Mindez a show része - interjú az egyik legmenőbb apabloggerrel

Mindez a show része - interjú az egyik legmenőbb apabloggerrel
Reneszánszukat élik a blogok, nagyságrendileg javult a megítélésük, manapság a vállalati kommunikáció már nem lehet meg céges blog nélkül - többek között erről is beszélt a digitalhungary.hu-nak Ficza János marketing szakember és blogger. A blogírás mára szakmává vált, szó sincs a félhomályos szobában gubbasztó széplelkekről. Az Apu-Kalipszis blog szerzője szerint a társadalom tele van torz elvárásokkal és apaképekkel.

- Mi a véleményed arról, hogy a blog napjainkban is egy jól működő marketingeszköz? És persze vannak, akik szerint a blogok felett eljárt az idő.
- Az első vélemény mellett teszem le a voksomat, a blogok a reneszánszukat élik. Az igaz, hogy a kezdeti boom-ot követően egy ideig valóban csökkent a népszerűségük és a jelentőségük, de most azt tapasztalom PR szakemberként is, hogy a blogok újra rendkívül fontossá váltak. Például vállalati kommunikáció manapság már nem működhet egy céges blog nélkül. Ez több szempontból – tartalomgyártás és SEO – is fontos kérdés. Alapvetően tartalomgyártással foglalkozom, tehát erről az oldalról tapasztalom a blogok fontosságát.

- Az ellenzők – felteszem – a közösségi média térnyerése és hatásfoka miatt fitynálják le a blogokat.

- Ezzel egyetértek, ez is az okok között szerepelhet. Pedig a közösségi média nem cserélte le a blogot, sőt, a két platform szorosan össze is függ, hiszen a blogposztok megjelenésük után szinte azonnal valamelyik közösségi média felületen kötnek ki. Ráadásul ma már egy Instagram profil is működhet önálló blogként. Sokan még a videóblogok térnyerése miatt tartják elavultnak a régi írásos rendszert, de ez már generációs kérdés, hiszen inkább 25 év alattiak néznek vlogokat. Már hazánkban is van jópár rendkívül népszerű vlogger, akik mögé milliós nagyságrendű összegekkel szállnak be a nagyvállalatok. Nagyrészük ráadásul még tinédzser. Egyértelműen ők a jövő.

- A blogger mint olyan komolytalan, otthon gubbasztó, álmodozó valaki, aki hálás kutyaszemeit a plafonra függesztve írogat valamit… Ezt nem én állítom, hanem ilyen véleményekbe is belefuthat az ember. Milyen a blognak, a bloggereknek a PR-re?
- Valóban voltak olyan vélemények is, amit te is felvillantottál, de mára nagyon sokat javult a blogok – mint médiumok – és a bloggerek megítélése is. S persze meg kell különböztetni a személyes, a kizárólag csak tartalmat szolgáltató és a vállalati blogokat. Utóbbiak esetében korábban az volt az általános vélemény, hogy a céges felületeken megjelenő tartalmakat a kutya nem olvassa el néhány alkalmazotton kívül. De ez akkor történik meg, ha rossz a blog. Ezen a téren is jelentős változások történtek.

- Mi változott? Professzionálisabbak a szövegírók? Vagy erőteljessé vált a célzás nem csak úgy posztolgatnak a világba?
- Igen, a blogírás ma már egy szakma. Megvannak a maga szabályai, módszerei és ez is, mint minden más, tehetséget és főleg rengeteg gyakorlást igényel. Ezt sem tudja csinálni bárki.

