- Hogyan kerültél ebbe a szakmába?
- Véletlenül. Műszaki diplomám van, jobban mondva műszaki menedzser, amely se nem műszaki, se nem közgazdász; valahol a kettő között van. Diploma után nem sokkal láttam egy álláshirdetést: valami internetes „izé”-t kerestek, amiről utólag kiderült, hogy ez az a szakma, amit csinálok. Ez 1998-ban volt, majdnem 20 éve.

- A költési számok azt mutatják, hogy az ügyfelek kezdenek erősen nyitni a digitális hirdetési eszközök felé. Hogyan változott meg a hirdetői-, és/vagy ügyféligény célja és ezek megfogalmazása az elmúlt években?
- Az elején ez egy klasszikus „hobbysta” megközelítés volt: „Pici internetet tegyünk bele, mert az úgy jó” – mint a Benke Laci bácsi féle szürpríz. Vagy épp az volt az elutasítás oka, hogy ez nem egy kiforrott dolog, ezért ne használjuk. Mára viszont már megkerülhetetlen, kötelező médiacsatorna. Mindenki számára elfogadott tény, hogy a digitális felé tart a teljes médiavilág. Ezt nem lehet kihagyni a mixből.

- A digitális világra jellemző, hogy folyamatosan változnak a hirdetési eszközök. Ami ma újnak számít, az holnap elavulttá válhat. Ez a hype és a realitás kérdése: elsőnek lenni a piacon mindig előnyökkel jár, de kockázattal és felelősséggel is. Hogyan lehetett ezt feloldani? Hol van egészséges egyensúly az új és a bevált, „tuti” régi között? Mennyire lehet a versenytárs elé menni a fejlődés által diktált iramban?
- Ez egy nagyon komplex kérdés. A hype a digitális szakma egyik jellemzője. Negyedévente, havonta jön valami hype-olt téma, de józannak kell maradni és meg kell próbálni megítélni, hogy az adott téma valóban csak egy hype, vagy egy hosszantartó fejlődési irány lesz. Ezt megéltük a keresővel, megéltük a social-lel, és megéltük a mobillal. Nyitottnak kell lenni az újdonságra, ez nagyon fontos. A marketingkommunikációt úgy kell tervezni, hogy pl. a budget egy elkülönített részét nyitva kell hagyni arra, hogy ha jön valami újdonság, azt ki tudjuk próbálni. Legyen pénz, idő, energia a tesztelésre.

- Mit tesztek akkor, amikor az ügyfél forszíroz egy eddig ki nem próbált, „jaj de trendi” eszközstratégiát, és látjátok, hogy ez nem igazán jó?
- Nagyon őszintén el szoktuk mondani a szakmai véleményünket. Mindig elmondjuk az érveinket, pro és kontra egyaránt. Nyilván van olyan eset, amikor mégis kipróbálunk valamit. Olyankor a számok vagy cáfolják, vagy alátámasztják valamelyik fél döntését.

- És mi van akkor, ha ti javasoltok valamit kipróbálásra, és nem jön be? Hogy kezelitek?
- Szerintem fontos, hogy ezeket a várakozásokat jól menedzseljük már az elejétől. Ha például kipróbálunk valami újat, ami annyira új, hogy talán még senki nem használta, akkor őszintén el kell mondanunk, hogy lehetünk vele elsők a piacon, várható egy gyorsabban megmutatkozó hatékonyság, de ott a veszélye, hogy nem fog jól működni. Lehet tévedni és merjünk is tévedni. Másrészről viszont, ha azt látjuk, hogy nem működik, akkor az egy tanulság, nem megijedni kell tőle, hanem keresni kell egy másik megoldási lehetőséget. Illetve meg kell vizsgálni, lehetséges-e, hogy nem az új eszköz, csatorna, vagy innováció volt rossz, hanem mi használtuk rosszul, esetleg a várakozásaink voltak túlzóak.

- Mi a véleményed az idei slágerekről, mint pl. a vírusvideókról, az influencerekről és a pár héttel, hónappal ezelőtt bejött esportról?
- Szerintem ezeknek abszolút megvan a helye a mixben és egyre fontosabb szerepük van. Erre a területre specializálódott a divíziónk, amit Wavemakernek hívnak. Ez a csapat tartalommal, azon belül pl. influencer marketinggel foglalkozik. Saját fejlesztésű kutatásaink és kutatási eszközeink vannak erre. A fentiekre is igaz az, hogy ezek egyike sem a Szent Grál, de alapos, adatokra és szakmai intuícióra alapozott döntések segítségével ki lehet választani a megfelelő szintű használatukat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bármilyen kitűnő is a content ötlet, semmit sem ér megfelelő disztribúció nélkül. Ha nem érjük el azokat, akiknek szólni akarunk, akkor ez tipikusan egy haszontalan hype marad.

