Nap, mint nap megmérettetik, amit mondok – interjú Köves Slomóval

Nap, mint nap megmérettetik, amit mondok – interjú Köves Slomóval
Ma már nem lehet tekintélyt elérni távolságtartással, hanem csak azzal, ha minőséget adok. Kikényszeríti a modern, digitalizált világ – mondja Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség egyik alapítója, vezetője, az óbudai zsinagóga rabbija.

Köves Slomó előadását az Internet Hungary konferencián, szeptember 27-én a plenáris szekcióban 10.50-től hallgathatják meg. Címe: „... Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban...” (Ady Endre: Kocsiút az éjszakába)


– Az Internet Hungary-n előadásnak alcíme: „Hogyan születhet meg az identitás, a valahova tartozás igénye egy ezer darabjaira hullott világban, amit csak a digitalizáció tarthat össze?” Egy háromezer éves tradíció, vallás miként tudja követni azt fejlődést, tempót, amit a digitalizácó, és az egyre inkább virtuálissá váló világ követel?
– A 21. században az internet és modern kommunikációs eszközök ugyanazt a célt szolgálják, mint régen a telefon, még régebben a postagalamb vagy a tűzjel. Hogy információt, gondolatot, tanítást közvetítsen egy másik gondolkodó embernek. Ha ezen a szinten maradunk, akkor a modern kor vívmányai nemhogy rosszul, hanem kifejezetten jól hatnak a saját identitásunk és a közösségi lét kialakítására. Nem önmagában a kommunikáció felgyorsulása okozza a problémát, hanem hogy nagyobb a veszélye annak, hogy egy virtuális valóságba kerüljünk, mert kevésbé vagyunk rákényszerítve arra, hogy nap, mint nap fizikai kapcsolatokat létesítsünk. Megtéveszthetőbbek vagyunk a kommunikációs eszközök révén, épp ezért tudni kell olvasni a kommunikációs jeleket. Sok minden megváltozott, felgyorsult, az üzenetek lerövidültek és ez akár ijesztően hathat. Egyrészt azt mondják, hogy lebutult az ember, de másik oldalról viszont sokkal okosabban tud röviden fogalmazni, épp ezért sokkal több témában tud üzenni jóval rövidebb idő alatt. Az elmélyült gondolkodásra valóban talán kevesebb idő jut, mint régen, de ugyanakkor az információ mennyiségét tekintve sokkal többet tudunk átadni is és kapni is. De az embernek ma is szüksége van az elmélyülésre. Én nyilván elfogult vagyok a zsidósággal szemben és azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy a zsidó vallás és a Tóra feltalálta a szombatot 3000 évvel ezelőtt, vagyis hogy a hétköznapi érintkezésünket az alkotó fizikai világgal szüntessük meg egy napra. Mindegy, hogy az a tűzrakás, az írás vagy az internetezés. Megtesszük és ezáltal az a 24 óra lehetőséget ad arra, hogy a minket ért irdatlan sok információt földolgozzuk magunkban. Szerintem ez ma is ugyanazt a hatást éri el, mint 1000, 2000 vagy 3000 éve, még akkor is, ha a hétköznapi érintkezések módja megváltozott.

– Ma egy vezető eszköztára is más… A közösséget is másképp lehet, sőt kell megszólítani.
– Számomra a legtermészetesebb dolog, hogy az új eszközök ellen nem ágálunk, hanem használjuk őket. A zsidó vallásnak az az irányzata, amit én képviselek mindig abból indul ki, hogy a világnak és a tudománynak bármilyen találmánya olyan eszköz, amit, ha megfelelően használunk, akkor az Isten ajándéka. Van egy nagyon szép gondolat a Bibliában a teremtés 6 napjának a történetében, amit a magyar Bibliában nem nagyon fog fölfedezni az ember, mert nem lehet jól lefordítani magyarra. „és minden, amit az Örökkévaló teremtett, csinálni!” Mit jelent ez a kifejezés? Isten egy olyan világot teremtett, amit tovább kell „csinálni” – Isten befejezte 6 napban a teremtést, de nem egy tökéletes világot teremtett, amiben nincs további tennivaló, hanem az embert meghívja, hogy legyen társ a teremtésben. Elvárja tőlünk, hogy a világot erkölcsi és fizikai értelemben is egyre jobbá tegyük. Ezeknek a találmányoknak minél nagyobb az erejük, annál rosszabb dologra is lehet használni őket. Az atomenergiát lehet rosszra és jóra is használni. De akár a kést is. És ugyanez igaz szerintem az internet világára is. A felelősség a miénk.

– Mit gondol, ebben a megváltozott világban élő emberek mást várnak el a vallástól, mást igényelnek hitükben, mint régebben?
– Szerintem alapvetően az ember nem változik. A körülötte levő eszközök változnak csupán. Az ember alapdinamikájának része az a vágy, hogy több legyen, mint a húsvér létezés. Valamivel felülkerekedjen a saját földből készült földies testén és testiségén. A testi vágyak kielégítése mindig átmeneti boldogságot ad – ez alapvetően nem változott. Különbség abban van, hogy a történelemben mikor, mivel áll szemben a spirituális boldogság elérése. Sok száz éven át az embereknek nem volt módjuk arra, hogy a testi vágyaikat teljes mértékben kielégítsék, hiszen szegénység volt. A fizikai lét biztosítása volt a feladat. Tegyük hozzá, hogy a mai világ nagyon nagy részében ma is így van. Ezt úgy nevezzük, hogy a szegénység próbatétele.