- Egyébként egy vállalati blognak mi a dolga? Gondolom, nem az önfényezés vagy az eladás.
- Alapvetően igen, a cég népszerűsítése, a márkaépítés és az eladásnövelés, de nem mindegy, hogy ez hogyan történik. Nem lehet direktben erőltetni. A hiteltelen szöveget mindenképpen el kell kerülni, hiszen annak lesz az eredménye az, hogy csak a cégvezető és a PR-es olvassa a posztokat…

- Meg aki megírta azokat…

- Igen…

- Akkor mitől jó, mitől működik egy vállalati blog?
- Olyan tartalmakat kell közzétenni, amik – miközben a vállalat és a blog profiljának illeszkednie kell – nem feltétlenül függenek össze adott cég működésével. Persze ehhez az is szükséges, hogy pontosan meg legyen határozva a tematika, a célcsoport és hogy mi a platform célja.

- Ez világos. De miről kellene szólni a posztoknak?
- Nem érdemes arról írni, hogy miképpen működik a vállalat, ahogy az sem lehet érdekes – kivéve ha egy nagyon izgalmas vagy különleges cégről van szó – hogy hogyan is telnek a vállalati mindennapok. Ehelyett inkább a vállalat működési területével összefüggő posztok lehetnek eredményesek, de kerülni kell a reklámszagú szöveget.

- Mondanál egy példát?

Ha mondjuk egy – például fogaszati termékek forgalmazásával foglalkozó – cég blogot indít, érdemes kerülnie a konkrét termék-, fogászat- vagy vállalatismertetéssel foglalkozó posztokat. Amikor a közelmúltban ilyen témakörben kellett tartalmat készítenem, akkor azt arra hegyeztem ki, hogy hogyan lehet a gyerekeket megtanítani a helyes és rendszeres fogmosásra. Mostanában egy házimunkákra szakosodott weboldal számára készítek blogot, ahol a posztok nagyrésze fiatal szülőknek szól, hiszen ők azok, akik leggyakrabban igénybe veszik a bébiszitterek, takarítók és ezermesterek szolgáltatásait. Az olvasót eleinte nem érdekli a blog mögött álló vállalat, csak a tartalom. Hasznos legyen, érdekes vagy izgalmas. Neki és róla szóljon. Ha íróként el tudod nyerni az olvasók szívét, akkor később nyitottak lesznek a háttérben megbújó márka felé is.

- Akkor innen át is ugorhatunk a storytellingre.
- A storytelling nagyon fontos eszköz. Az egyik elsőszámú szabály: a történetmeséléssel lehet megragadni az emberek figyelmét, elnyerni a szívét, hiszen képesek azonosulni a történettel, meglátják benne az olyan momentumokat is, amiket ki tudnak vetíteni saját magukra is. A legjobb marketingszövegek – legyen szó hírelvélről vagy éppen blogposztról – történeteket rejtenek magukban.

- Tehát a mesterséges intelligencia, az algoritmusok korábban a mese, a sztori még mindig fontos?
- Egyértelműen így van.

- Viszont nem csak marketingesként, hanem apaként is foglalkozol a blogolással, hiszen te írod a díjnyertes Apu-kalipszis blogot. Mit kell tudnunk erről?
- A blog hobbiként indult, de most már „második számú munkahelyként” tekintek rá. Emellett a saját blogomon sokkal többet meg tudok mutatni magamból, az életemből, mint a szűken vett munkámon keresztül. Ez a blog a szívügyem s valójában azért is több ez hobbinál, mert érzem ennek a jelentőségét a magában hordozott üzenetet illetően is. Megtaláltam, hogy mit és miért akarok elmondani.

- Mi a fő üzeneted?
- Valójában az, hogy apa is csak egy van és apának lenni jó. Röviden így foglalnám össze.

- És hosszabban?

- Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bizony az apák is „itt” vannak, s szeretnék apák lenni a szó pozitív és modern értelmében is. Úgy gondolom, hogy a régit felváltotta egy új apaszerep; eszerint ma már nem csak az a dolguk, hogy reggel elmennek a munkába, beleállnak a mókuskerékbe, este hazaérnek fáradtan és esetleg odaülnek egy kicsit a gyerek mellé…

- Aztán ötvenévesen mennek a föld alá…
- Így van és ez senkinek sem jó. Ez a fajta életmód és ezek az elvárások a férfiak/apák egészségre sincsenek jó hatással, illetve nem jön létre az az apa-gyerek kapcsolat sem, amire mindkettőjüknek szüksége van. Azon már nem illik vitatkozni, hogy a gyerek pszichológiai fejlődésére pozitív hatással bír, ha sok időt tölt az apjával is. Nem mellékesen a párkapcsolatnak sem teszi jót, ha a gyereknevelés ügye csak az egyik felet érinti. Tehát úgy érzem, hogy apákat háttérbe szorította a társadalom – talán egy kicsit ők is saját magukat – az elmúlt évek során, de most már van egyfajta ébredezés ebből a negatív helyzetből és az apák is szeretnének teljes értékű szülők lenni az anyák „mellett” állva és nem „alattuk” helyet foglalva. Ahhoz, hogy ez a gondolat elérje a célját, nagyon sok mindenkit kell elérni és megszólítani; a férfiakat, a leendő és a már gyakorló apákat is. Érezzék, hogy nincsenek egyedül az apaságukban s lehet másképpen is csinálni. De el kell érni a társadalmat is, amiben torz elvárások és minták, torz apaképek élnek a mai napig.

- Az apablogot tartalomelőállítása mennyi idődet viszi el? Ahogy nézem, nem csak odavetsz valami okosságot, hanem komoly cikkek szintjét megütő anyagokat írsz. Kutatsz, kérdezel, felmérsz. Szóval melósnak tűnik ahhoz képest, hogy „csak” egy blogról van szó.
- Érdekes kérdés, mert még sosem számoltam át ezt. Valójában amikor nem dolgozom, akkor is az Apu-kalipszissel foglalkozom, talán még akkor is, amikor a kislányommal vagyok, hiszen tudat alatt azt figyelem, hogy miről írok majd legközelebb.

- „A téma az utcán hever”.
- Igy van, pörög az agyam, mert élvezem ezt. S nem csak a bloggerkedést, hanem az apaságot is. A munka és a hobbi nehezen meghatározó keveréke ez.

- A missziót és a törekvést értem, én gyengébb pillanataimban egyenesen az apák diszkriminációjáról szoktam beszélni – hozzáteszem, nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel – de mégis: a mindennapjaid, a családi életed megírásával nem fizetsz-e túl nagy árat?
- Nem tagadom, egy ilyen személyes blog készítéséhez magamból is adnom kell egy darabot, hiszem az életemről, a családomról írok és nem lennék hiteles, ha ezt mesterkélten vagy távolságtartóan csinálnám. De ezt is lehet tudatosan kezelni. Vannak olyan szülők, akik blog nélkül is többet tárnak a világ elé, mert nem érzik, hogy hol a határ. A közösségi médiának köszönhetően ma már mindenki szerepelni akar és elismerésre vágyik. Persze így vannak ezzel a bloggerek is, hiszen amúgy nem csinálnák. De a bloggereknél mindez a show része, ha szabad így fogalmaznom.

- Olykor előfordul, hogy blogként induló médiumok online újsággá fejlődnek, szerkesztőséggel, nagy, átfogó koncepcióval, naponta frissülő tartalommal. Neked vannak ilyen terveid?

- Ettől még nagyon messze vagyok. Azt szokták mondani, hogy ha egy blog túléli az első egy-két évet, akkor lehet komolyan venni, minden más esetben csak fellángolásról beszélhetünk – legyen szó magán- vagy vállalati blogokról. Tehát ha egy blog ezen túl van, akkor is évek kellenek az általad említett ugráshoz. De az apablog egy személyes történet, így akármennyire is szeretnék több tartalmat, ez még az én történetem kell maradjon, nem pedig egy szerkesztőségé.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

A Figyelő gazdasági hetilap társadalom és sport rovatát szerkesztettem, azt megelőzően közel egy évtizedig a Magyar Nemzet Online újságírójaként, majd vezető szerkesztőjeként dolgoztam. ...





Címkék: blog, Marketing