- Rengeteg hirdetési eszköz van tehát. Mennyire tervezitek előre a kampányokat, és mennyi teret a hagytok a menet közbeni optimalizálásoknak?
- A folyamatos optimalizálás a szerencsésebb megközelítés. Nyilván ehhez megfelelő teret kell biztosítani a kampány és az ügyfél részéről is, mert például egy három napos kampánynál, amiben egy márkakereskedés a nyílt hétvégéjét reklámozza, nincs tér optimalizálásra. Két hónapos kampánynál nagyon alaposan megtervezzük és nyilván folyamatosan a céloknak megfelelően optimalizálunk, irányítunk.

- Volt már olyan, hogy egy hirdető az összes digitális eszközét, a marketinget, a sales-t és például a raktárkészletet össze akarta kötni, hogy mindent egyszerre lásson, kezeljen? Például, hogy akár a kreatívot is tudja menet közben az eredmények függvényében módosítani…
- A szándék abszolút megvan, például – a raktárkészlet témájánál maradva –, hogy ne fusson a kampány, ha már kifutott a készlet. Mert nincs annál rosszabb élmény, amikor a vásárlót elvisszük a webshopba, hogy aztán azt lássa, hogy valami nincs... Az esetek többségében egyébként infrastrukturális oka is van, hogy nincs minden összekötve. Tehát ilyenkor a rendszereket is fejleszteni kell abba az irányba, hogy összeköthetők legyenek. Ez komolyabb erőforrásokat igényel és bonyolultabb döntési mechanizmust is jelent sokszor.

- Létezhet-e olyan, hogy termékfejlesztési ügynökség? Létezhet olyan megállapodás, hogy az eladott termék után kapjátok a pénzeteket, emiatt viszont ti saját érdeketekből okán beleszóltok a termékfejlesztésbe?
- Szerencsére van már ilyenre is példa a magyar piacon. Nekünk is van olyan partnerünk, akivel közösen tudunk dolgozni a teljes terméken, tehát bele tudunk szólni abba, hogy az milyen irányba változzon, annak érdekében, hogy jól működő, eladható legyen. De ez még nagyon ritka, mert azért, lássuk be, hogy nagyon más szemléletet kíván minden szereplőtől.

- Egy kérdés, nem megfeledkezve a mindenkori „mobil éve” mondásról. Az 5,9 millió magyar internetező több mint háromnegyede - 4,5 millió ember - szokott mobileszközön is internetezni. Közülük 3,5 millióan rendszeresen neteznek a mobiljukon. Tehát elég nagy lendülete van a mobilhasználatnak, a költésekben ez még sem mutatkozik meg, nem tükröződik vissza. Ez mitől lehet?
- Ez egy globális trend, hogy a költésekben még nem tükröződik vissza. Azt szoktam mondani a szakmai beszélgetések során, hogy ma már az internet gyakorlatilag közmű, és ha nincs internet egy lakásban, akkor – kis túlzással – majdnem akkora hisztit tapasztal az ember, mintha egy hideg januári napon lekapcsolnák a fűtést. A mobil pedig ma már nem egy külön csatorna, hanem gyakorlatilag a digitális fogyasztás eszköze. Nagyon kevés olyan digitális tartalomfogyasztó van Magyarországon, aki nem mobilon fogyasztja a legtöbb tartalmat. Felkelünk és azzal kezdjük a napot, hogy megnézzük a mobilunkat, majd egész nap elkísér, ott van velünk, ez a mi személyi asszisztensünk.

