Sok fiatal sportot űz az ismerősök gyűjtéséből

A tényleg népszerű ember nem úgy gondolkozik, mint azok, akik a mennyiségre hajtanak.

Az emberek kedvelik azt, aki mindenkit meghallgat, nem vág bele más szavába, segítőkész, értelmes, tájékozott, közvetlen, barátságos, vicces és mellesleg nem nagyképű. Az ilyen tulajdonságokkal megáldott személyt az esetek túlnyomó részében nem saját maga, ha-nem a tömeg nevezi ki népszerű, közkedvelt „bálványnak", akire a többiek félnéznek. De neki sem könnyű. Rengetegen akarják vele tölteni az idejüket, sok helyre hívják egy időpontban, szétszakadni nem bír, megsérteni senkit nem akar.

Az átlagember, aki szeretne kitűnni a tömegből, észrevétlenül próbál odafurakodni az ilyen egyén közelébe, igyekszik bizalmas szálakat szőni hozzá, mohón keresi vele az együttlét lehetőségét.

Valamiért az emberek görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy azt higgyék róluk, ők is közismertek. Elkezdődik a másolás, mind külsőleg, mind viselkedésileg, ezzel pedig elveszti a másoló saját énjét Megkísérli kezébe venni az irányítást, arra törekszik, hogy kicsinyes eszközökkel magából faragjon népszerű embert. Az sem szegi kedvét, ha visszájára fordulnak a dolgok és híres, elismert helyett hírhedt, el nem ismert, elrettentő példa lesz. Úgy van vele, hogy mindegy mit, csak beszéljenek róla, legyen benne a köztudatban. Észbe se kap, ha az ismerősei kerülik őt, úgy tesznek az utcán, mintha nem látnák, és sietve átmennek á másik oldalra. Vannak barátai, de nem elég, így ismerősöket kezd keresni. Pár perces beszélgetés után bejelöli őket az összes létező közösségi portálon, persze az utcán már nem ismeri meg őket. Neki nem az ismeretség minősége a fontos, hanem az ismerősök száma. De miért jó az, ha a pesti buszsofőrtől kezdve, a sarki bolt beszállítójáig mindenki az „ismerőse"? Attól, hogy valakivel egyszer beszél, kavar, nem lesz olyan, mint amilyen lenni akar.

A tényleg népszerű ember nem úgy gondolkozik, mint azok, akik a mennyiségre hajtanak.