük jóval nagyobbak, gazdagabbak és ismertebbek is lettek, mint mi – ez a mi legnagyobb sikerünk.

- A „tisztességes eredmények” egy kulcsfogalom a cégetekben. Ez azt jelenti, hogy eddig Magyarországon nem ez volt jellemző?
- Amikor 2001-ben vállalkozók lettünk, akkor a „vállalkozó” szó még egy szitokszó volt. Olyan valakit jelentett, aki kettővel rosszabb, mint a hajléktalan, mert biztos, hogy simlis. Amikor vállalkozó lettem, annyira szégyelltem az elején, még anyukámnak sem mertem bevallani vagy egy hónapig, mert féltem, hogy a kardjába dől. De ha nekem nem tetszik annak a szakmának a megítélése, amiben benne vagyok, akkor nem abbahagyom, hanem inkább teszek azért, hogy ez a megítélés megváltozzon. Ez a felfogás a hazai kisvállalkozók körében azt hiszem a mi csapatunkhoz kötődik: ha azt akarod, hogy változzon a megítélésed, akkor ne lázadozz, ne panaszkodj, ne másokat hibáztass, hanem tegyél érte. Legyél példamutató, még jobb, mint amilyennek mondod magad. És nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani.

- Nem érzed úgy, hogy telített a szakma? Hogy felhígult?
- Legtöbb esetben igaz, hogy ha nő a mennyiség, akkor a minőség nem tartható. Néha valóban olyan, mintha már túl sokan lennénk, és sok sekélyes is akadhat köztük. De ez egy elég gyorsan megtanulható szakma: aki ma kezdő, az holnapután már jó szakember lehet, nem kell egyből leírni az amatőröket. Ráadásul a marketing iszonyúan szerteágazó lett. Bevallom, én nem tudok beállítani egy insta hirdetést, mi több, eszemben sincs megtanulni! Egy instás viszont nem fog elkezdeni összerakni neked egy print katalógust. Még posztolni lehet, hogy fog, talán még youtube-ozni is, de egy szórólap kampányba már tuti nem mászik bele. Egyszerűen nincs elég idő mindenbe beletanulni. A marketingeseknek is specializálódniuk kell, és ez az, ami itthon még nagyon hiányzik: az iparági specializáció. Nálunk valamiért még nem működik. A gyógyszer-, fogorvos-, vendéglátói specializációra páran már próbáltak ráállni, de egyelőre még nem tudták magukat eléggé érvényesíteni, pedig jó a stratégiájuk, ez lenne a next stage.

- Ez külföldön működik?
- Igen, csak hát ott, ugye jó nagyok a piacok. Egy 250 milliós USA-ban, ahol Kanada is bekerül a képbe, ott azért mások a lehetőségek. Ott külön van önvédelmi sporttal, fehérneművel, esküvővel foglalkozó marketing, az ingatlan marketing már egy külön kaszt. Külföldön 20-30 éve vannak már ilyen marketingszakirány - specializációk.

- Érdekes volt számomra, hogy a könyved ajánlása mellett van egy kontra oldal, hogy ha igaz rád az alábbi 4-5 állítás, akkor nem neked való a könyv. Illetve ha valakinek nem jött be a módszer, akkor visszaküldheti és ti visszafizetitek az árát. Ilyet eddig más könyvnél nem láttam.
- Ez már a marketinges vénám hangja. Egy marketingesnek önérzetesen be kell vállalnia, hogy amit kínál, az nem tetszhet mindenkinek. A marketing szempontjából semmi nem közérdek, akinek pont ez kell, az vegye meg, ha pedig nem, akkor nyugodtan menjen máshova. Butaság máshogy gondolni. Ezzel a „nem való neked ez a könyv, ha…” felhívással persze magamat is megvédem az elégedetlen olvasóktól.

- Milyen az életetek, hogy összefonódik a magánélet és a munka? Sokan hajlamosak haza vinni a munkát, pláne így, hogy ketten csináljátok?
- Én az enyémet el se viszem otthonról. (nevet) Amikor vállalkozók lettünk, mindenki azt mondta, hogy „na, erre biztos rámegy majd a házasságunk, a családunk, az életünk”. Még mindegyik egyben van. Nyilván mindennek vannak előnyei és hátrányai. Sokszor megtehetem, hogy akkor dolgozok vagy lógok, amikor akarok, de az is igaz, hogy én tényleg nem tudok úgy elmenni szabadságra, hogy egyáltalán nem nézek rá a cégünkre. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mennyit dolgozok. Azt feleltem, nem tudom. Nem hitték el. Azért nem tudom megmondani, mert biztos, hogy nem keveset, de mégis, pontosan mit értünk munka alatt? Munka az, amikor ki kell suvickolnom a sütőt és elvinnem a sárga csekket a postára? Mert ez elvileg már magánélet, ugye? Vagy az a munka, hogy megtarthatok egy tréninget, aztán leülök egy új megbízást megbeszélni? Ezeket a feladatokat imádom, míg suvickolni utálok. Ezért nem is munka és magánéletként választanám kétfelé az életemet, hanem, hogy mit szeretek és mit nem szeretek csinálni.

- Összeszedtem néhány jelzőt, amivel téged jellemeztek az eddig interjúkban: sokoldalú, erős személyiség, szövegírás specialista, előadó, tréner, elképesztően kreatív marketing tanácsadó, legendás memória, őszinte, kíméletlen vélemény, lazaság, hitelesség. Elégedett vagy ezzel a képpel, ahogyan téged látnak?

- Igen, mert szerintem van benne látszólagos ellentmondás is, ezek szerint elég árnyalt képet látnak meg rólam. Lazaság, de ugyanakkor könyörtelen vélemény – hmmm… Hát, ha ezt mondják rólam, akkor biztos nem véletlenül mondják ezt. De egyik jelző ellen sincs kifogásom. A kíméletlen véleményen azért még kéne faragnom egy kicsit, mert kíméletlen véleményhez nincs jogom, akkor épp kicsúszhatott valami a számon, amin nem ártott volna, ha inkább még gondolkodok egy keveset. Azért nagyon jó érzés, hogy a rólam szólók tükrében olyannak látom magamat, amilyennek szeretném!

- Úgy érzed, elérted azt, amit szerettél volna?
- Többet is, jobbat is. Nem voltak elég határozott elképzeléseim. Én biztosan nem lettem volna vállalkozó, ha a férjem nem ilyen elszántan ambiciózus. Én egy kiváló oldalkocsi vagyok, de nem a motor. Viszont mindig megtaláltam a nagyon erős személyiségeket, akiknek a jobb keze lehettem. Az volt a célom, hogy mellettük a legjobb legyek, de sosem akartam a helyükre lépni. Olyan tervem sem volt, hogy egyszer majd könyvet írjak. És bevallom, elégedett vagyok. Már nem azért kelek fel reggel, hogy pénzt termeljek, hanem mert valami nagyon jóban vehetek részt egész nap.

- Hogy látod magad tíz év múlva?
- Veled egyidős, nálad kicsit idősebb marketingeseket tanítanék szívesen. Illetve azért nyüzsgök majd akkor is, hogy a szakmánkat én is felfelé húzzam, hogy ne egy leszólt, és főleg ne egy kókler szakma legyen. Hogy amiben én minden nap dolgozom, ami engem ennyire definiál, annak legyen becsülete.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Maurer Fruzsina

Maurer Fruzsina vagyok, 21 éves gyakornok. Idén a második évemet fejeztem be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció – és médiatudomány szakán. Az szakosodásnál a multimédia ...





Címkék: Reklám, Marketing