- Miként változtatjátok a mobil miatt a hirdetési eszközök tárházát? Hiszen mobilon a banner és a felugró ablak hiába responsive, mégiscsak elég - hogy finom legyek -suta bír lenni.
- Itt két dolgot kell figyelembe venni. Az egyik a képernyő mérete. Ma már a videóhirdetés és a tévéreklámok tervezésénél gyakorlatilag megkerülhetetlen a videó és az online videó. Ha online videóban gondolkozunk, akkor arra is gondolnunk kell, hogy olyan tartalmat kell előállítunk, amelyek ezen a pici, 6 colos képernyőn is működőképesek, nem csupán egy nagy monitoron, vagy televízión keresztül. A másik szempont, hogy olyan tartalmat is kell tudnunk adni, ami mobilon is releváns tud lenni. Ha az emberünk ott áll a karácsonyi lázban a LED TV-k előtt az üzletben és őt az érdekli, hogy az LG, Samsung, Sony tengely mentén mit válasszon és megvegye-e ott vagy menjen tovább esetleg rendelje-e meg a neten, akkor neki ott nagyon egzakt és nagyon sürgős igénye van erre az információra. Ezt nekünk az adatokból fel kell ismernünk, és tudunk kell rá személyreszabottan válaszolni.

- Na igen, ez már a tartalommarketing, és a natív kérdésköréhez is tartozik. Mindez mobilon hogy néz ki?
- Ezeket is nagyrészt a mobiljukon keresztül fogyasztják az emberek, ezért - ahogy a videónál elmondtam – működőképesnek kell lenniük a pici képernyőn is.

- A Digitális Közönségmérési Tanács adatai real user és page view adatokat tartalmaznak. Elegendő ez a hirdetőknek? Nem lehetne tovább fejleszteni, mondjuk, egy közös nevezőre például a látogatottság és az olvasással eltöltött idő egy hányadosát? Ez tán a tartalomminőség javulását is támogatná.
- Ahhoz, hogy ez egy iparági közönségmérésként működjön, ezek az adatok alapvetően szükségesek. Ahhoz viszont, hogy nagyon professzionálisan és precízen tudjunk tervezni kommunikációkat, ezek az adatok önmagukban nem elegendőek. Tehát ez egy kötelező eszköz, de itt jön a neheze. Nehéz közös nevezőt találni, hiszen minden ügyfélnek más és más típusú adatra van szüksége. Viszont látjuk, hogy minden hirdetőnél rengeteg adat van, ugyanakkor ezekkel rengeteg feladat lenne. Hiszen emberi erőforrást, kompetenciákat, számítási kapacitásokat igényel ezeknek az adatoknak a feldolgozása, értelmezése, fogyasztható formában való megjelenítése, és az ezekből adódó hasznos következtetések levonása. Számos esetben ezek az adatok más-más szervezeti egységnél vannak, akik között nem létezik még belső együttműködés. Tanácsadóként a digitális transzformáció területén is segítjük az ügyfeleinket, hogy ezeket a falakat, akadályokat felismerjék és a működést ebbe az irányba optimalizálhassák.

- Váltsunk át egy kicsit a HR kérdésekre. Véleményed szerint manapság mennyi ideig tarthat egy szakmai tudás/képesség, illetve mennyi idő alatt avulhat el?
- Azt szoktam mondani a pályakezdőknek, hogy ennek a szakmának az a nehézsége, hogy minden nap el kell olvasni a szakmai cikkeket, mert minden nap jön valami új. A másik nehézség pedig, hogy meg kell szűrni, mi az, ami hype és mi az, ami maradandó érték.

- Hogyan képezitek a dolgozóitokat? Akár az újakat, akár a seniorokat.
- Nálunk szerintem piacformáló képzési rendszer működik. Ez ugye a GroupM Akadémia, amely egy alaposan előkészített és folyamatosan továbbfejlesztett képzési program, ahová elsősorban a pályakezdőket veszünk föl. Egy négy hónapos képzés során sokszor intenzívebb képzést kapnak, mint másutt a senior munkatársak egész pályafutásuk során. Már a 4. turnus hallgatói ülnek az „iskolapadban”.

- Miképpen kötitek magatokhoz azokat, akik például kitűnnek a tehetségükkel? Hiszen pont azoknak lesz lehetősége továbbmenni, akik a legjobban tanultak, a legtehetségesebbek. Például ti beleteszitek az időt, energiát, aztán ő azt mondja, hogy „Viszontlátásra, átmegyek Ausztriába…"
- Nyilván ez nehéz dolog, nagy a külföldi piacok elszívó ereje. Úgy lehet magunknál tartani őket, hogy próbálunk versenyképesek maradni. És nyilván nem a nyugat-európai bérekkel versenyzünk (amik mellé azért sokszor oda kell tenni, hogy a nyugat-európai piacnak a létfenntartási költsége akár többszöröse is lehet az itthoninak), hanem azzal, hogy próbálunk megfelelő munkakörülményeket teremteni, izgalmas feladatokat biztosítani mindenki számára. Abban is hiszünk, hogy sokat számít a vállalati kultúra is. Mi szakmaiság mellett emberi, befogadó és támogató munkakörnyezetet biztosítunk.

