Munka, magánélet és egyensúly – interjú Malchiner Péterrel

Munka, magánélet és egyensúly – interjú Malchiner Péterrel
Fél öt után már nincsenek bent a német anyacégnél, csakhogy egy-egy német kolléga sokszor egy nap alatt végez azzal, amivel egy magyar két-három napot is eltölt – említ egy példát a Work-Life Balance felborulására a You are more!™ című könyv szerzője.

(Ez az interjúnk a tavaszi Media Hungary konferencia előtt készült. A szeptember végi Internet Hungary-n újra rengeteg HR témával találkozhatnak.)

– Mit gondol, illúzió vagy svindli a Work-Life Balance elv állandó hangsúlyozása, sulykolása? A valóság legtöbbször egészen mást mutat, mint a szép elméletek.
– Nem hiszem, hogy svindli lenne, de van benne üzlet, az biztos. Iparág lett a harmónikus életet hangsúlyozó termékek és szolgáltatások kínálata. Talán inkább csak illúzió, hogy csodafegyver lenne minden modernkori bajunkra. „Lassan olyan messzire jutunk, hogy a Vita contemplativa (szemlélődő élet) iránti vonzódásunk, nem megy Önmegvetés és rossz lelkiismeret nélkül.” – ez a mondat úgy hangzik, mintha tegnap vagy ma írták volna le, nem? Ám nem így van: 120 évvel ezelőtt, Friedrich Nietzsche vetette papírra.

– Semmi sem változott azóta?
– Persze, hogy változott. Több súlyos társadalmi és gazdasági változáson keresztülment a világ. Időközben elveszítettük a kapcsolatot a jelennel, mert állandó cselekvési kényszerben élünk. Ezt a szakirodalom horror vacui-nak nevezi, ami az ürességtől való félelmet jelenti. Ha már egyetlen üres perce van valakinek, akkor rögtön az okostelefonja felé kap, állandóan a híreken, információkon csüng. A „most”-ban élésre képtelen a fejlett társadalmak lakosságának nagy része.

– Ezt mindannyian jól ismerjük, nem?
– Sajnos igen. A tavalyi menekültválság kapcsán magam is ebbe a hibába estem, percről-percre követtem az eseményeket és alig haladtam a feladataimmal. Azután tudatosan kikapcsoltam egész napra a telefonom, és csak este, hazaérve néztem meg a híreket.

– Ilyen egyszerű lenne a megoldás? Egyre elképesztőbb a feszültség, a rohanás manapság.
– Ki a felelős ezért? Mondok egy mai példát. Ma reggel a repülőtéren magas beosztású, business osztályon utazó vállalatvezetők, üzleti döntéshozók viselkedtek szinte futballhuligánként, amikor egy járat törlése miatt hosszú sor keletkezett a check in pultoknál, és egyre közeledett a gép indulása. Amikor beléptem a terminálba már láttam, hogy nem mindennapi a helyzet, de mivel pontosan tudom magamról, hogy én is nagyon nehezen viselem a várakozással töltött pillanatokat, rögtön bekapcsoltam azt a bizonyos „tudatos jelenlét gombot” magamon, mely nem engedi, hogy elveszítsem a nyugalmamat. Vannak technikák, melyeket a küzdősportok vagy jóga-leckék gyakorlása során el lehet sajátítani. Így sikeresen kívül tudtam magam helyezni ezen a feszült, és értelmetlenül agresszív szituáción. 

– Sokan így vezetik le a felgyűlt stresszt, valami apróságon elszakad a cérna, nemde?
– Persze, de kellő önismeret, és állandó, belső egyensúlyra való törekvés nélkül nem könnyű fenn maradni, ezért ami alapvetően fontos, az a szemléletmód megváltoztatása.