– Ön több helyütt arról beszél, hogy ma a gazdagság próbatételével állunk szemben. Én még melléilleszteném a közösségek átalakulásának, az elszemélytelenedésnek a próbatételét is.
– De szerintem ez is a gazdagság próbatételével függ össze. Ma jóval nehezebb észrevenni azt, hogy a test és a fizikai lét nem minden, mert sokkal több minden el tudja vonni a figyelmünket, és ide tartozik a digitalizáció is. De én ugyanakkor az eszközt is látom benne és a közösség vezetőjeként arra használom, hogy üzeneteket adjak át. Promotáljuk vele, hogy mennyire fontos a közösségi lét, és erősítjük a közösséget összekötő szálakat. Mondok egy példát – ha régen az ember tartott egy előadást, ott eljött tíz ember. A digitalizáció által el lehet érni, hogy jóval többen jöjjenek el, hiszen sokkal könnyebb meghirdetni és elérni a közösséget.

– Aztán felkerülhet a YouTube-ra.
– … és még sok 100 vagy 1000 ember meg fogja hallgatni. Van egy tizenéveseknek szóló oktatási programunk, délutánonként hébert, zsidó történelmet tanulnak. Mindenki kapott egy kis chipet és mikor bejönnek, hozzáérintik a falhoz és az kiküld egy üzenetet a Facebook oldalukra, hogy itt vannak, tanulnak… Ez egy olyan promóciós lehetőség, amit használva összeköthetjük a valós közösséget virtuális formájában.

– Megakadt a szemem azon, mennyi applikáció is van már…
– Igen, egyre több, és ez is rengeteg lehetőséget rejt. Elkészítettük például a Judapest appot – ami végigkalauzol a főváros zsidó helyszínein. De van kifejezetten vallási is – például imakönyv. Lehet lapozni, reggeli ima, úti ima, megtalálhatók az áldások… Természetesen nem fog helyettem imádkozni, de mennyivel könnyebb, mint egy imakönyvet magammal vinni. Vagy van olyan, aminek segítségével az ember minden nap megtanulhat a bibliából egy szakaszt. Dolgozunk egy olyan átfogó zsidó applikáción, amiben benne lesz az imakönyv magyarul, a zsidó naptár, a különböző ünnepek, szokások, és lesz egy „kérdezd a rabbit” funkciója is. Ezek mind, mind módok arra, hogy elérjük a közösséget és ápoljuk a tradíciókat.

– Vajon az eszközök megváltozásával a karizmatikus vezető fogalma is más tartalommal bír ma?
– A Talmud azt mondja, hogy „Ki az igazán hős? Az, aki saját magát le tudja győzni”. Vagyis az válhat vezetővé, aki mindenek előtt önmagát képes vezetni, és aztán ezen erő által csatlakozhatnak hozzá mások is. Ez nem hiszem, hogy változott. Az, hogy a gondolatait milyen eszközzel adja tovább, véleményem szerint nem kulcskérdés. Bizonyos szempontból ma sokkal nehezebb helyzetben van egy vezető, aki meg akarja téveszteni az őt követőket, mert a kitettsége sokkal nagyobb. Hiszen jóval többen láthatják, hallhatják és többen lesznek azok is, akik kritikusabbak lesznek és észreveszik a hibákat. Ilyen szempontból a kommunikáció által létrejövő fékek és egyensúlyok rendszere sokkal erősebb, mint korábban. Még fontosabbá válik a hitelesség. Egy nagy különbség azért biztosan van – a mennyiségnek és a minőségnek egy látszólagos eltolódása. Korábban a kommunikációban a minőség mélyebb volt, a mennyiség pedig kisebb. Most a mennyiség sokkal nagyobb és ez a minőség rovására megy. A vallási vezetőnek is irdatlan mennyiségű tartalmat kell előállítania ma. De lehet, hogy bizonyos ponton ez az ellentmondás a minőség és mennyiség között valahogy összeér. Mesterem, a Lubavicsi Rebbe, a 20. század egyik legnagyobb zsidó spirituális vezetője és rabbija mondta, hogy „Nem kell megijedni attól, hogy most a mennyiségre kerül a hangsúly és nem a minőségre, mert sok mennyiség egy idő után minőségbe fordul át.” Pedig amikor ezt mondta még messze nem volt internet. Hogyha nekem folyamatosan mondanom kell valamit, sokkal hamarabb kiderülhet, hogy nem minőséget árulok, mint hogyha csak időnként kell valamit közölnöm. És talán itt a megoldás – ma már nem lehet tekintélyt elérni távolságtartással, hanem csak azzal, ha minőséget adok. Kikényszeríti a modern, digitalizált világ, hisz nap, mint nap megmérettetik amit mondok.
(Az interjút Szily Nóra készítette.)