- És ez elég lesz a külfölddel konkurálni?
- Biztos vagyok benne, hogy ezek sokat számítanak a mérlegelésnél és ezek azok, amiket mi befolyásolni tudunk.

- Beszéljünk kicsit az üzletfejlesztésről. Van olyan csapatotok, amelyik kifejezetten az újakat keresi? Te magad is mondtad, hogy ma már egy év alatt is elévülhet sok minden és mindig kell keresni az újat. Van-e erre egy csapatotok, akik vadásszák az új lehetőségeket; akár eszközöket, akár stratégia-felépítéseket?
- Nálunk nem csak egy speciális csapat feladata, hogy termékeket, szolgáltatásokat találjon ki, vagy fejlesszen, hanem ez mindenki számára részben feladat, de sokkal fontosabb, hogy lehetőséget is jelent. Ha valakinek van egy jó ötlete, mert például lát egy ügyfélproblémát, vagy egy piaci rést, akkor az a következő lépés, hogy ebből hogyan lehet szolgáltatást, terméket fejleszteni. Ez nálunk létezik a mindenapi folyamataink része. És – visszautalva a korábbi kérdésedre – ezért is tudunk izgalmas munkahely lenni. Épp nemrég számoltuk össze, hogy hány termékünk, szolgáltatásunk van. Sokan még ma is azt gondolják, hogy a médiaügynökségek, kommunikációs ügynökségek Excel táblákat, meg PowerPoint prezentációkat árulnak és persze van is ilyen szereplő még. Ehhez képest nekünk 40-nél több termékünk van. Ami azért egy óriási fejlődés ahhoz képest, hogy milyen volt pl. 10-15-20 évvel ezelőtt egy médiaügynökség. Az elmúlt fél évben 5-8 terméket fejlesztettünk csak azért, mert láttuk, hogy van rá igény a piacon.

- A fejlesztés hatékonyság érdekében lehetséges-e érdekeltté tenni az alkalmazottat? Például azzal, hogy ha egy fejlesztés bejön és működik, akkor az abból bejövő pénznek megkapja egy meghatározott százalékát?
- Ha nem is pont így működik, de ez is benne van a mi motivációs rendszerünkben. Ugyanakkor nem lehet valakit kényszeríteni arra, hogy ötletei legyenek.

- Valóban nem, de ha motiválod, akkor talán mégis... ugye?
- Két dologról kell itt beszélni. Az egyik az, hogy egy jó termék vagy szolgáltatás megalkotásáért nagyon hálásak tudnak lenni az ügyfelek, hiszen ezzel egy kommunikációs vagy üzleti problémára hozunk megoldást számukra. És kimondva, vagy kimondatlanul, de mindenkiben benne van, hogy szeretne sikeres lenni a szakmájában. A másik dolog pedig, hogy meg is könnyítheti valakinek a munkáját, ha kitalál valami újat, amitől gyorsabb, könnyebben használható, vagyis egyszerűbb lesz a mindennapi munkája. Ilyen szinten ez nagyon erős motiváció tud lenni. Aki ilyen projektekbe bekapcsolódik, az nagyon lelkesen tudja végezni ezeket a feladatokat.

- Igen, a lelkesség, az érzelem valóban tűzbe hozhat… Mennyire tudjátok rugalmasan kezelni az ügynökség felépítését, ha azt az ügyféligény megkívánja?
- Ez nagyon jó kérdés, amire az a válaszom, hogy mi szerencsés helyzetben vagyunk, ami nem adomány a sorstól, hanem hosszú évek nagyon kemény szakmai munkájának köszönhető. A MEC - januártól Wavemaker -, piacvezető ügynökség. Ez a létszámban is megmutatkozik: száznál több kolléga dolgozik nálunk. Ez azt is jelenti, hogy fel tudunk építeni olyan specialista csapatokat, amiknek a feladatait más helyen – erőforrás hiányában – sokszor egy-egy emberre bízzák rá. Természetesen ez azt jelenti, hogy ehhez be kell fektetnünk, hiszen újabb és újabb kompetenciákra van szükség.