– Akkor közelítsünk másképp: az emberek többsége egyre gyakrabban küzd állandó időzavarral. Van erre megoldás?
– Van, mindenkinek saját maga! „Semmire sincsen elég időm, ezért olyan stresszben vagyok” Ismerős ez a mondat? Csakhogy nem azért kerül stresszbe valaki, mert nincsen ideje, hanem azért nincsen ideje, mert a nyomást, ami kívülről nehezedik rá, rosszul viseli, és erre belül egy stressz-reakcióval válaszol. Hajlamosak vagyunk összekeverni a nyomást a stresszel. Az egyik egy külső adottság és bármikor felléphet, de a stressz, az az erre adott belső válaszunk. A stressz-faktorok jelenléte mindenkire igaz, de hogy kiben és milyen típusú nyomás vált ki valóban stresszt, az már a személyiség kérdése.

– Akkor ezek szerint, a repülőtéri példájában a gép lekésésének a félelme volt az a nyomás, amire stresszel válaszoltak az utasok?
– Inkább a helyzet feletti kontroll elvesztése a lehetséges magyarázat, főleg az ilyen típusú döntéshozóknál.

– De, ha egyszerűen tényleg túl sok minden zúdul egyszerre a nyakunkba?
– Az idő apró részekre bontása, atomizálása legújabb kori találmány: 150-200 éve egy földműves a napkeltével kelt, nem tudta hány óra hány perc van, de azt tudta mivel kell aznap, vagy azon a héten végeznie. Eseményekhez kötötte az idejét. Ha jött a rossz idő, akkor könnyen átszervezte az életét, és fedél alatt végezhető munkákkal törődött. Az iparosodással azonban az idő is árucikké vált, kezdetben csak úgy, hogy egy munkás egy óra alatt hány tárgyat gyártott le. Ám ma szinte minden így működik, sokszor sajnos már a magánéletben is. Ha valakinek állandóan időbeosztási problémái vannak, „úszik az idővel” szoktuk mondani, akkor sok lehetőség van arra, hogy ezt kezelje, de ezek nem feltétlenül az időmenedzsment tréningek során lesznek világosak. Inkább több befelé fordulás és alaposabb önismeret kell ahhoz, hogy rájöjjünk, miért nem tudunk többször nem-et mondani, vagy kinek akarunk állandóan megfelelni, és ezért még a saját értékeinket is átértelmezni? Ezt a mélységi munkát javaslom az ügyfeleknek.

– Tőlünk nyugatabbra mintha kényelmesebbek lennének az emberek, nem stresszelnének annyira?
– Hadd mondjak két dolgot erre. Egyrészt, a személyiségek különbözősége terén nagyon hasonló eloszlásúak a nemzetek, tehát a stressz és a kiégés ott is nagyon erősen jelen van. Másrészt, Magyarországon sok panaszt hallok, hogy odaát könnyen beszélnek, hiszen fél öt után már nincsenek bent a például német anyacégnél. Csakhogy látom a munkavégzés hatékonyságát is: egy-egy német kolléga sokszor egy rövid nap alatt is végez azzal a munkamennyiséggel, amivel egy magyar munkavállaló akár két-három napot is eltölt. Magyarországon a munkaidőben Facebook-ozás vagy egyéb internetes privát tevékenység, sok helyen még, abszolút legitim. 

– A Work-Life Balance tehát a hatékonyság növelésével elérhető?
- A Work-Life Balance kifejezéssel sok bajom van. Figyeljük csak meg: a Work után mínuszjel, ezután a Life szó. Ezzel egy ellentétpárt szoktunk kifejezni. Tűz-víz. Fekete-fehér. Azt üzenjük, hogy ott, ahol munka van, ott nem lehetséges az élet, és fordítva. Mintha nyolckor, amikor beérek a munkahelyemre, véget érne az élet, és ötkor, amikor hazamegyek, elkezdődne újra. A munkahely, mint egy életmentes övezet? Erről szó sincs: a munkahelyen éppen hogy rengeteg élet van, érzelem, barátságok, viták, meg nemritkán felbukkan a szerelem is. Az egésznek az alapja és a kulcsa az, hogy szeressük azt, amit csinálunk, ha ez alapjaiban nem stimmel, kár is a Work-Life Balance elméletekre időt pocsékolni... Amire érdemes odafigyelni, azok a stresszes helyzetekre adott egyéni reakciók, és a hatékonyság az Életemben és a Munkámban. Ez adja meg az egyensúlyt. Ezeken érdemes megpróbálni változtatni miden erőnkkel.