- Menjünk vissza egy kicsit a jövőbe! Az Internet Hungary konferencián is elhangzott, hogy mennyire hatékonyak az influencerek, például milyen sokat tudnak eladni egy-egy termékből. Szerinted ők konkurenciáját jelenthetik a digitális, mondjuk az RTB hirdetési eszközöknek?
- Az influencer marketing nagyrészben szintén a digitálisnak a része. Tehát ők nem konkurencia, hanem ez egy új alcsatorna, vagy egy újabb eszköz, amit használunk a mixben. (Persze ez talán nem a legjobb kifejezés, mert hús-vér emberekről beszélünk…) Nagyon fontos azért, hogy ez is egy olyan terület, amibe könnyű beleszeretni és könnyű hype-ot csinálni belőle anélkül, hogy adatokra alapozva megvizsgálnánk, milyen hatékonysága van. Tehát szerintem ez nem konkurencia, hanem ez egy új terület, amit egyre inkább be kell építeni a kommunikációba, vannak olyan célcsoportok, akiket máshogy szinte el sem tudunk érni.

- Mi van most a programmatic-kal, az RTB-vel? Beértek a várakozások? Hogyan tudnak a globálisok mellett fejlődni a kisebb, például a hazai programmatic piacterek?
- Azt látom, hogy az a növekedési ütem, amit jósoltunk - legalábbis nálunk - abszolút tetten érhető. Nagyon dinamikus a növekedés. Örülök, hogy már továbbléptünk abból a néhány évvel ezelőtti, dogmaszerű elképzelésből, amely szerint a programmatic egyenlő az RTB-vel. Ma már image típusú kommunikációra is használunk programmatic eszközöket. Egyre inkább azt látom, hogy a hazai szereplők is kezdik felfedezni, hogy ez egy fontos irány. A kínálati oldalon a jelentős szereplők többsége már professzionális szakembereket vett fel erre a feladatra, és az üzleti ajánlatuk fontos eleme, hogy a programmatic-ról is beszéljenek. És közben persze látszik, hogy vannak még olyanok a piacon, akik egyfajta struccpolitikát folytatnak, és azt gondolják: minél később lépnek erre az útra, annál jobb. Én továbbra is azt gondolom, hogy minél később lépnek erre az útra annál rosszabb lesz; később tanulják meg ezt a fajta szemléletet, ezt a fajta működést, és nagyon sok bevételtől eshetnek el, miközben elmegy mellettük a piac.

- RTB és programmatic. Tömeges elérés, vagy tűpontos célzás?
- A programmaticnak az a szerencsés tulajdonsága, hogy tömeges elérést is lehet tűpontos célzás mellett biztosítani. Mit értek ez alatt? A fogyasztói utat tudjuk lekövetni és végig relevánsak tudunk maradni. Lehet, hogy az én célcsoportom másfél millió internetező - és ezt bőven nevezhetjük tömeges elérésnek -, de a programmatic és az adatvezérelt marketing segítségével meg tudom azt oldani, hogy ennek a másfél millió embernek nem másfél milliószor küldöm ki ugyanazt a hirdetést (ahogyan régen volt), hanem akár másfél millió, valamilyen szinten különböző hirdetést küldök ki. Lehet, hogy te már éppen ott tartasz, hogy megvásárolnál egy adott terméket, ezért téged be kell, hogy húzzalak a boltba, hogy ezt nálam vedd meg, ugyanakkor egy másik ember pedig épp abban a fázisában van ennek a folyamatnak, hogy neki még a márkát kell ismertté tennem, hogy amikor benne is megfogalmazódik az igény erre a termékre, akkor a kínálatból az enyémet válassza. Amikor az ügynökség új neve, a Wavemaker alá azt írjuk, hogy média, tartalom és technológia, akkor az nem üres frázis, épp azt hangsúlyozzuk vele, hogy ennek a 3 pillérnek az egysége kell a hatékony és üzleti növekedést támogató kommunikációhoz.

- Hogyan épülhet be a programmatic egy performance kampányba?
- Eleinte a programmatic-ot elsősorban performance célokra használták, mivel nagyon könnyen mérhető volt a megtérülés. Sokszor egyébként ez nem is volt más, mint egy újracélzás, vagyis egy retargeting kampány, amire ráhúzták, hogy - mivel licit alapon történt a vásárlás - az már programmatic volt. A programmatic célokat szerintem a mai napig a legkönnyebb behúzni a mixbe. Az viszont biztos, hogy a programmatic performance kampányoknál versenyezni kell akár keresőhirdetéssel, akár más ilyen típusú (direct response) eszközökkel, megtérülés alapú kommunikációs csatornákkal. Az én örömöm az, hogy a legtöbb esetben már nem tesznek egyenlőség jelet a programmatic és a performance közé. Az örömöm akkor lesz még nagyobb, ha végre el tudunk szakadni a 20 éves last click modelltől is, ami annak a csatornának a javára írja a konverziót, megtérülést, ami a legutolsó volt a vásárlás, regisztráció, látogatás előtt, ami olyan mintha a márka erejéről tudomást sem akarnánk venni.

- Ez már azért szép folyamatosan az elmúlt pár évben kiderült, nem?
- Azért volt ebben 2-3 év.

- Véleményed szerint mi lesz a display hirdetések jövője?
- A display hirdetést szokás temetni, mert az egyik legrégebbi hirdetési eszköz a digitálison belül. Aztán mégis újra és újra a reneszánszát tudja élni, mert jön valami új technológia, vagy olyan szemléletmód, amitől rájön a piac, hogy azért ez még mindig tud hatékony lenni, csak nem biztos, hogy a digitális hirdetések kézműves svéd cseppjeként mindenre lehet használni. Ami szerintem az elmúlt évek alapján látszik az az, hogy a displayen belül a videó, a mozgóképes hirdetések nagyon dinamikusan nőnek a nemzetközi piacon. A trend, hogy a display hirdetés egyre inkább a videó felé fog eltolódni, ez viszont csak úgy történhet meg professzionálisan, hogy ha együtt tervezzük a tévével és lehetőség szerint nem a tv reklámot használjuk egy az egyben, hanem erre a médiumra készített tartalmat adunk a fogyasztónak. Az is fontos irány, hogy felértékelődni látszik a szerkesztett vagy kurált videó tartalmak és az ezek környezetében való hirdetés szerepe, hiszen ezeken a felületeken lehet legnkább a márka számára megfelelő környezetet biztosítai, így nem kell attól tartania a brandnek, hogy számára elfogadhatatlan tartalmú videó mellé kerül a hirdetése.

- Mi lesz az adserverek jövője? Hogy változhat meg a szerepük?
- Én nem látom azt, hogy csökkenne a szerepük. Továbbra is nagyon fontos részei lesznek a digitális kampányoknak. Egyre fontosabb szerepük lesz abban, hogy hirdetéseket szolgáljanak ki, és a hatékonyságot tudják mérni. Az adserverek továbbra is lehetnek a mérési szint egy olyan legfelső layere, ahol minden adat befolyik a kampányból.

- Az EU jövőre bevezeti a GDPR-t, ami egy rendkívül erős adatkezelési szabályozás lesz. Ezzel szemben Amerikában ilyen szabályozás nem létezik. Mit fog jelenteni a GDPR; nem kerülhetünk Európában hátrányos helyzetbe a globálisokkal szemben? Lehet-e rossz hatással, helyezheti-e még nagyobb előnybe a globálisokat?
- Szerintem a globálisak számára ez nem feltétlenül jelent előnyt, hanem egy újabb szigorítást, egy újabb szabályozót Európában, ahol eddig is próbáltak ezért regulázni. Találkozok olyan kérdésekkel, amikor az ügyfelek konkréten tudni akarják, hogy az adott adatokat tároló platform földrajzilag hol található, és ha EU-s területen helyezkedik el, akkor ettől ők általában nyugodtak, mert arra egy biztonságos, vagyis inkább egy nagyon szigorú szabályozás vonatkozik. Eddig sem volt nagyon megengedő a szabályozás; inkább szigorúnak nevezném. Az Európán kívüli adattárolás sokszor felvetett már problémákat. Az USA-ban tárolt adatok sokszor hozták feszült helyzetbe a pénzintézeti szereplőket, banki jogászok sokszor nem szerették, ha az adatok az USA-ban voltak tárolva...

- Záró kérdésem: mit gondolsz, hol fogsz dolgozni 5 év múlva?
- A Wavemakernél. Most még MEC-nek hívjuk itthon, de januárban a Maxus és az MEC összevonásával Wavemakerré változik a cégnév. A név nem új számunkra teljesen, hiszen a content megoldásainkért felelős csapatunkat is így hívjuk, de 2018-tól az egész ügynökség globálisan ezt a nevet fogja viselni.

- Köszönöm a beszélgetést.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!