– Hogyan érdemes egy ilyen változtatásnak nekifogni? Mikor lehet sikeres egy ilyen elhatározás?
– Mindennek a középpontjában az Identitás és a helyes döntések állnak. Az Identitás alkotóelemei az Önismeret, az Önirányítás, az Ellenálló-képesség és az Etika. Ha ezek rendbe kerülnek, akkor tudok megfelelő döntéseket hozni a karrieremre, a prioritásokra, a személyes életemre vonatkozóan.

– Összefoglalva az elhangzottakat: hogyan teremthető meg, vagy legalább közelíthető meg az egyensúlyi állapot? Melyik ön szerint az a néhány fő szabály, amit érdemes betartani?
– Van egy fontos tanulmány, mely 1528 ember életét vizsgálta, valóban egy életen keresztül, és a hosszú élet képletét akarta megérteni. Abból az derült ki, hogy igenis vannak olyan tényezők, melyek egy hosszú és kiegyensúlyozott életet befolyásolnak. Ezek a faktorok: a fegyelem megléte, a kapcsolataink stabilitása, az életmódunk minősége, az elkötelezettségünk a dolgainkban, az ambíció kiélése, az élet dolgai felett érzett személyes felelősségünk érzete. És van még egy. Ez a kemény munka. A leghosszabban élők között kimutatható volt, hogy mindig, még nyugdíjas korukban is, keményen és kitartóan dolgoztak valamin. Tehát, nem a munka tesz bennünket tönkre, hanem a kedv, a valódi jelentés nélkül végzett tevékenység, és a fent felsorolt tényezők valamelyikének állandósult hiánya.

***
Ki az a Fast buyer és a No Buyer? Hogyan lehet vásárlásra bírni?

Péter másik előadása a siófoki Media Hungary konferencián:
Az egyéni viselkedés és a motiváció hatása a vásárlási szokásainkra.
2016. május 10. kedd 16.10 A Terem

Az online adatok, főleg a sütik alapján perszonalizált hirdetés ma a sláger, de a nagy kérdés, mitől lesz igazán személyes egy hirdetés. Az Innermetrix cégnek Németországban van olyan partnere, aki egyetlen termék vagy szolgáltatás ajánlatot 28 különböző megközelítésben, illetve verzióban készít el.
Egy példa: aki gyorsan döntő vásárló (Fast Buyer), azt kár felesleges részletekkel traktálni, az ajánlat legfontosabb elemeit érdemes elé tenni: kéred vagy nem? Aki viszont megfontoltan, lassan dönt, annak érdemes egyes részletkérdésekre menő hirdetési ajánlatot összerakni. Aki esztétikai és kevésbé racionális megfontolásokból dönt, annak nyilván a szépérzékére ható online ajánlat lesz a nyerő. Az Innermetrix rendszere ehhez nyújt megoldást, és ezáltal a süti alapú targetálás egy sokkal magasabb szintre emelkedik.

Bemutatkozás

Malchiner Maximilian Péter


– Tanulmányait Budapesten, Münchenben és Londonban a filmművészet, a közgazdaságtan és a menedzsment területein folytatta.
– ICF minősítésű executive coach diplomát Skóciában szerzett.
– Egyesült Államokbeli tanulmányai révén a személyiségpszichológia és diagnosztika elismert európai szakértője lett.
– Az Innermetrix német és magyar cégeinek alapítója és vezetője, aki közel 180 coachot képzett tovább a Viselkedés, a Motiváció és a Döntéshozatal tudományainak területén.
– Az amerikai Hartman Institute igazgatósági tagja.
– A You Are More!™ - Vezetőknek, minden szinten című bestseller és fejlesztési metodológia szerzője.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Halaska Gábor

Dr. Halaska Gábor Figyelő hetilap rovatszerkesztője, startup szakértő diplomáit az Államigazgatási Főiskolán és az ELTE Jogi Karán szerezte. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik újságíróként. …


Címkék: HR